Fidelio
7 HozzászólásA zenekar vezetőségének Budapest főpolgármesteréhez, Tarlós Istvánnak szóló levelét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.
"Tisztelt Főpolgármester úr, tisztelt Fővárosi Közgyűlés!
A Budapesti Fesztiválzenekar vezetősége a sajtóból értesült arról, hogy a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén a zenekar támogatásának megszüntetését tervezi.
Megértjük a Főváros súlyos helyzetét és átérezzük a BKV-ért folytatott küzdelmet. Mindazonáltal meggyőződésünk, hogy a kialakult helyzetnek a Budapesti Fesztiválzenekar nem eshet áldozatául.
1. A Budapesti Fesztiválzenekar szakemberek szerint is a világ egyik legjobb zenekara, az ország és a főváros kiemelkedő kulturális értéke, igazi hungaricum. Ez a színvonal évtizedek munkája, amely egy-két nap alatt tönkretehető.
2. A szerdán a Fővárosi Közgyűlés elő kerülő javaslat a zenekar létét alapvetően veszélyeztetné.
3. A Budapesti Fesztiválzenekar, amely az egész világon pótolhatatlan módon, nagy sikerrel képviseli a magyar kultúrát, Magyarországot és Budapestet, már tavaly is csökkentett támogatással működött.
4. Az előterjesztés mindezek mellett tévesen sorolja a Budapesti Fesztiválzenekart az „érvényes kötelezettségvállalással nem rendelkező, önként vállalt" feladatok közé, hiszen arról a Budapesti Fesztiválzenekar és a főváros közötti ötéves, kötelező érvényű közszolgáltatási szerződés rendelkezik.
Mindezek alapján kérjük, hogy a Budapesti Fesztiválzenekart töröljék az előterjesztés 4. számú mellékletéből.
Budapest, 2012. január 9.
a Budapesti Fesztiválzenekar vezetősége"
Elküldöm
A cikk 3. pontjához egy kritika:
Ezt olvastam a BFZ németországi egyik fellépéséről:
Kritik zu Budapest Festival Orchestra (Konzerthaus Freiburg)
Nord-Süd
Kritik von Aron Sayed
Eine bessere Feier für ihren 111. Geburtstag hätten sich die Albert-Konzerte, Freiburgs traditionsreichste Konzertreihe, kaum wünschen können. Mit dem Budapest Festival Orchestra unter Iván Fischer und dem Geiger Renaud Capucon war an diesem Abend eine beeindruckende Kombination im Konzerthaus Freiburg zu Gast. Barg das Programm für sich genommen zunächst wenig Überraschendes, so stellte sich bald heraus, dass ein guter Koch auch aus bekannten Zutaten Besonderes zu machen vermag.
Die 'Tragische Ouvertüre' in d-Moll von Johannes Brahms erklang frei von jeglicher Patina, lebendig in der Agogik, streng im Ausdruck und spannungsvoll in der formalen Dramaturgie, mit einer Klarheit der Klangfarben, wie man sie selten vernimmt. Es wurde schon zu Beginn deutlich, zu welcher kontrollierten Gestaltung das Budapest Festival Orchestra unter seinem Gründer und musikalischen Direktor in der Lage ist. Dass man die sogenannte deutsche Orchesteraufstellung gewählt hatte und die Violinen mit leichtem Bogen spielten, trug zur Plasitizität und zugleich kraftvollen Schlankheit des Klangs sicher nicht unwesentlich bei.
