Március 7-én José Cura ismét a Zeneakadémián ad koncertet, ahol az Óbudai Danubia Zenekart vezényli majd. A hangversenyen Rimszkij-Korszakov, Bizet, Ravel, Buchardo, Piazzolla és Ginastera művei csendülnek fel.
![]() | José Cura ![]() |
José Curát a hazai közönség legelőször énekesként ismerte meg, de a neve karmesterként sem ismeretlen Magyarországon; legutóbb éppen az Óbudai Danubia Zenekart vezényelte egy jótékonysági célú koncerten, amelyen Verdi Requiemje hangzott el. A felkészülés során kialakult jó munkakapcsolat vezetett José Cura karmesteri minőségben történő meghívásához, aki szívesen elfogadta a felkérést.
De nem kell várnunk márciusig, ha az Óbudai Danubia Zenekart szeretnénk hallani. Január 31-én a Magyar Szimfonikus Körkép keretében lépnek fel a Művészetek Palotájában, ahol Bartók, Dohnányi és egy kortárs szerző, Gyöngyösi Levente művei csendülnek fel Héja Domonkos vezényletével.
(2009. március 7. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - Óbudai Danubia Zenekar; vez.: José Cura; Rimszkij-Korszakov, Bizet, Ravel, Buchardo, Piazzolla és Ginastera művei; Akadémia-bérlet/3)


(fv)
Fidelio
16 Hozzászólás
Elküldöm































Kedves Barbaro. Tudom.
Te pedig tudhatnád, hogy az lenne a katasztrófa igazán, az ő hangjával evangélistát énekelni. Tudod kiről beszélsz egyáltalán???
Te pedig tudhatnád, hogy az lenne a katasztrófa igazán, az ő hangjával evangélistát énekelni. Tudod kiről beszélsz egyáltalán???
Biztosan te is főztél már olasz ételt... hogy is jössz te ahhoz??
A mozdulatokról...
egy koncertre elvileg ugye nem azért megy az ember, mert a karmester mozdulatait vizsgáztatja - bár a kritikusoik jó része sajnos igen. Legyenek azok akármilyenek, ha a mű úgy szólal meg, ahogy azt a mester elképzeli, akkor jól vezényli. Minden a próbákon dől el, hogy hogyan tudja átadni, elfogadtatni az elképzeléseit a közreműködőkkel. Valószínűleg sokat számít, hogy amatőr kórussal dolgozott, és nem a művészi karlengetést tartotta a legfontosabbnak. A végeredményt tekintve azt kell mondjam, hogy jól döntött, mert az előadás koncepciózus, ihletett és érzésekkel mélyen átitatott volt. Egy kicsivel mélyebb és romantikusabb Bachot hallottunk, szemben a manapság divatos száraz, intellektuális felfogással, de így élvezhetőbb volt, hiszen sem a téma, sem a zeneszerző egyénisége nem pusztán az intellektusról szól.