Másik írás egy 55-ben kelt levelével. 56-ban halt meg. A szellemi állapotát illető tévképzetek és miheztartás végett.

www.hungorchestras.com/main/download.php?sf=116

Hozzá lehet egy ember magánéletéhez nyúlni, de illő tisztelettel. Ezt nélkülözzük.



Betettem egy linket Schumannhoz. Clara levelei. A mihez tartás végett.

13 Szerintem többet, mint 1%-ot, csak sokan nem mennek orvoshoz vele, vagy a baj nem annyira súlyos.



A cikkíró nem biztos, hogy téved valamiben: Schumannak ez nagyon szar lehetett. Nem egy házasság, kapcsolat megy tönkre azon, hogy a nő a sikeresebb, s a férfit ez súlyos önértékelési zavarokba, akár depresszióba, alkoholizmusba sodorja.

Tévesnek az a felfogás tűnhet, hogy mintha Schumann direktbe 8 gyereket "csinált" volna Clarának, hogy ne tudjon koncertezni. Aki családot alapít, számolnia kell a gyermekekkel, s bizonyára számolt Clara is, ő választotta Schumannt, s a házasságot, ezzel az anyaságot is. Mert 40 évesen lehet még nagy zongorista. De anya már nem. S mikor már nem lehet nagy zongorista, akkor fog rádöbbenni, mennyivel fontosabb a család, mert akkor is anya, nagymama.

Én sem értek egyet sok mindennel a cikkben, de a diagnózis felállításával óvatosabb lennék. Nehéz ennyi idő távlatából felállítani pontos kórtörténetet. De a lényeg, hogy komoly beteg volt, ami biztos mindenki életét megkeserítette.



Kedves F.Gy.M.!

Clara és Liszt "afférját" Alan Walker könyvében olvastam régebben. Most sajnos nem tudok utánanézni, hogy pontosan hogyan volt. Lehet, hogy én emlékszem rosszul, bár elég biztos vagyok, hogy erre a sztorira jól emlékszem.

Akinek megvan a Walker könyv 3.(?) kötete megnézhetné.

Vagy ha más forrásban másképp van, az is érdekelne.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bipol%C3%A1ris_zavarban_szenved%C5%91k_list%C3%A1ja

 Az általam kifogásolt kijelentések:

„Biztosította ugyan saját hegemóniáját, de ezzel épp a legszeretettebb lény pályáját, boldogságát tette tönkre - s mégsem tudott másként cselekedni. Emiatt folyton emésztette magát, ami egyenesen vezetett egyre erősebb tudathasadásához, majd teljes elborulásban végződő elmebajához.

"Clarát végül Schumann korai halála szabadította meg..."

"Fölmerül a kérdés: ha Schumann így bánt szerelmével, vajon mit érezhetett Liszt Ferenc iránt?"

A cikkíró Schubert személyiségét, kapcsolatait nem értette meg, mégis interpretálja a történteket. Ha a zene helyett olyan területre téved, amihez nem ért, először tanuljon. Schumann nem „egyre erősebb tudathasadásban” (skizofrénia), hanem bipoláris zavarban szenvedett. Az elmebaj, elmebetegség köznapi értelmezése (=beszámíthatatlan) bántóan téves. A szóhasználatot tekintve (őrült) disztingváljunk.

Magyarországon a bipoláris zavar a teljes népesség kb. 1%-át (100 ezer fő) érinti.

<De akkor miért fogadta el, amikor Liszt koncertlehetőséget adott neki?>

[7]

Úgy tudom, Clara kérte a koncertlehetőséget anyagi nehézségei miatt, Liszt pedig nagyvonalú volt, megadta.

Mi a diagnózisban a téves? Megőrült, nem?

A fejtegetés logikailag kicsit laza és nem tárgyszerű, az egészségügyi diagnózis hozzánemértő és téves. Nem kell Schumannról ilyen cikket írni.

Hát, azért óvjon az ég egy ilyen birtokló embertől..

Érdekesség, hogy Munkácsy szintén Endenichben (Bonn mellett) halt meg elmebetegen. Azt nem tudom, ugyanabban az intézetben-e, de könnyen lehet.

A Schumann részt nem igazán értem.



Ha jól tudom, pont Clara bíztatta Schumann-t, hogy írjon "nagy" szimfonikus műveket. 

Az, hogy 8 gyermekük született bizonyos mértékben persze lehet Schumann "hibája" (valami köze volt ehhez), de abban a korban a fogamzásgátlás még nem volt jelen olyan mértékben, mint ma, úgyhogy ha a felek alkalmasak voltak rá, a házasságok bő gyermekáldással jártak (Schumannak is volt egypár testvére). Az, hogy Schumann elméje elborult, sajnos nem az ő hibája, és nem féltékenység az oka (mert picit(!) erre  hegyezte ki a cikkíró). Schumann családjában nagyon gyakori volt az elmebetegség, egyik nővére öngyilkos is lett, stb. Az pedig, hogy Schumann maga kérte elmegyógyintézetbe vitetését bizonyítja, hogy nem volt annyira önző (persze önveszélyessége miatt is kérhette). És Clara bizony nem gyakran látogatta. Sőt, amikor Schumann kérte, hogy egy másik helyre helyezzék át, nem lett belőle semmi... 

Clararól még annyit, hogy miután Schumann megharagudott Lisztre, bizony a hölgy is ellenségessé vált a nagy zongoristával szemben. Ez érthető. De akkor miért fogadta el, amikor Liszt koncertlehetőséget adott neki?

Nekem a Beethoven zv.-ek megvannak velük, azok nagyon jók!



klado!

Kösz a javítást!

4 

Akkor már jobban hangzik: Mészáros - ez magyarban is gyakori.

(Ravel Balkezesét játszotta nemrég a MüPá-ban - jó volt!)

Hentes Leó...



Apropó: a Beethoven- és Brahms-versenyek tényleg olyan jók vele meg Széll-lel, mint azt némelyek mondják?

1

helyesebben: Leon Fleisher.

Én meg a következőket nem értem: "tudásuk és a német művészet iránti tiszteletük korlátozta a más szellem iránti fogékonyságukat."  

Lehet , hogy nem is baj, hogy nem halljuk Liszt játékát. Meggyőződésem, hogy fantasztikusan játszott. Ha lenne felvétele, lehet az is annyira más lenne, mint ahogyan ma szólalnak meg művei. Csak arra a néhány hegedűfelvételre gondolok a XX. század elejéről - elképesztő, hogy egyáltalán hallani, de hogy jó lenne, és nem a felvétel minősége miatt- az azért túlzás. Mert másképpen játszottak, nem úgy amit ma elfogadunk és tetszik nekünk.

Érdekes a cikk, de nem egészen értem a hatásvadász felvezetést ("ki volt minden idők legnagyobb, ill. legszerencsétlenebb nagy zongoraművésze).



Mindkettőre kapásból tudnék sorolni vagy fél tucatot (legszerencsétlenebbekre pl. Solomon, Lipatti, Fleischer, Kapell - érdekes az amerikaiak ebben élen élen járnak...). Azt viszont nem tudjuk, milyen zongorista volt Liszt, milyen lehetett volna Schumann - mert az, hogy a kortársak miket írkáltak róluk, hangfelvétel nélkül, nem igazán objektív mérce...