Oké, kedves t2, megveszem Toscanini általad ajánlott felvételeit, s egyezzünk meg, hogyha nagyon nem tetszenek, Rád emlékeztetőül leborítom őket egy ködsüveggel .

Upsz! Kedves wise, nem kell mind a kettőt elolvasnod.

Kedves wise, folyamatos félreértésben vagy és ködöt szurkálsz. Ne tedd.

Toscanini száraz stílusáról, zsarnoki természetéről, a szétesett Bachanáliákró sokat olvashatsz - magyarul is, nem kell amerikai enciklopédiákat bújnod. A fenti minősítések egyike sem fed valódi értékítéletet, azaz a százaz és kopogós stílusáért van aki rajong, van aki meg nem. Én az utóbbiak közé tartozom - hozzá teszem néhány tucat Toscanini cd jelenlegi és lp egykori birtokosaként, valamint több meg nem lévő felvétel ismeretében -, de sok zeneszerető barátom meg pont ezért a rideg távoslágtartó megközelítésért szereti. (úgynevezett "kottahű vezénylés" problematika). Zsarnoki természetével sem állt egyedül a maestrók közt, kétségtelen, és mint immár huszonötödször írom neked, számomra tök mindegy Toscanini morálja, te lovagolsz ezen, és téged befolyásol (állítólagos erkölcsi tartása) pozitív irányban. Én az efféléktől függetlenül ítélem meg a muzsikát - (ld. Karajan, Abbado, Böhm horribile dictu Wagner maga).

Azt sem állítottam, hogy az elaggott karmester memória-zavara bármit levonna az életmű érétkéből. Sőt, épp azt mondtam, hogy ettől érdekes ez a felvétel (míg a többi Wagnereit unalmasnak tartom.)

Toscanini Wagner előadásainak megítéléséhez pedig, bár eddig óva intettelek, de - hogy ne a levegőbe beszélj ezen a téren - azért mégiscsak hallgasd meg az egyetlen létező hangzó dokumentumot: a Mesterdalnokokat. A zenekari részletek vezénylése, vajmi keveset mondanak el egy operaelődás atmoszférájáról.

Kedves wise, folyamatos félreértésben vagy és ködöt szurkálsz. Ne tedd.

Toscanini száraz stílusáról, zsarnoki természetéről, a szétesett Bachanáliákró sokat olvashatsz - magyarul is, nem kell amerikai enciklopédiákat bújnod. A fenti minősítések egyike sem fed valódi értékítéletet, azaz a százaz és kopogós stílusáért van aki rajong, van aki meg nem. Én az utóbbiak közé tartozom - hozzá teszem néhány tucat Toscanini cd jelenlegi és lp egykori birtokosaként, valamint több meg nem lévő felvétel ismeretében -, de sok zeneszerető barátom meg pont ezért a rideg távoslágtartó megközelítésért szereti. (úgynevezett "kottahű vezénylés" problematika). Zsarnoki természetével sem állt egyedül a maestrók közt, kétségtelen, és mint immár huszonötödször írom neked, számomra tök mindegy Toscanini morálja, te lovagolsz ezen, és téged befolyásol (állítólagos erkölcsi tartása) pozitív irányban. Én az efféléktől függetlenül ítélem meg a muzsikát - (ld. Karajan, Abbado, Böhm horribile dictu Wagner maga).

Azt sem állítottam, hogy az elaggott karmester memória-zavara bármit levonna az életmű érétkéből. Sőt, épp azt mondtam, hogy ettől érdekes ez a felvétel (míg a többi Wagnereit unalmasnak tartom.)

Toscanini Wagner előadásainak megítéléséhez pedig, bár eddig óva intettelek, de - hogy ne a levegőbe beszélj ezen a téren - azért mégiscsak hallgasd meg az egyetlen létező hangzó dokumentumot: a Mesterdalnokokat. A zenekari részletek vezénylése, vajmi keveset mondanak el egy operaelődás atmoszférájáról.

