Bartók és a kétszeri napfelkelte

Bartók Béla-emléktáblát avattak március 14-én Erdélyben, a torockói unitárius templomban. Az akció magánkezdeményezésből és Sevcsík István adományból jött létre.

A budapesti nyugdíjas a Zenetudományi Intézetben Bartók levelezéseinek tanulmányozása során talált rá arra az 1908 októberében írott levelezőlapra, amelynek idézete az emléktáblán is olvasható. A zeneszerző erdélyi utazásai során járt Torockón, sorait a hagyományőrző kis faluban szerzett élményei ihlették. Eszerint "Az eddig megvizsgált magyar falvak közül határozottan ez van a legszebb vidéken." E mondat indította el a gondolatot, amely után a helyi unitárius lelkész, Ferenc Gábor közreműködésével, egy torockóról elszármazott erdélyi kőfaragó mester készítette el az emléktáblát. Az avatási ünnepségen a meghívottak körében jelen volt a település polgármestere Szőcs Ferenc, felszentelését Ferenc Gábor lelkész végezte. 

A hagyományőrző népi építészetéért és annak példás helyreállításáért 1999-ben Europa Nostra díjjal kitüntetett falut Erdély legszebb települései között emlegetik. Nevezetességei között a falumúzeum, és a Bartók Béla emléktáblájának helyt adó unitárius templom is szerepel. Torockó a Szigethegység keleti részén fekszik a Székelykő szikla alatt. Ennek a természeti képződménynek köszönheti, hogy a faluban kétszer van napfelkelte. A nap ugyanis előbújik, majd a sziklák mögött eltűnik. Később másodszor is "felkel", amikor újra előbukkan a sziklák mögül.