Egyik zongoristánk is ilyen ritmussal játssza a Chopin-keringőket. Meg néha egy-egy ütemet három negyedes darabokban. Eleven hatása van, ha hirtelen jön; egy egész keringőben pedig... hozzá kell szokni...

[6] A „szvingel” jól vagyon írva.

Kisfilmek? Zsölénykém - minthogy ezek most légifelvételek voltak - csak nem te is a Kisfilmek a nagyvilágból La France vu du ciel (Franciaország madártávlatból) című sorozatán nőttél fel (fényképezte: Serge Maloumian)?

(Mesélték, hogy egyszer miután Muti a Staatsoperben belehallgatott egy Verdi darab szimpadi próbájába, ezt mondta:
- Ezek a bécsiek még Verdi háromnegyedes ütemeit is keringőzve játszák...)

Az a lüktetés, amelyet moor szemléletesen leírt, magából a táncolásból ered. Nem egyforma hosszúak a lépések. Az EGYET hosszan és súlyosan kihúzni a kívánt irányba, a KETTŐ, ha lehet mihamarabb zárjon mellé és a HÁROM előtt kis gondolkodás, merre menjen a rákövetkező EGY. Így lesz a HÁROM mindig a következő EGY felütése. De egyébként jobban mint moor úgysem lehet, meg nem is kell leírni. Egyébként szerintem az igazi bécsi komótos, a 2/4 sem mindig egyenletes, hanem az is kicsit "szvingel" (swingel, "swing"-el). (Na, hogy kell ezt helyesen leírni?). Még a Radetzky is.

Jók is azok. Jól meg voltak képileg komponálva. Óriási nosztalgikus hangulatuk van.

Dobjatok rám köveket: nagyon szeretem a kisfilmeket a szünetben...

Kedves "moor"!
(Csak így zárójelben: a jó öreg Prawy egy műsorában elmesélte, hogy a Kék-Duna keringő címe is egy magyar versre vezethető vissza. Valahol megvan az archivumomban a felvétel, ha meglelem, pontosabb infókkal is szolgálhatok...:-))))

Még két apróság: külön örültem a Cigánybárónak. Nemrég jelent meg egy kis tanulmánygyűjtemény Jókairól (Mester Jókai a címe), van benne két cikk a Cigánybáróról (Egyébként Csáky Móric könyvét ajánlom mindenkinek bécsi operett témában, nem a Battát), az egyik csak a Jókai-novelláról szól, de egy kedves bécsi magyar fiú ír benne a Strauss-operettről, és döbbenetes dolgokra hívja föl a figyelmet: a szövegíró Ignaz Schnitzer (Jókai örökös osztrák fordítója) fordított egy kötetnyi Petőfi-verset is (mégegy újévi aktualitás!) németre, és a Cigánybáróban ezeket a Petőfi-fordításait használja fel, írja át, szépen lehet követni, hogy az egyes dalszövegekben hol jönnek elő az "én magyar nemes vagyok", a "szabadság, szerelem" stb. idézetei. Nagyon tanulságos olvasmány.
Egyébként pedig bevallom, hogy roppant nemzetietlen módon a Radetzky-marschnál szoktam majdnem extatikus állapotba kerülni.

Idestova jó húsz éve mindig meghallgatom-megnézem a bécsi újévi koncertet, ezer kilométerek és őrtornyok sem jelenthettek akadályt. Mariss Jansons volt az idei karmester, jó kis hatásvadász hangverseny volt, dehát a zene is ilyen.
Feltűnően kevés keringő volt az idén, csupa-csupa polka, galopp, quadrille. Alighanem nem véletlenül: én a Harnoncourt-féle újévi koncertnél értettem meg, miről van szó. Nem sokkal korábban láttam egy filmet arról, ahogyan NH a Denevért dirigálta (ez a felvétel ment tegnap éjjel a Bartókon): H szépen elmagyarázta, hogy a bécsi keringő egy zenei dialektus, és egy bonyolult, folyamatosan alakítható "hangsúly-rendszerből" áll. A lényeg, hogy a bécsi keringő lüktetése nem egyenletes, hanem a) az egy-két-hárból az EGYen van a hangsúly, b) a KETTŐ kicsit siet, vagy el van kenve, c) a HÁROM a sietős KETTŐhöz képest úgy tűnik mintha kicsit késne, pedig nem. Ez az egész alapvetően a különböző keringő-lépéseket utánozza, amelyek nyilván nem lehetnek egyenletesek, hiszen eleve táncospárok járják, a lényeg, hogy az amorf lebegésben az EGYnél mindenki visszataláljon az ütemhez. És, állítólag, hogy az ember ezt érezze, ehhez kell bécsinek lenni. A Bécsi Filharmonikusok ezt nyilván érzik, csak az a kérdés, hogy melyik karmester hagyja őket érvényesülni: ebben nyilván Boskowsky volt az ász. (És az is világos, hogy Szeidzsi Ozava vagy Jansons esetében mitől lesz egy kicsit bécsietlenítve a walzer, vagy azt is, hogy miért igyekeznek a kötelező keringők mellé sok-sok négynegyedes táncot tenni a műsorba.
Egyébként azokkal semmi baj nem is volt, remekül sikerültek - én a Bartókot szoktam az utóbbi időben hallgatni és a tv-t nézni, pár év alatt hozzászoktam ahhoz, hogy a kép két-három másodpercet késik a zenéhez képest, helyenként ez roppant mulatságos -, és kifejezetten csillogó és telt hangzása volt a zenekarnak. Csakhát a keringők.