Mozartról mindig azt gondolják, hogy könnyű kis hakni-szám, ezért fél próbával odacseszik a hangokat, aztán olyan lesz, amilyen. Az esetek 98

Leginkább azt a szegény kislányt sajnáltam ... aki ott ült mellettünk és már néha-néha édes álomba merült az unalomtól, de a fél hangos hamisságoknál mindig összerándult ...

Azt hiszem ez mondjuk a legutóbbi Lorin Maazel koncerrten nem nagyon fordulhatott volna elő ... sem az unalomtól alvás, sem az alvás ilyen brutális megzavarása ...

A végső döfést akkor is az adta, mikor csöppet idegesen szedve lábaimat, a lépcsőn lefelé két hölgy hangzatos kifejezésekkel méltatta, hogy milyen gyönyörű is volt ez a hegedűverseny..

Ez mind igaz ... de szegény zenekarnak se lehetett könnyű ... ilyen hamis szólista mellett, most kihez alkalmazkodjanak? A Don Giovanni nem volt hamis ... úgyhogy szerintem ha más lett volna a szólista és a karmester nem lett volna olyan szörnyű.

És tulajdonképpen az unalom is érthető ... ők szerencsétlenek velünk ellentétben tudták, hogy mit kell végighallgatniuk ...

Én igazán ritkán szoktam magam kellemetlenül érezni egy koncerten, odáig meg aztán végképp nem szoktam eljutni, hogy megfordul a fejemben, talán ki kellene menni közben. De a Beethoven hegedűverseny alatt egyre erősebb volt a kísértés, hogy távozzak. Talán csak a mellettem levő barátaim iránti szolidaritás tartott vissza. Az első tételben már érezhető volt a zenekar félelme, hogy túl vajon fogják-e élni a darabot. Ezt a félelmet maga a szólista is sugározta magából, ahogyan kezét bizonytalanul morzsolgatva állt a zenekar előtt. Rémületem beigazolódni látszott, mikor már az első oktáv-menet gikszeres volt. De ekkor még volt bennem remény, hogy esetleg a második tétel kárpótolni fog, és feledteti a szörnyűségeket. De csalódnom kellett. A harmadik tételt jobb, ha nem kezdem boncolgatni. A végén már azon sem tudtam fennakadni, hogy a tempó folyamatosan lassult..
Ami Don Giovanni-nyitányt illeti, abból pont az hiányzott, amiért az egyik kedvenc operám: a dráma, a feszültség, a végzet előre jelzése. Egyszerűen tartalom-nélküli volt. A zenekar teljes nyugalommal (talán volt benne némi unalom is) játszotta a súlyos d-moll akkordokat.

Ilyen élmények után nem maradhattam tovább. Távozásom előtt ismét megfogalmazódott bennem: ezek után nem csodálom, hogy valaki megutálja a komolyzenét..

Lehet, hogy a koncert második része jobb volt,mint az első, de mondjuk nem is nehéz annál jobb lenni. De ha az ember ilyen minőséget szeretne hallgatni, akkor nem megy el a Müpáig, hanem beül a legközelebbi zeneiskola évzárókoncertjére. Mert a szólistát nem szapulom tovább, de a zenekar se nyújtott valami nagyot. Ők is meglehetősen hamisak voltak, az meg a karmestert minősíti, hogy a gyorstétel is lassú volt, de ráadásul még három szólam négy tempóban játszott. És akkor belépett a hegedűs...

Ha a második fele jobb volt, akkor legalább kárpótolt az elsőért. Nem akartam kockáztatni, hogy így találkkozzam először evvel a Janacek darabbal és a Moldvát hasonló nyúzottan, unalmasan, mint a Don Giovanni nem akartam meghallgatni. 

A hivatalos kritika engem is érdekelne ...

Talán ott is a MÁV játszott.

[6] Igen. Néhány éve részem volt egy Phillip Glass-féle élményben. (Zenekari hangverseny volt). Hajszálon múlott, hogy nem fütyültem be, pedig egy nagy kalap... volt az a "mű".

Persze azokkal értek egyet, akiknek nem tetszett... A zenekar úgy játszik, ahogy elvárják tőle - a Don Giovanni kritikán aluli volt, és ez természetesen a karmester számlájára írandó, de olyan nincs, hogy a karmester rossz volt, a zenekar meg jó... Jobb karmesterrel jobban játszanak. Emlékszem például azokra az időkre, amikor Szimonov gyakran vezényelte a zenekart... Remek koncertek voltak.

