100tagúval egy ilyen gádzsó? apja sem tud semmit:)))))))))))))))))

Én egyébként nagyjából azt akartam leírni, hogy a Momus-kritikában és 22-ben említett dolgokkal egyetértek (tehát sztem is így volt), de ezek ellenére tetszett, "átjött" az előadás.

[21]: Sajnos én ennek a kritikának [ http://momus.hu/article.php?id=4631] minden szavával egyetértek... És nem azért, mert, ahogy írtad, olyan ember lennék, aki valamit mindig kihagy és nem tudja élvezni az életet. Én is zenész vagyok, és minden előítélet nélkül mentem el erre a koncertre, hallottam már Nigel Kennedy-t múltkor, mikor jazzhegedült itt a müpában, és igazán nagy élmény volt. Ezen kívül nem botránkoztat meg sem a stílusa, sem az öltözködése. Mégis felesleges volna tagadni, hogy a csütörtöli koncert Bachja, Mozartja és Beethovenje is botrányos volt. Bűnhamisan, durva hangon, ízléstelenül formálva játszotta őket, néhány nagyon szépre sikeredett hang kivételével kifejezetten rossz volt hallgatni. [A hamisságot nem szőrszálhasogatásként mondom - a hangok nagyjából 60%-a egyszerűen alacsony volt.]

A Jimi Hendrix-e és Monti-csárdása viszont fergetegesen jó volt, úgy érzem, ebben van igazán otthon.

Mindenesetre én hatalmasat csalódtam Kennedy-ben, mert annak ellenére, hogy jó hegedűsnek tartom, nem hinném, hogy megengedheti magának, hogy ilyen felkészültséggel kiálljon Mozartot és Beethovent játszani.

Hát, ezt megkérdőjelezném. Rá se ránts, NZs, az ilyen emberek valamit mindig kihagynak... Nem tudják élvezni az életet.  Főállású zenekritikusok???

Mondjuk ez is igaz:

http://momus.hu/article.php?id=4631

Kösz, NZs, a remek beszámolót. Kár, hogy nem lehet az ember egyszerre két helyen. Ez ő! Nagyon bírom. Sokszor játszik lengyel, román, cseh népzenei, jazz és világzene-bandákkal, még youtube rossz felvételeiből is átjön az öröm és élvezet. Egyszer szeretném látni Muzsikásékkal vagy a Száztagúval összeeresztve!

Ezt találtam még hozzá a neten:

http://kultura.hu/main.php?folderID=1174&articleID=267681&ctag=articlelist&iid=1

http://www.kennedybeethoven.com

A koncert második fele ellenben már beszéd nélkül kezdődött, szintén elég gyors első tétellel, bár az igazat megvallva ez a koncepció jobban tetszett, mint a két éve pont Vengerovtól hallott ultralassú felfogás. Még nem említettem, hogy Kennedy a koncert folyamán a tuttikat végig (igen, a Beethoven alatt is!) játszotta a zenekarral, így nem az volt a Beethoven koncert elején, hogy a szólista fél órát vigyázzban áll - mint ahogy az lenni szokott. Ennek a módszernek az is előnye szerintem, hogy így a szólista jobban át tudja adni az instrukcióit a zenészeknek. Mindenesetre a Beethoven hegedűversenyért biztos, hogy érdemes volt eljönni, ugyanis ezt az előadást sokan megirigyelhették volna... Egy nagyon energikus első tétel után (itt asszem a Kreisler-féle kadenciát játszotta, de ebben nem vagyok biztos), egy végig visszafogott, de belül nagyon energikus második tételt hallhattunk, ami csak a végén "robbant", ahol kell - a közönség végig lélegzet-visszafojtva figyelte, okkal. A harmadik tétel is jól sikerült (itt egy saját kadencia volt, ahol felidézte az első tétel témáit - a Jimmi Hendrix kadencia elmaradt... :-), a végén a közönség alig bírta megvárni a darab végét, utánna majd szétszették a házat. A Beethovennél is lehetne szőrözni a technikai pontatlanságokon, de szerintem fölösleges, mert a művészi koncepció teljes mértékben átjött (lásd pl. második tétel, de sztem az első is nagyon jó volt), és - főleg egy élő koncertnél - ez a legfontosabb.



