(fv)
Fidelio
2 HozzászólásMegnyitotta kapuit a Joseph Haydn és Magyarország című kiállítás az MTA Zenetudományi Intézetében.
A kedden nyílt tárlat koncepcióját Tallián Tibor, a Zenetudományi Intézet (ZTI) igazgatója dolgozta ki: a hat teremben nem Haydn életének kronológiáját dokumentálják, hanem témákat és műcsoportokat jelenítenek meg. Az első teremben az egyházi művek ismerhetők meg, a másodikban az operák kéziratait, díszletterveket állítottak ki. A kamarazene és a szimfóniák szerzőjét mutatja be egy újabb rész és a kortársakkal is foglalkozik egy szekció.
A kiállítás darabjai szinte kivétel nélkül hazai gyűjteményből származnak, de az Esterházy Magánalapítványt is hozzájárult a tárlathoz néhány festménnyel és berendezési tárggyal. A kiállítást az Országos Széchényi Könyvtárral (OSZK) együttműködésben készítette elő a ZTI, továbbá az OSZK egy egész sorozat olyan eredeti Haydn-autográfot átengedett, amelyet eddig csak a kutatók láthattak.
Mácsai János zenetörténész, hangszer-restaurátor a kiállítás 200 éves, kétévnyi munkával felújított Broadwood-zongorájára hívta fel a figyelmet a keddi megnyitón. Elmondta, hogy Joseph Haydnnal egy évben, 1732-ben született a londoni zongoramanufaktúra alapítója, John Broadwood, és a zeneszerző első londoni koncertkörútján (1791) éppen abban az utcában szállt meg, ahol a műhely volt. Ezt a típust jól ismerhette Haydn, és valószínű, hogy Londonban készített alkotásait befolyásolta ez az erősebb hangú hangszertípus.
A Zenetörténeti Múzeum felújított termeiben a kiállítás 2010. március 10-ig látogatható.
Elküldöm
Mindenkinek, aki legalább egy kicsit szereti Haydn-t, ajánlom, hogy gyorsan menjen föl a Várba, s nézze meg a szerdáig még nyitva tartó kiállítást (http://www.zti.hu/museum/index.htm ). A TÁRLAT FANTASZTIKUS, Magyarországon tíz éve, a Symphonia Hungarorum óta nem volt ehhez fogható zenetörténeti tárgyú kiállítás. Sőt szerintem ebben az évtizeden Bécsben is csak az Albertina-beli Mozart-tárlat (2006) szárnyalta túl. Nem csak a kiállított anyag gazdagsága elképesztő, hanem a nyilvánvalóan igen szükös lehetőségekhez képest nagyon jól is tálalták.
Ha az ember olyankor megy, amikor van vezetés, azon feltétlenül érdemes részt venni, azzal együtt, hogy Gombos úr egy kissé talán hatásvadász, s ha elragadja a hév (még jó, hogy nem a HÉV), akkor tévedések is becsúsznak a mondókájába. Legalábbis tegnap így volt.
Szintén érdemes meghallgatni a tárlathoz kapcsolódó koncerteket, amelyekre érvényes a kiállításra váltott jegy. Tegnap például Szabadi Vilmos és Homor Zsuzsa estje volt. Sajnálom, hogy a remekül előadott Mozart-szonáta után ki kellett jönnöm.
*
A szépen kivitelezett magyar-angol nyelvű ismertető füzetet érdemes megvenni, még akkor is, ha ára elég borsos, ráadásul a belenyomtatott 1700 Ft dacára 2000-et kér érte az árus.
*
Sajnos a fent említett kiadvány az egyetlen, ami kapható a kiállításról. Szomorú, s ugyanakkor felháborító, hogy sem katalógus, sem hozzá tanulmánykötet nem jelent meg. Ez természetesen nem a rendező(k) hibája, hanem az ország szégyene. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyibe kerül az ilyen könyvek előállítása. Nos, a nyomdaköltség még nagy terjedelem és szép+tartós kivitelezés esetén is kihozható egyszámjegyű millió forintból. (A honoráriumról pedig a legtöbb szerző hajlandó lemondani a szent cél érdekében, legfeljebb a fordítóknak kell fizetni.)
Szóval gyalázat, hogy annyi se jutott erre a Haydn-évben, amennyit egy átlagos vállalatnál el se sikkasztanak, mert nem éri meg a kockázatot. Közben pedig tessék elgondolkodni azon is, hogy a legutóbbi átkos valóban átkos időszakában, az ötven évvel ezelőtti évforduló kapcsán mennyi kiadvány jelent meg. Köztük olyanok, amelyek máig használatos kézikönyvek.
Helyesen: Tallián Tibor