Kedves t2, mivel a zenei befogadás nem egzakt tudomány (s még egy darabig nem is válik azzá, hacsak az fMRI fejlődése fel nem gyorsul), elképzelhető, hogy a "száraz" és "kopogós" jelzők más-más fogalmakat ébresztenek bennünk. Ami a "zsarnok" megjelölést illeti, nos alig hiszem, hogy ez a többi karmester között megkülönbözteti Toscaninit, elvégre ugyanis egy zenekar mégsem működhet úgy, mint a spanyol polgárháború anarchista milicistái, akik ugyebár többségi szavazással döntötték el, hogy egy kiadott parancsnak engedelmesnednek-e.

Ami Toscanini bakiját illeti, bevallom, nem hallottam róla eddig, bár elég sokat mozogtam receptív és produktív szinten is olyan körökben, ahol a new yorki zenei élet és zenetörténet beszédtéma volt, ez spéci kimaradt (Toscanini életrajzom, bevallom, még nincs, de az Encyclopedia of New York City c. kiadványban utánanézhetek, ha gondolod, igaz, csak az első kiadás van meg), tehát kérdés, mennyire "köztudott" a dolog. Az ilyen eset szerintem kábé annyira árnyékolja be egy nagy művész pályáját, mint Kirsten Flagstad "sunnyogása" a híres-nevezetes Furtwängler-féle Trisztán-felvételen, vagy Böhm melléütése a MET egyik Nürnbergi-előadásán a verekedős jelenetben, netán Pavarotti kifütyülése a Scala Don Carlos-előadásán. Apró adalék.

Ugyanez vonatkozhat a politikai állásfoglalásokra, amely persze ugyanúgy reflektorfénybe kerülhet, amennyiben a szellemi-kulturális élet jelentős személyiségeit vizsgáljuk, lett légyen szó Toscaniniről vagy akár a Wagner-utódokról (ha ez nem így volna, akkor a nyáron általam Bayreuthban megvásárolt "Wer nicht mit dem Wolf heulte" c. könyv - szerzője Gottfried Wagner - sem találhatott volna kiadóra, Friedelind Wagner "Nacht über Bayreuth" c. művéről nem is beszélve).

Dír brév, Mussolini szocialista múltja eléggé ismert, mint az a tény is, hogy az első világháború idején már igencsak fasiszta húrokat pengetett (ld. a szocialista pártból való kirúgása). Az érdekes kérdés vele kapcsolatban az, hogy milyen kapcsolatban állt (if at all) az angol titkosszolgálattal (ld. a halálával kapcsolatos találgatásokat). Mussolini és Toscanini közötti rokonszenv kvázi olyan egyoldalú lehetett, mint Wagner és Jurij Szimonov között, ha jól tudom, Toscanini egyszer ki is jelentette, hogy megölné "azt az embert", ha képes volna embert ölni.

Apropó, hogy is van az a nóta, hogyaszongya "Fiumei kikötőben áll egy D'Annunzio"?

Te ma bal lábbal keltél vagy küldetésednek tekinted, hogy minél kevesebb topicba írjak?

Te ne óvást nyújts be, brévcsaje, hanem hallgasd vele a Requiemet! És akkor majd rájössz, miről beszélek. 

'Toscaninitől nem esek hasra azért mert "antifasiszta hős", és nem vetem meg azért mert korábban "fasiszta" volt. Ezek a te problémáid, nem az enyémek.

- Ja, és hogy On topic legyek: a Verdi Requiem is hallgathatatlan vele szerintem.' - Itt óvást nyújtok be Kolompár doktorom.

- Verdi nagyon tehetségesnek tartotta Toscaninit, mint karmestert, igaz később valamin összbalhéztak (Scala) és mire nagyon tisztázhatták volna Verdi meghalt.  

- Valóban attól még nem lett antifasiszta hős Toscaniniből, hogy párszor nem játszotta el a Giovinezzát és Milánóban kapott egy taslit, de fasiszta sem lett attól, hogy 1919-ben indították a választáson, amin nem jutott be. Ekkoriban még Mussolinit sem lehetett igazán fasisztának nevezni, hisz alig volt túl marxista és szocialista korszakán. (Persze ezt a részét nekünk nem tanították az iskolában, szemérmesen hallgattak róla.) Sőt elente igen ellentmondásos politikát folytatott Mussolini (ld. pl. a D'Annunzio-féle 'balhé')  valami baloldali-nacionalista hablattyal próbálkozott, majd a fenyegő szocializmusra hivatkozva döntött a fasiszta párt mellett. (Pedig apja először Garibaldi seregeiben harcolt, majd szoci lett.)

