Ok, mindenkepp kereslek, kedves pandolfi...

Tévedés, ebben nem pénz van, hanem egy szép mű lehetősége, de nem kell elhinni..:-)! A többit csak civilben..

Erős kétségeim vannak. Közismert, hogy az alábbi szerenátában - a korabeli források szerint - Vivaldi sikerrel hozta létre az olasz és francia stílus szintézisét, hiszen a mű születésének aprópója a francia uralkodónak történő gratuláció. Ezért minden jelentősebb monográfia központi támái közé tartozik az afölötti sajnálkozás, hogy a mű zenei anyaga elveszett. Jelen esetben a 30 évvel ezelőtti gyakorlatot követik, mikoris noha egy hangjegy nem került elő a darabból, de szövegrokonság alapján más operák áriáira ráfogják, hogy átvétel forrásai lehettek a rekonstruálandó műhöz. Ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy hol van itt a stílusszintézisre utaló gondos munka jele, ha Vivaldi egy új hangot nem írt a műhöz, hiszen ez az egész rekonstrukció alapja.

Másrészt láttunk már karón varjút. Malgoire több éves erőfeszítéssel, teljesen hasonló szövegelemzéses módszerrel rekonstruálta Vivaldi Montezuma c. operáját. Kellő hírt is vert neki, és lemezre is került bizonyítéknak az Astree-nál 1993-ban. Szerencsétlenségére 2002-ben, majdnem a teljes partitúra előkerült Ukrajnában. Természetesen első dolgom volt Curtis 2006-os felvételét összevetni Malgoire rekonstrukciójával. Várakozásomnak megfelelően egyetlen hang azonosság sem volt a kettő között... Az Argippo esetében is csupán a zenei anyag 2/3-át találta meg Macek. A szintén nagy svunggal beharangozott Andromeda liberata (2005) esetén pedig Talbot kimutatta, hogy mindössze egy ária származhat Vivalditól. Szóval lassan a testtel...

Persze gondolom, nagy pénz van abban, ha a nyuszi tojik egy Vivaldi operát. Csak kérdés, hogy mi lesz kotlás eredménye.

A fórum nem alkalmas szakmai kérdések megvitására? Világosíts már fel bennünket ilyen indítás után, kedves pandolfi guru...

An unknown Serenata of

Antonio Vivaldi

to be

presented in Prague 7th Mai 2011

in the Chech Museum of Music

at 19.00

Antonio Vivaldi:

L´Unione della Pace, e di Marte

(The Union of Peace with Mars)

Jana Dvořáková, Veronika Mráčková Fučíková, Pavla Štěpničková,

The Baroque orchestra Hof-Musici, Szabolcs Illés (concert master),

directed by Ondřej Macek (harpsichord),

Stage direction and Baroque gesticulation by Zuzana Vrbová.

Harpsichordist Ondřej Macek best presented his intense interest in the

opera of Antonio Vivaldi in 2000, when he led his ensemble to perform the

contemporary world premiere of Orlando finto pazzo in the castle theatres

of Český Krumlov and Mnichovo Hradiště followed by the international

festival “Feste Musicali per San Rocco” in Venice. This piece was also the last

preserved Vivaldi´s opera not to have been performed in modern times. In

2008, Ondřej Macek spurred the interest of the cultural community and world

media with his presentation of another Vivaldi work, a recently discovered

significant part of the opera Argippo, written by Vivaldi for Prague and

supposed to be irretrievably lost. Macek’s reconstruction of this work saw

its world premiere in the Spanish Hall of the Prague Castle followed by other

performances in the Český Krumlov Castle Theatre, in Venice, and elsewhere.

The recording of the Venice performance was released on CD by the Dynamic

company of Italy.

Now the Baroque ensemble Hof-Musici shall present the premiere of another

Vivaldi piece, it heard only once at a single ceremonial occasion in 1727. This is

a specific type of Italian Baroque opera known as a serenata. The serenata is a

shorter encomiastical opera on an allegoric or mythologic theme, performed

when Baroque European feudal and aristocratic families hailed various

ceremonial events (name days, birthdays, weddings, etc.). Vivaldi wrote a total

of eight of such genres, but the music has been preserved to only three of

them.

The serenata L´Unione della Pace, e di Marte was performed in Venice in

1727 to honour the birth of the (twin) daughters of French King Louis XV.

The only preserved source that served to recognize this Vivaldi piece is

acknowledged as a libretto print stored in the Biblioteca Nazionale Braidense

in Milan; up to now, the music had been considered to be lost. A more detailed

study of the serenata’s text, though, brought about the realization that the

same individual arias were to be found in the autographs of other Vivaldi

operas. An analysis of the text showed that Vivaldi, undoubtedly pressed by

time to produce a work intended for one singular ceremonial occasion, made

generous use of his music to the arias of the operas Orlando and Farnace to

compose his serenata – at the same time, the premieres of these operas were

under preparation for the Sant’Angelo theatre in Venice. This discovery has

enabled the reconstruction of the work into the form that it was most likely

heard in Venice in September of 1727.

A négy évszakkal szemezgetve se gondoltad volna?

Nem gondoltam volna 30 évvel ezelőtt, amikor kisgyermekként szemezgettem az Eternás Tito Manlio-val és a Hungarotonos L'Olimpiadeval (mielőtt zsebpénzemből futotta volna rájuk), hogy Vivaldi lesz a régizene faltörő kosa.

...De ha megnézed, a Bajazet is hasonlóan tömény szereposztásban jött ki évekkel ezelőtt.

Sas Józsefet akartál írni...  

De tényleg all-star gála. Ráadásul a darab is válogatás.

Így jobban látszik.

Nem aba nadrágja!

Szent ég, figyelitek ezt a szereposztást? Még a pénztáros is Sas Elemér!

Ezt ki fogja előadni?

http://www.spiegel.de/kultur/musik/0,1518,730112,00.html

Ő tehet róla, hogy ez a lemez annyira pazar:

Mert az.

Ő Sergio Azzolini.

Hivatalos kedvcsináló a Herkuleshő

Tudom a belinkeléseidből...

Én nem is ellenük beszéltem, tele a polcom Biondival, Giardinóval, Alessandrinivel, Carmignolával. 

Rousset csodát tesz Lullyvel, de úgy gondolom Lully operái még nagyobb, átgondoltabb és figyelmesebb színrevitelt igényelnének. Lully inherens melódiaszegénysége, ugyanakkor felűlmúlhatatlan és példa nélküli, karakteres, manírt megoldásai (senki más nem gyakorolt a nyugati zenére ekkora hatást) nem tűrik a sablonos megközelítést. Igazi nagyságát bizony egyrészt nem zenei, másrász változatos előadásbeli eszközökkel kell előtérbe helyezni. Ha a szokásos megközelítést (jó, valami banális livret) alkalmazzuk, a dolog halálra van ítélve. Lehet, hogy Lullynél nincs mit tenni le kellene fordítani a Quinault livret-ket  (plusz felirat).

Kedves Steff,

Azért nagyon fontosak ezek az olasz fenegyerekek. Handel, Bach, Vivaldi műveinek új nézőpontú előadása az a jövedelmező ágazat, ami eltartja az újrafelfedezéseket. 

Azért mekkora szerencsénk van, hogy most élünk nem 50 éve.

Számomra Trevor Pinnock 80-as évekbeli Vivaldijai sem koptak meg. Szerintem a Concerto Köln is ez a kategória, hiába a későbbi olasz fenegyerekek.

Armida

Bűbáj ez a nő, Raffaella Milanesi, 4.00-tól.