Gehör zu verschaffen wusste sich anschließend ebenfalls Renaud Capucon auf seiner Guarneri del Gesù von 1737. Édouard Lalos mit Abstand populärstes Werk, das zweite Violinkonzert in d-Moll 'Symphonie espagnole', bildete mit seinem spanischen Kolorit und der aufgelockerten Struktur einen starken Kontrast zur nördlich nebelverhangenen Dichte der Brahms-Ouvertüre. Einen Kontrast, den Capucon und Fischer umso mehr hervorhoben, als Capucon dem schier endlosen Passagenwerk mit blitzblank geschliffenem Ton und feuriger Expressivität Geltung verschaffte, Fischer dagegen mit tänzerischer Leichtigkeit und feinem Rubato begleiten ließ. Vor allem aber der von beiden ansteckend wie behutsam in Szene gesetzte musikantische Ansatz war es, der den bei Lalo fehlenden Tiefgang vergessen machte und der Melodie im Dienste des Virtuosen zu seinem Recht verhalf. Mag die 'Symphonie espagnole' ein im Grunde viel zu oft gespieltes Werk sein - wenn es so packend dargeboten wird, hört man es gerne noch einmal und noch einmal.
Eine erstklassige Orchesterleistung stellte nach der Pause die Darbietung von Nikolaj Rimskij-Korsakows sinfonischer Suite 'Scheherazade' dar. Zwar bilden die Orientmärchenfantasien aus russischer Feder die musikalische Synthese aus den beiden Kulturräumen Norden und Süden, wie sie in der ersten Konzerthälfte entfaltet wurden. Doch überzeugte hier mehr das Spiel der einzelnen Instrumentengruppen als das Werk selbst. So verstrahlte die den dritten Satz eröffnende Cellokantilene eine unwahrscheinlich anmutende Wärme, die rasanten Blechbläserrepetitionen im Finale ließen den Atem stocken, und die improvisatorisch wirkenden Flötenläufe im zweiten Satz waren von betörender Duftigkeit. Überhaupt schien die atmosphärische Intensität dank der Klarheit der Klangfarben vom Fagott bis zu den Posaunen, den Kontrabässen bis zur Harfe in jedem Takt ungebrochen. Das alles konnte jedoch selten über den Potpourri-Charakter der Suite hinwegtäuschen, deren eingängige Melodik dem Ohr schmeichelt. Spätestens bei der gefühlten dreißigsten Wiederholung der - für sich genommen wunderschönen - Eingangsfigur in Solo-Violine und Harfe aber wandte sich der an Brahms geschulte Zuhörer dann innerlich doch leicht unwillig ab, von den unzähligen Beckenschlägen im Finale ganz zu schweigen. Die unüberhörbare individuelle Klasse des Budapest Festival Orchestra unter Iván Fischer freilich machte auch 'Scheherazade' noch zu einem Erlebnis. Spätestens bei der Zugabe, dem 'Pas de deux' aus Tschaikowskys 'Nussknacker', brachen alle Dämme; das Publikum feierte die Musiker frenetisch. Bereits Capucons kantabel weitschweifende Zugabe am Ende der ersten Konzerthälfte hatte Begeisterung ausgelöst.
Titel: Budapest Festival Orchestra: Iván Fischer
Ort: Konzerthaus
Datum: 25.01.2012
Werke von:
Johannes Brahms
Edouard Lalo
Nikolai Rimsky-Korsakow
Peter Tschaikowsky
Mitwirkende:
Iván Fischer (Dirigent)
Budapest Festival Orchestra (Orchester)
Renaud Capucon (Solist Instr.)
Miután a képernyő sok mindent elbír, ilyen alapos kritikákat olvashatnánk, ha rendszeresen írnának a jó kritikusaink, vagy átemelne a Fidelio a megjelentekből. Nagy siker: gratulálok!
Szívet melengető érzés,hogy még a Fesztiválzenekaros topikban is a Concerto Budapestről írogattok. Ki akarja egy kategóriába sorolni az együtteseket? Kit érdekelnek a kategóriák? A Fesztiválzenekar attól fél,hogy a milliárdos támogatáshoz képest kevesebb pénzből nehezebb lesz a tőlük megszokott színvonalat hozni,a Concerto Budapest pedig egyetlen fillér nélkül is muzsikál,mindössze életben szeretnének maradni.Hol vannak itt egyenlő feltételek,ami által össze lehetne hasonlítani a két együttest? Egyes vélekedések szerint,túl sok a zenekar ebben az országban.Miért pont ezzel az eggyel foglalkozik mindenki? Talán csak nem azért,mert így is k...jók?