Ami a háromnegyed órányi ráadást illeti, volt Jimmi Hendrix Purple Haze, ill. Monti Csárdás is, de ezek inkább ilyen sóműsor/örömzenélés jellegűek voltak, természetesen nagy sikerrel. Engem ez a kisebb ünnepeltetés ilyen Beethoven után nem zavart... Valóban lehet azt rá mondani, hogy a komolyzenei koncertek színvonalát süllyeszti azzal, hogy pl. lemegy a közönség közé hegedülni, vagy berúg egy labdát a közönség közé... be kell valljam, nekem tetszett, ugyanis szerintem a koncert "komoly" része a Beethovennel lezárult.



Egyébként ezen kívül még ráadásnak játszott egy Bach C-dúr Szonáta Largót és egy általam ismeretlen dallamot, amit elkezdett variálgatni, majd közölte, hogy így tovább, meghajolt, és kiment...



Szóval én pozitívan csalódtam Nigel Kennedyben, és nekem a koncert egy maradandó élmény lesz, hibák ide vagy oda...

Én ott voltam, és előre leszögezném, hogy mivel én is hegedűsnek készülök, nem nevezném magamat laikusnak.



Az biztos, hogy technikai/mechanikai értelemben nem egy Vengerov kaliberű művészt hallottunk (ez a megállapítás főleg a koncert első felében elhangzott Mozart koncsertóra igaz - voltak benne szerintem elég durva vonókezelési hibák és jópár hamis hang is), ennek ellenére én nagyon pozitív élményekkel jöttem ki a koncertről.



A koncertet Bach E-dúr Preludiumával nyitotta, volt egy elég erős bemelegítés szaga az egésznek, annyira nem volt nagy eresztés, de különösebben rossz se volt, arra kiválóan alkalmas, hogy a közönséget kellően behangolja a Mozartra, meg a maradék későket bevárja (ami azért is vicces, mert így is 15 perc csúszás volt...).



Ezután jött a Mozart koncert. Az említett technikai hibákat szerintem ki lehetett volna küszöbölni egy lassabb tempójú első tétellel, bár le kell szögezni, hogy így volt az egésznek egy sodró lendülete, amit más előadásban még nem tapasztaltam. Egyébként engem jobban zavartak az itt-ott becsúszó hamis hangok. A második tétel tetszett, szép hangot vett az előadáshoz, a harmadik tétel az elsőhöz hasonló volt, bár kevesebb hibával. Alapvetően nekem tetszett az egész, de el kell ismerni, hogy azért hallottam már jobb előadást, bár ilyen extravagánsat nem. Ami a kadenciákat illeti, Nigel zenekari kíséretes jazzkadenciákat játszott... Lehet szeretni/nem szeretni, mindenesetre érdekes volt, engem a Schubert-Berio: Rendering darabra emlékeztetett ez az ötlet. Ha valami inkább zavart, az az, hogy ez mégiscsak egy kadencia, és szólóhangszernek kellett volna csak egyedül játszania - az is igaz, hogy többnyire a háttérben lehelletvékony vonósakkordok szóltak csak.



Evvel, le is ment az első fele a koncertnek, ami összesen kb. 45 perc volt a sok szövegnek köszönhetően, ami azért a végén kezdett kicsit fárasztó lenni, bár valóban közelebb hozta az egyszeri közönséget is a fellépő művészhez.



Folyt köv.

Kennedy??? Ki hallotta?

Bocs, ez ma volt... Szóval 27-én ki hallgatta Kennedyt?

Na milyen volt a Nigel gyerek?  (Én Minkowskiékat választottam.)