- Csak mellesleg Mussolini a világ legjobb karmesterének tarotta.

Kedves wise, a száraz és kopogós stílus nyilván nem a lassú tempóból következik hanem magának a Maestronak a művészi hitvallásából. Úgyhogy szerintem minden fölvétele száraz és kopogós, viszont kértségkívül általában nem unalmas, hanem gyors és pattogós. Na de ha ez a száraz és kopogós stílus még lassúsággal is párosul... ajjaj. Ám szerencsére nincs mitől tartani, ez a Parsifal csak legenda, épp annak a legendája, hogy Toscanini nem volt mindig pörgős, mert tudott qrwa lassú is lenni.

Azt sem állítottam, természetesen, hogy a bachanáliák mindig szétestek volna a keze alatt, van nekem vele itthon nem széteső is (az se sokkal jobb, egyébként), de ha már érdeklődtél, hogy melyikról beszélek - amin elcsodálkoztam kicsit, mert a sztori nagyon ismerős, és biztos te is olvastál már Toscanini életrajzot, ahol ez a szentimentális történet szerepel - nos, a kívánságodra adtam meg a pontos paramétereket.

Kedves, wise, egy percig se akarlak lebeszélni arról, hogy a vén zsarnok morális érzékét csodáld. Én nem teszem, de ezen nem fogunk összeveszni, már csak azért sem, mert - mint sokadszorra írom - szerintem huszadrangú kérdés, hogy milyen ember volt Toscanini - vagy bármely más muzsikus - , az számít, ami a felvételekből jön.

P.s A Toscanini-féle Mesterdalnokok megvásárlásról jóindulatúan lebeszélnélek. De ha igazán rosszat akarsz venni, akkor se ezt vedd meg vele, hanem a Varázsfuvolát. És azt később bátran felhasználhatod elrettentő például.

Boulez Jones-os Parsifalját 1970-ben vették föl, Jones akkor még csak 34 éves volt, nem voltak vonalzóval mérhető vibrátói, úgyhogy egyszer azért hallgasd meg. De csak miután az ikertestvéred tollba mondta a Herheim-Parsifal beszámolóját...

Ugyanaz, ami Boulezzel: élő előadásélmény. Ugyanis, már több, mint tíz éve, sikerült kifognom egy MET-es Parsifalt, ahol ő prezentálta Kundryt (kisszekundnyi vibratók, persze a többi szereplő - Domingo, Lloyd, Brendel, McIntyre azért vigaszul szolgált), na meg életem első teljes Ringjében (szintén MET, Christa Ludwig, mint Walkür-Fricka búcsúelőadása) is ő volt Brünnhilde...

Astrid Varnay természetesen jöhet minden mennyiségben :).

Kedves Cleo, ahogy ez a topic is elzeligesedett - Verdi nagyot nézne, ha beleolvasna...

Toscanini mindaddig nem volt politikailag gerinces, amíg világossá nem vált, hogy Fút nem tudja kiszorítani. Akkor gerincesen átlibbent (a történelem által rövidre szabott időre) a salzburgi "szomszéd sóvárba".

Legjobb szerepe volt, még a csúcson.

* Jones

Mi a baj Jons-szal?

Kónya mellett egyébkén Astrid Várnay énekeli Kundryt...!!!

ez egy ad y rem!

Kedves doktor úr, ennyi argumentum ad hominem után hadd próbálkozzam be egy argumentum ad rem megközelítéssel. A dolog pofonegyszerű: két különböző felvételről van szó. Jómagam az 1948-as NBC televíziós koncertről beszéltem, míg tenmagad és t2 fórumtárs a maestro 1954-es Carnegie Hall-beli produkciójáról. Csak mellékesen megjegyezve, az is szép korszak lehetett, amikor az amerikai network television ilyen műsorokkal rukkolt elő (igaz, azóta ezt a szerepet némileg átvette a PBS).

Hát én csak egy öreg válóperes ügyvéd vagyok te meg biztos dzsentleman de hogy nem okos az is biztos mert Felbaszadulásunk ünnepén az öreg szétkúrta a Bacchanáliát hogy stílszerüen fogalmazzak a zene mű tartalmi vonatkozásával kapcsolatban és tette sztereoba.