Kedves Zenebolond!

Kösz -azokat a Mozart-átiratokat magam is ismerem, nagyon tanulságosak. Teljesen egyetértek, különösen a Koroljov-kitétellel.

Kedves Toldiboldi,
szó sincs arról, hogy a M. O.-ben "az összes kánont continuóval, hegedűvel és fuvolával kell játszani". Három 'korhű' felvételt ismerek, mindhárom cembalo+vonósok+fuvola, de ezek persze nem mind szólnak egyszerre, hanem van csak cembalo, csak vonósok, cemb+vonósok etc. Erre vonatkozott a "nem szerepel összes tételében fuvola és cembalo" tagmondatom. Most nem tudok utánamenni a témának, de egészen biztos, hogy a fuvola a tételek egy részéből nem nélkülözhető, már csak azért sem, mert Nagy Frigyes kedvenc hangszere volt. (Elég jól játszott rajta, a számára írt művek tanúsága szerint.)
***
Kedves Zsölény,
a M. O.-t magam is nehezen tudnám elképzelni vonósnégyessel (lásd a Toldiboldinak írtakat), a KdF viszont nagyon jól szól. A Keller-Quartettel hallottam élőben, s velük vettem meg lemezen is. Persze e változat hallgatásakor tisztában vagyok azzal, hogy korhűségről szó sincs, legalább is a szerzőt illetően. Ha korhűségre vágyom cembalón hallgatom (Leonhardt), ha zongorára Koroljovval (régebben Kocsis), de ha "mozartos" kedvemben vagyok, akkor vonósnégyessel. Ilyenkor ELKÉPZELEM, hogy milyen LENNE, ha Mozart átírta VOLNA a barokk-rajongó barátainak, persze mindez csak JÁTÉK, de: jó játék. És mégsem egészen az, hiszen - igaz vonóstrióra, nem pedig vonósnégyesre - Mozart megcsinált legalább egy contrapunctust.

Mozart: Hat prelúdium és fúga (K. 404a)
I. prelúdium: adagio & fuga (Das Wohltemperierte Klavier I/8 BWV 853)
II. prelúdium: adagio & fuga (Das Wohltemperierte Klavier II/14, BWV 883)
III. prelúdium: adagio & fuga (Das Wohltemperierte Klavier II/13, BWV 882)
IV. prelúdium (Orgonaszonáta no.3, BWV 527) & fúga (Kunst der Fuge, BWV 1080, Contrapunctus 8)
V. prelúdium (Orgonaszonáta No.2, BWV 526) & fúga (Orgonaszonáta No. 2, BWV 526)
VI. prelúdium: Adagio & fúga (W. F. Bach: 8. fúga)

A KdF gitárfelvétele (!) is kapható Eötvös Józseffel, de még nem hallottam. A Goldberg-variációkat viszont ismerem vele, az nagyon érdekes.

Kedves Zenebolond, mi sem természetesebb!:)

Én egyébként se A fúga művészetét, se az Opfert nem próbálnám ki vonósnégyessel - hűtlenségnek tartanám.

Bocsánat, nem bach, hanem BACH! :)

Kedves zenebolond!

Ezek szerint az összes kánont continuóval, hegedűvel és fuvolával kell játszani szerinted? Csak mert olyan elmélet is van, hogy az első rész billentyűs hangszeren a legjobb, és utána annál ütősebb a triószonáta. Nekem speciel olyan felvételem van belőle, amelyen a három- és hatszólamú ricercar, illetve a rákkánon meg még néhány kánon szimplán csembalón megy (így jönnek át legjobban azok a trükkök - pl. hamis belépések stb. -, amelyeket a vegyes hangszerelés elhomályosítana), más kánontételek meg különböző hangszerelésben. A triószonáta meg triószonáta. Ettől függetlenül az összhatás szerintem nem kevésbé egységes.

Azt, hogy a műnek "nem szerepel összes tételében fuvola és csembaló", nem tudom értelmezni. Ha nem tévedek, a probléma éppen az, hogy a triószonátát leszámítva bach nem adott végleges és egyértelmű iránymutatást a hangszerelésre nézve. Tehát gyakorlatilag az első rész azon játszható, ami épp "kéznél van".

Ígérem, ha legközelebb írok, visszakanyarodom a vonósnégyeshez! :)

Kedves Toldiboldi és Zsölény,
természetesen a Musikalisches Opfer egyes részeit el lehet játszani pusztán vonósokkal (ha nem is feltétlenül vonósnégyessel), hiszen nem szerepel összes tételében fuvola és cembalo, de minek?
Számomra ez a mű annyira egységes, hogy nem szeretem egyes részeit külön-külön hallgatni: ha felteszem, szóljon végig. (Sok zenével vagyok így.)
***
Kedves Zsölény,
az általam amúgy nagyon tisztelt Somfai úrnak szíve joga, hogy modorosnak tartsa kölni Musica Antiqua felvételét. Mi attól még kedvelhetjük nem?

Kedves Zenebolond!

A Musica Antiqua felvételét magam is szeretem, de például Somfai modorosnak tartja. A Musikalisches Opfer egyes részei eljátszhatók lennének éppen vonósnégyessel, de a Triószonáta kötött hangszerelésű.