Kedves zenesz [7], Emersonék valóban jelentőset alkottak az említett lemezen, de úgy látom, félreértettél. Annak a produkciónak nyilván nem az volt a célja, hogy népszerűsítse az egyébként is népszerű zeneművet, hanem egyszerűen a klasszikusan is képzett rockzenészek egy jó alapot találva egy jó feldolgozást csináltak. (ugyanígy az általam is kedvelt Jacques Loussier, és még sokan mások; más kérdés, hogy a magam részéről jobban szeretem, ha valaki nem keveri a két dolgot, hiába pl. egy Joe Satriani -Dream Theater- féle gitárszólóban a "Dongó", Heifetzet "megszégyenítő" tempóban, de elkanyarodtam...tehát a lényeg -és tekintsünk el most a "könnyű- és komolyzene" elnevezés pontatlanságától: ha egy rockzenekar komolyzenét dolgoz fel, az pozitív dolog, de -bár nem áll rendelkezésemre adat- kétlem, hogy emiatt többen akarnák megismerni pl. a Kiállítás képeit. Viszont: ha valaki, aki komolyzenészként fut (és Vengerov helyett lép színpadra...), akkor csak a könnyebbik megoldásnak lehet tekinteni a populáris elemek bevonását, ami nem éppen jellemzője az igazi művészetnek (bocsánat a nagy szavakért...). Sőt, az már baj, ha sokan, szakmabeliek is úgy vélik, hogy ez a népszerűsítés módja. Megítélésem szerint ezt a feladatot az ALAPFOKÚ KÉPZÉS, AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI ÉNEKTANÍTÁS ÉS FŐLEG-FŐLEG A SZÜLŐI (ZENÉRE)NEVELÉS volna hivatott ellátni. de ez már más téma, mindegy. Kennedy jó hegedűs, de: 1; nem lehet valaki mindenben jó, 2; sajnos nagyobb sztár lett, mint amilyen jó hegedűs. gong.

Azért nagyon tud hegedülni... És aranyos, közvetlen pofa, aki egyszerűen beleszületett a punk korszakba, és kész. Ez Angliában egészen más, mint az az izzadságszagú majmolás, amit egyesek itt csinálnak, hogy megkülönböztető jegyekkel szereljék fel magukat - ha már a játékukkal nem megy. 



Én még hezitálok, de ha minden igaz és kapok jegyet a Clemencic Consort Albinoni-jára, akkor én is hanyagolom Nigelt.

Hát én visszaváltom a jegyem, az biztos. Nem érdekel ez a majom.

faery



4



Köszönöm!Lehet,hogy igaz a hír?

Tavaly hallottam a jazzt hegedülő Kennedyt, nem volt rossz, de igazán számomra nem került be a kedvenceim közé.  Az Emerson és mondjuk Yes Brahms feldolgozása nagyon jó a maga nemében, ezzel kapcsolatban vita nincs is. Jimi Hendrix Beethoven hegedűverseny feldolgozása - ha volna ilyen-  önmagában az is lehetne nagyon jó. Azt gondolom, hogy valószínű Kennedy is jobb a klasszikus zene terén, mint mondjuk Szakcsi amikor az egyik Mozart zongoraverseny szólóját játszotta- de öszintén szólva azt nem nagyon nehéz meghaladni. Ugyanakkor egy kadenciát más stílusra venni, én is bohóckodásnak gondolom, ami persze sosem áll messze Kennedytől. Tavaly Vengerov helyett nem kaptunk senkit. Idén Kennedyt, ha így nézzük, akkor mégis jobb a kép.  

Azért az Emerson Lake and Palmer Kiállitás képei feldolgozása is elég jelentős , és időtálló .

Kár őket egy napon említeni, ez vitán felüli tény. Ha a Kennedy-féle hangszeresek azzal nyernek létjogosultságot, hogy ÍGY ismertetik és teszik NÉPSZERŰVÉ a klasszikus zenét, akkor inkább NE legyen a zene mindenkié, mert pl. Beethoven egész géniuszát szerte lehet foszlatni egy hendrixes kadenciával, ami nyilván látványosabb, mint egy "hagyományos" kadenciát ezredszerrre eljátszani, de abban van művészi feladat (ti. hogy egyéni értékeket mutasson), ettől meg csak másról fog szólni az egész. szerintem. 

"Hasonló kaliberű sztár"NA NEEEEE.Több szint van közöttük!