Szerintem sem kéne a Concerto Budapest zenekart egy kategóriába suvasztani a Fesztiválzenekarral... sem az NFZ-vel... inkább azon kéne elgondolkodni, hogy hol tartunk, amikor az ország vezető, patinás intézményeinek, zenekarainak, külföldön is nagyra értékelt együtteseinek finanszírozása mentén ilyen kérdések egyáltalán felmerülnek...
Körnerért kár!...
A BFZ valóban hungaricum, remek zenét csinálnak és remekül is menedzselik magukat. A karácsony előtti Titok koncert alkalmából láthattuk számos kitüntetésüket, és hallhattuk megint kitűnő játékukat. A műsorfüzeteik hátsó részén mindig közzéteszik a támogatóik neveit, ahol néhány Gyémántpáholy, több Mecénási, sok Patrónus,, majd rengeteg Arany, Ezüst és Bronz fokozatú támogató neve szerepel, köztük egy Anonymus is az élen a Támogatói Klub tagjai sorában. Ezek a zeneértő és arra áldozni is tudó emberek példát mutatnak civil kurázsiból, ami meg is felel a társulatot működtető BFZ Alapítvány alapvető célkitűzésének. A BFZ honlapjáról:
"A Budapesti Fesztiválzenekar több, mint zene. A BFZ nemcsak a zenéről szól, hanem a civil kurázsiról is, hiszen a zenekar fenntartója egy független civil szervezet, a BFZ Alapítvány. A BFZ története arról is szól, hogyan lehet a közszféra és a magánszféra együttműködével maradandó kulturális értéket létrehozni és fenntartani.
Mit érdemes tudni az Alapítványról?A BFZ Alapítvány
A BFZ életében új szakasz kezdődött, amikor 1992-ben, az akkor létrejött BFZ Alapítvány és a Főváros megállapodása alapján Budapest állandó zenekara lett. Magyarországon, de egész Kelet-Európában úttörő módon a megállapodás megosztotta a terheket és a felelősséget: a Főváros vállalta a zenészek és a menedzsment bérét, az Alapítvány pedig minden egyéb költséget. Biztosította a művészi autonómiát is: a zeneigazgatót az Alapítvány nevezte ki, a menedzser-igazgatót pedig az Alapítvány javaslatára a Főváros.
A nagyszerű indulás és a fantasztikus művészi sikerek ellenére a “kettős fenntartás” egyre több gondot és konfliktust okozott, ezért hét év után a Főváros és az Alapítvány megállapodott, hogy az Alapítvány teljesen átveszi a zenekar fenntartását. 2000 őszétől a BFZ tulajdonosa, fenntartója a BFZ Alapítvány.
A BFZ Alapítvány legfontosabb feladata, hogy megteremtse a zenekar működésének anyagi, jogi, személyi feltételeit, a művészeti vezető kinevezésével biztosítsa a zenekar töretlen művészi színvonalát. Az Alapítvány vezető szerve a kuratórium, amelynek tagjai zeneszerető magánemberek, civilek – ha tetszik “pesti polgárok” -, akik fontosnak tartják, hogy Budapestnek és Magyarországnak legyen egy világszínvonalú zenekara. Munkájukat ingyen végzik, sőt anyagi lehetőségeik függvényében támogatják a zenekart, hiszen megtiszteltetésnek veszik, hogy részesei lehetnek ennek a nagyszerű ügynek."
Fontos tehát, hogy a zenekar továbbra is megteremtse a magas szintű működésének feltételeit, és a fővárosi döntéshozók bizonyára körültekintően fognak dönteni a közpénzek sorsáról, mert mindenhol minden pénzre szükség van a jó munkához.
Drukkolok a zenekarért, mert én sem szeretném, hogy a rendszeresen hallgatott kimagasló játékuk színvonala csökkenjen!