Tyűűűű... Nincs erről egy hivatalos kritika valamelyik oldalon? Gondolom még nincs, de lehet, hogy nem szívesen írna erről senki. Vagy lehet épp ellenkezőleg. Kavakos, Vengerov, Znaider, Kelemen, Baráti után egy ilyen... Hihetetlen, de biztos így volt...

Egyetértek: rémes volt a koncert első fele! A második azért jobb lett, bár a Janacek darab sem véletlenül nem világhírű...

Hamlet apja, egyetértek! Egyáltalán nem volt szörnyű, legfejlebb néhány füleknek szokatlan volt a darab. Nekem nagyon tetszett, ahogy a zenekar játszott, az első részben is. A karmester meg a szólista adott, ettől ne szóljuk a többiek teljesítményét!

A koncert második fele nem volt olyan szörnyű, sőt, a Janacek-darab egész jó volt.

Ez a koncert tényleg szörnyű élmény volt :( Nem tudom hogyan engedhetnek meg maguknak ilyet. És amikor kifejezésre akarjuk juttatni nemtetszésünket, akkor természetesen mi vagyunk a bunkó fiatalok, akik nem bírnak ki csöndben a a helükön egy órát ... a kifütyülés pedig halálos bűn (persze volt, aki egyetértett velünk). Nem értem, hogy Magyarországon miért nem lehet kifejezni a véleményünket. Ennyire jólneveltek vagyunk, hogy nem akarjuk megbántani szegény zenészeket, akik annyit szenvedtek azért, hogy ide kerülhessenek? Vagy a koncertlátogató közönség ennyire nem ért a zenéhez? Néha elgondolkodok rajta, hogy talán tanulhatnánk valamit az olaszoktól ilyen téren. Az pedig biztos, hogy a kóreai hegedűsökkel egy ideig megtartom a  legalább 15 méter távolságot (de Valek úrral is az 5 métert) ...

Hajjaj, amint látom, éppen a Beethoven-hegedűversenyt kötözte kínzócölöphöz. Szegény öreg, sosem lesz már nyugta?

Sebaj, ekközben a fiatal magyar hegedűszólisták is bemutatkozhattak és ez a lényeg. Már megint egy egy nyikhajt importáltunk (most éppen) a MÜPÁba és lehetőleg jó sokK pénzért, de ezt már megszokhattuk.

Hááát én voltam ezen a koncerten. Vagy inkább mondanám úgy, hogy elmentem rá. Merthogy a szünetben otthagytam ezt a borzalmat.

Hogy a Don Giovanni nyitány lassú, unalmas és lapos volt, az még hagyján. De hogy egy hegedűs a Művészetek Palotájában ne tudjon hegedülni, az kicsit erős volt. Az első sokkhatást az első meghúzott hangja okozta, de innen csak egyre mélyebbre süllyedtünk. Vagy inkább ő süllyedt egyre mélyebbre. Ez katasztrófális volt. Amikor a zenekar elnyomta, akkor még hagyján volt, de azok a szegény kadenciák! Olyan szinten hamisan és rettenetesen játszott, hogy én vártam, hogy mikor fogja magát elsírni,  bocsánatot kérni, hogy zavart minket és további jó szórakozást de már nélkülekívánni. De helyette az okosabb nézők tették ezt, és csendben felállva otthagyták már az első tétel alatt a termet. Én ugyan csak 200 forintot költöttem erre az élményre egy diákállójegyért, de akik lent ültek azoknak sokezer forintjuk ment erre el. Ezt ma nyugodtan meg lehet nálunk csinálni??? Magyarországon mindent el(ő) lehet adni? Amikor a zenekar helyi standjához odamentünk és megkérdeztük ennek a szólistának a hátterét, akkor zavartan azt a választ adták, hogy hát a próbákon már hallották, hogy gáz lesz ebből, de ekkor már nem lehetett mit tenni. Szegény Beethoven...és szegény mi!

Ja hogy ez csak ma lesz...

Volt valaki ezen a koncerten? Én amikor hallottam a pozsonyiakat, egészen szép vonóshangzással rendelkező csapat volt (Mozart-szimf.), magyar zenekaroknál valahol fejlettebb, ha szabad így.