Mindent köszönve: Wolff munkája kihagyhatatlan alapmű, de kicsit furcsa lenne egy az egyben felolvasni.

Annyi igaza van Zsölénynek, hogy" Varnus Xavér Bach-sorozata olyan embert mutatott meg nekünk, aki őszinte, igaz tisztelettel és szakmai hozzáértéssel fordult a reménytelenül nehéz feladathoz". Ezt nem is vitatom, de ez persze csak felületi (marketing) perspektívában igaz, egyébként (a Xavérral kapcsolatos szokásos ) kicsit csúsztatás. Merthogy valóban "javult" Xaver Bach sorozata, ez tény, de szellemi alapját nem Xaver eredeti, Bach-oz való viszonyulása és zenélése adja, hanem Christop Wolff, Johann Sebastian Bach: a tudós zeneszerző című korszakalkotó monográfiája. (Mindenkinek ajánlom, akik a legmagasabb szinten szeretnének az egyik legjobb Bach monográfiából tájékozódni a Mester életéről és műveiről)  E könyv szellemi vezérfonala, gondolatmenete, idézetei mentén halad Xaver. Nem szégyen nagyobbaktól "lopni", más kérdés persze, hogy Xaver barátunk mindezt saját zsenialitásának próbálja tulajdonítania. A web 2-es blogos műfajú zenekritika és Fidéliós közösségi portál azonban ebben a vonatkozásban is megírja az igazságot. Szóval ezt a "reménytelenül nagy feladatot", mármint Bach életének bemutatását, már mások elvégezték Xaver előtt. Én azt gondolom, hogy Xavernak egy Bach összes orgonaművei sorozat lenne kihvás, ha ugyan bele merne vágni egy ekkora vállalkozásba, merthogy ő végeredményben valami orgonaművész, vagy mi  a fene, és nem zenetörténész. Egy zenésznek nem beszélnie kell (elsősorban), hanem a billentyűzettel "kommunikálnia".  (Majd a 70. születésnapjára talán eljátszhatná Bach mind a kilenc kötetét)

Kedves Zsölény!







Fogadd e kis ajándékot Guillou fórumtárstól és tőlem:



www.youtube.com/watch?v=JvgsU-RuKlo&feature=related

Sőt: Varnus!

Kedves Hypo.

 Nem varánusz, VARNUSZ.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ebben maradjunk.

Miért éppen a triószonátákkal jöttök mindig? Játszottátok már az osztott partitákat?

Zsölény! És még te fikázod Kocsis bellinzonai koncertjét?! Az Op. 111-et meg a Schubert-szonátát? Kérd meg varánusz barátodat - ha ügy tetszik, az "orgona Horowitzát" -, hogy mondjuk az F-dúr Toccata és Fuga első két oldalát játssza le (szándékosan nem a triószonátákat említem, bár nem érzem svili részéről övön aluli ütésnek) tisztességesen. Akár reggel 5-kor, Bach születésének órájában.

6-ra.

A Varnus-féle Bach sorozatról már írtnunk egy páran. A lényeg: azon túl, hogy eljátszani nem tudja (egy-két szakis szintű darab kivétlével), elméletben sem sok köze van Bach műveihez. Kiürült a tekintete, ahogyan olvasta a szöveget, látszott, hogy nem érti az egészet, magyarán f*ngja sincs hozzá, se elméletbn, se gyakorlatban. Ez lenne a híres "orgonavirtuóz"?

"Guillou "

#7#

Kedves Zsölény! Kérd meg "orgonavirtuózunkat", hogy játsszon el Bach 6 trószonátájából csak egy tételt... Szeretnék én is is fültanúja lenni egy ilyen koncertnek ;)

Kedves Zsölény!







Fogadd e kis ajándékot Gouillou fórumtárstól és tőlem:



www.youtube.com/watch?v=JvgsU-RuKlo&feature=related

OK, Zsölény, a sorozatot nem nagyon néztem, arról nem tudok nyilatkozni, de akkor azért definiáljuk már az orgonavirtuóz fogalmát.

Finomabban és igazságosabban, t. barátaim!



Varnus Xavér Bach-sorozata olyan embert mutatott meg nekünk, aki őszinte, igaz tisztelettel és szakmai hozzáértéssel fordult a reménytelenül nehéz feladathoz.

Igazán meghívhatná Sztp. Csilluskát is...

Ki nem sz*rja le, hogy Varnus hány éves. Szomorú, hogy csak egy ilyen eseménybe tud kapaszkodni (ami ugye adott), nem egy kimagasló teljesítménybe.

Fassang Lacit tisztelem, kiváló orgonistának tartom, de ezt a ripacs Varnust nem szabadna beengedni a MÜPÁba, akármennyit is fizet.

X csak egy kis samesz lesz a Loussier mellett. Loussier a spiritusz, X-é az iparosmunka. De ügyes, hogy a születésnappal önmagát olja előre.



Igen. Az orosz miliárdosok is megveszik a szülinapi partijaikra a harmincperces Lionel Ritchie-koncertet és a végén együtt karaokéznak a vendéggel...

(Kicsit sántít a hasonlat, de remélem értitek a párhuzamot.)



Figyelmetekbe ajánlom még Oláh Kálmánunk Bach-átdolgozásait: a csellószvitekből, és a Goldbergből is készültek ilyenek. Az egyik Goldberg-verzióban - amilyenre alighanem ez az X45 is szabva lett - például a zongora-bőgő jazz-duó és a Stuttgarti Kamarazenekar (Dmitrij Szitkoveckij zenekari átiratát játsszák) felelget egymásnak.

Bevallom férfiasan: Loussier szerintem ízlésesen csinálja, amit csinál. Tetszik. (A Handel-lemeze viszont szar.)

Nos, ez még jól is elsülhet , ha a Fassang-Szakcsi-Lakatos estre gondolunk. Bár nem "kenyerem" és nem szeretem különösképpen a jazz-t, hozhat és adhat pozitív esztétikai élményt ez az esemény. Persze az est sikere függ a választott repertoártól is. A d-moll toccata (túl sok) elsütögetésével nem értek egyet, és persze ismerem a Loussier féle jazz-imprót rá, nem ez a legsikerültebb átirata, merthogy a toccata-ra való rögtönzés eleve problémás, (mert az amúgy is improvizáció lehetett "eredetben" is valamikor, még akkor is, ha nem biztos a mű hagnemi, szerzőségi, és hangszeres erdete.) A fúga jobban kidolgozható. De ha már a jazz fölmerült, (mint amely "dekadens" polgári műfajjá lett) idézzük Gould-ot, akit, amikor a jazz-ről kérdeztek úgy válaszolt, hogy neki nincs szüksége a jazz-re (Bach mellé). Neki "elég" Bach is. Bach nagyságát bizonyítja, hogy még a jazz sem tudta elrontani. (Azért egy valakinek sikerült, Rohda Scottnak.) Sőt, ahogy az korábbi blogos hangverseny-élménybeszámolómból kiderült, ha az akusztika ellene dolgozik az orgonának, mint a Müpában, akkor egy visszafogottabb zongorás feldolgozás, mint Szakcsi-Lakatos Passacagliája, akár jobban bele is világíthat a mű érzelmi mélyrétegeibe. Érdekes lehetne összevetni mindazonáltal Szakcsi és Loussier improvizációját úgyan arra a témára.