Elhunyt Petrovics Emil

Életének 82. évében hunyt el a kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész.

"Kalandos, izgalmas, gyönyörű, olykor érthetetlenül felizzó haragok, leszámolások világát találja maga körül a felnövekvő emberfia, ha ide született, erre a természeti szépségekben, nyelvekben, szokásokban, kultúrában dúsgazdag tájra. Ide: Délkelet-Európába; a Balkán-félsziget, a görög szigetek, a dalmát tengerpart, a dúsan termő Pannónia, a Duna és Fekete-tenger határolta kiismerhetetlen világba, amely már a Római Birodalom légióinak, majd később a török hódítók moszlimjainak étvágyát is felkeltette. Én is itt váltam emberré, a nyelvek sokasága, a tájak, települések, a határok szüntelen átrajzolása, a városok, hegyek, falvak sokarcúsága, folyamatos névváltoztatása idején." (Petrovics Emil Önarckép - álarc nélkül)

Petrovics Emil 1930. február 9-én született Nagybecskereken, a mai Szerbia területén. Eredetileg francia-magyar szakos tanárnak illetve újságírónak készült. 1951-57-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc, Szabó Ferenc és Viski János zeneszerzés-növendéke volt.

Az 1950-es évek első felében a fővárosi Szikra Nyomda üzemi zenekarának volt karnagya, majd 1960-64-ig a budapesti Petőfi Színház zenei vezetőjének nevezték ki. 1964-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett, 1979-től a zeneszerzés tanszék vezetőjeként.

Első jelentős kompozíciója Vonósnégyese (1959) volt. Ugyanebben az évben íródott Négy önarckép álarcban című műve (csembalóra). 1961-ben mutatták be a Magyar Rádióban, majd 1962-ben a Magyar Állami Operaházban C'est la guerre című egyfelvonásos operáját, amely megnyitotta az érett stílusú kompozícióinak sorát. A Hubay Miklós drámája alapján készült zenemű a második világháborúnak az emberi személyiségben véghezvitt pusztító hatását dolgozza fel. Ezzel szinte egy időben írta meg a Lysistraté című egyfelvonásos koncert-vígoperát (1962). 1967-ben keletkezett a Jónás könyve című oratórium. 1969-ben Budapesten került színre a Dosztojevszkij műve nyomán íródott Bűn és bűnhődés, amelynek librettóját a zeneszerző felkérésére tanítványa-barátja, Maár Gyula írta. Egy évtizeddel később született a Pécsett bemutatott Salome című balettje (1979, Oscar Wilde nyomán).

Magyar írók és költők szövegeire írt számos kantátáját és szimfonikus műveit rendszeresen műsorukra tűzik a hazai és külföldi együttesek. Petrovics Emil emellett több tucat TV- és mozifilmhez komponált kísérőzenét. 1959-ben jelent meg Maurice Ravelről írt könyve, Önarckép - álarc nélkül című önéletírását 2007-2008-ban publikálta.

Petrovics Emil a zenei közéletben is fontos tisztségeket töltött be. 1986-tól a Magyar Állami Operaház főintendánsa volt, posztjáról 1990-ben betegség miatt lemondott, és az intézmény tanácsadójaként működött tovább. 2003 áprilisától két évre ismét főzeneigazgató lett Szinetár Miklós intendáns-főigazgató mellett. 1967-től 1999-ig a magyar szerzői jogvédő szervezet, az Artisjus elnökeként is tevékenykedett. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 1993-ban, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia 1991-ben választotta tagjává.

Munkássága elismeréseként 1960-ban és 1963-ban Erkel Ferenc-díjjal, 1982-ben Kiváló művész címmel, 1989-ben és 2000-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1966-ban és 2006-ban Kossuth-díjjal tüntették ki; 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést kapta.

Petrovics Emil - Játszik a szél című művét a 30 éves Komlói Pedagógus Kamarakórus adja elő, vezényel dr. Szabó Szabolcs