Nyilvánvaló, hogy a Musikalisches Opfer kimondott triószonátáját nemigen érdemes vonósnégyessel forszírozni, de a kánontételeket annyiféle összeállításban játszották már, hogy szerintem aközött volt vonósnégyes is. (?)

A Musikalisches Opfert azért nem játszák vonósnégyesek, mert a - vonósok mellett - fontos szerepe van benne a fuvolának és a cembalonak. Elég jó szerintem a Musica Antiqua Köln felvétele (öten játszák), nagyon jó a három Kuijken és R. Kohnen-féle (négyen játszák), legjobban azonban Leonhardtékét szeretem.
A Kunst der Fugéból én is Koroljov felvételét tartom a legjobbnak, s ezt is szeretem a legjobban. (Amíg nem volt meg, addig Kocsisét nyűttem.) Ha cembalos hangulatban vagyok, akkor Leonhardt második felvételét szoktam hallgatni. Ha vonósnégyesre fáj a fogam, akkor Kellerékkel, ha pedig zkr-ra vágyom, Rolláékkal.

Én is úgy gondolom, hogy a Fúga művészete csak kottával és részletes elemzéssel ér valamit, akárcsak egy kielemzett sakkjátszma. Már csak az anyagot kellene beszerezni hozzá.

Koroljov! Koroljov!

Ami Bach fúgáit illeti: amikor a szemére vetették, hogy a Wohltemperiertes nehezen játszható, szólamonként "szétszálazva" kottázta le és megjegyezte: így persze már mindenki el tudja játszani...:)

Szerintem is. És a Musikalisches Opferről is - bár azt nem szokták vonósnégyesek előadni (legalábbi az egészet nem, ha jól tudom?).

A fúga művészete vonósnégyes-előadásban igazán hardcore. A vonósnégyes szerintem amúgy is az egyik legelvontabb műfaj, és mivel én a kamarazenét bizonyos szempontból a komolyzene legletisztultabb formájának tartom, következésképpen a vonósnégyes szerintem a komolyzene egyik legmagasabb műfaja. Egy szimfóniában csinnadrattával sok mindent el lehet leplezni, egy operában a dallam sok hiányosságot áthidalhat - egy vonósnégyesben ott a pucér gondolat, és ha abból hiányzik valami... nos, akkor akár az egész építmény borulhat. De amilyen pillérekre a Kunst der Fuge föl van rakva, ez a veszély nem fenyeget.

Amúgy zongorán is szoktátok hallgatni? (Abban meg az a jó, hogy még a vonósnégyesnél is jobban kijön a szólamok egyenrangúsága. Persze a kiszenekari feldolgozásokban meg az, hogy az egyes szólamok más és más hangszínen szólalnak meg. Szóval nagy mű, akár így, akár úgy.)

Igen.

A G-dúr problematikus. Nekem a 4. tétele különösen. De pl. a Konzerthausquartet előadásában (1949?) vagy a Quartetto Italianóval eléggé a helyére kerül minden.

Fúga művészete agy-darab. Kottával a kézben 3 év. A világ egyik leghnagyobb műve, de nem tudom, ez csak hallgatva kiderül-e.

Nem ismerem, de a Te ajánlásod nyomán mindenképpen be fogom szerezni.

Van egy kérdésem, furcsa, de (itt) új. Nem feszengsz olykor a nagy G-dúr Schubert-vonósnégyes hallatán? Óriási, hideglelős fagyok, elfojtások elegyítve kommerciális, felszínes megoldásokkal. Éles ellentétben A halál és a lánykával. Vagy az a-mollal.

Kifulladtunk? Esetleg valaki más irányból, valami újat?

Alban Berg - Beethoven ügyben: véletlenül ismerem a teljes sorozatot. Az utolsó hatot nagyon jól játszották. Egy kifogásom van. A középső korszak beli 4 mű (op 59 és 74) szinte összes gyorstételében idegennek hat a tempóválasztásuk. Ami nem azt jelenti, hogy azok rosszak, csak, hogy eltérnek a régi orosz és NDK lemezekről megszokottaktól.
Pl. az e-moll nyitótétele túl gyors, az Esz-dúré lassú. Viszont a finálék hála Istennek ott vannak: a C-dúré is, amelyik talán minden idők legnagyszerűbb fináléja.

Az a kidolgozási rész, amikor a négy hangszer egymás után eljátssza ugyanazt a témát... Szinte látom magam előtt Beethovent, amikor azt írta, eltorzult arccal, fenn akadt szemekkel, habzó szájjál, és az járhatott a fejében, hogy: na ehhez vajon mit fognak szólni!

Nekem Schubert albumom van az Alban Berg Quartet-tel. Nekik nagyon jó a "Pisztrángjuk"! :)

Kedves Hektor, magam is azt mondom, hogy az Alban Berg az újabb idők vezető Beethoven-előadója. Nem egyetlen, hál'Isten mostanság sokan játsszák kitűnően (Borogyin Kvartett, meg az a romános nevű angol, az a tudod...).