A Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója, a kiváló zongoraművész egy spanyolországi koncert után máris a saját együttesével készül Martonvásárra.
Kocsis Zoltán a X. Zenei Találkozó és Akadémia meghívására előadást tartott Santanderben Bartók műveiről, majd a nyitókoncertre készítette fel a zenekart. „Nagyon érdekes hangverseny volt, Bartók Táncszvitjét, és Schubert nagy C-dúr szimfóniáját vezényeltem, a két mű között pedig Mozart kis A-dúr zongoraversenyét (KV 414) játszottam. Ottlétem igazából tanítást jelentett, mert noha a világ sok országából meghívott ifjú művészek kiváló hangszerjátékosok, mégis nehéz belőlük zenekart formálni. Minél képzettebb egy muzsikus, annál nehezebb szervezett, kollektív munkára fogni. Végül is nagyon jó koncert lett, nem hibátlan, de a tökéletesség - mint tudjuk - nem létezik."
Sok idő nem maradt a pihenésre, hiszen a martonvásári koncertek első estjére 17-én este héttől kerül sor, ahol Beethoven D-dúr zongoraversenye is elhangzik. „Ez a mű a híres D-dúr hegedűverseny átirata" - mondta Kocsis. „A szerző maga dolgozta át, talán nem olyan nehéz, mint a hegedűverseny, de nagyon kevés hanggal nagyon sokat mond. A szólista, Borbély László nagyon tehetséges zongorista, akit már többször hallottam játszani. Nagy érdeklődéssel várom őt, mert minden egyéni, illetve eredeti megközelítésre vevő vagyok. Lehet, hogy végül elutasítom, vagy az előadása bizonyos részleteivel nem értek egyet, de az is lehet, hogy tanulok belőle" - tette hozzá a zeneigazgató, aki a műsorban elhangzó II., D-dúr szimfóniával kapcsolatban ezt nyilatkozta: „Amikor a Zeneakadémián mind a kilenc szimfóniát eljátszottuk sorrendben egy délután és este, akkor teljesen nyilvánvalóvá váltak a művek értékei egymás közvetlen szomszédságában előadva. Így az I. szimfónia, ha önmagában nézzük, fantasztikusan megkomponált Mozart stílusú szimfónia, de ha a II. meghallgatása után tekintünk vissza rá, akkor nem érezzük azt többnek egy vizsgamunkánál. Mert a II. sokkal eredetibb, egyénibb, és jobban reprezentálja Beethoven zenéhez és a világhoz való viszonyát. Remélem, ez is kiderül szombat este."
Nemzeti Filharmonikusok
2010. július 17. 19:00
MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet Parkja
Km.: Borbély László (zongora)
Vez.: Kocsis Zoltán
Beethoven: D-dúr zongoraverseny, op. 61/a; II., D-dúr szimfónia, op. 36
Esőnap: július 18.


NFZ
43 Hozzászólás
Elküldöm































Ez valóban így van, és köszönöm az értékes hozzászólásokat. Üdv.
Aha, így egyet is tudok érteni. Azonban ebbből valami kimondatlan dolog is következik: a hallgatókat saját koruk zenéje érdekelte. Mozart az "öreg" Bach zenéjét már régizenének nevezi egyik levelében (pedig nem kétszáz év választja el tőle) és bár szakmailag nyilván a zeneszerzőket érdekelte, érdekelhette korábbi zeneszerzők művészete, senkinek eszébe sem jutott volna a romantikáig, hogy azokat nyilvánosan újra előadják.
A 40. hozzászólónak: valóban így van ez tény, hogy egy passiot vagy operát nem a szerző egyedül játszotta. Csak hogy nem erről van szó, hanem arról hogy a szerző azt a művet vezette, amit ő maga komponált. Bach biztosan nem énekeltett Telemann kantátát. Ilyen értelemben a reprodukció. Az is igaz hogy pl. Bach átvettó Viváldi concertoiból és orgonára átirta de kétlem hogy ezt ő maga istentiszteleti célokra használta volna. A mű szépsége miatt vette át, nem valószinű hogy játszotta valaha. Pont úgy ahogyan Bach halála után is az utód a Tamás-templomba, elpakolta vagy kipakolta Bach összes alkotását ami fellehető volt és a sajátját írta és adta elő, természetesen msok segítségével.
A hozzászólást csak azért írtam mert ki akartam fejezni hogy a mai előadókkal szemben mi volt a gyakorlat. Ma létezik zeneszerző külön, és előadó külön. Néha biza sok előadónak halvány göze sincs a műsorról amit játszik csak ült egy fél évet a seggén és bevágta a hangokat, de sokszor azt sem tudja hol van pl. moduláció a darabban, vagy kamarazeneben pl. ő mit is képvisel a szólamával. És ez sajnos tény. Persze mint mindig tisztelet a kivétel.
"Ezért nem ismerte a régi zene a reprodukciót, a visszaadást mas szerzőktől. Az játszott el egy fúgat aki azt meg tudta írni."
Hát nem is tudom. Nem nagyon hallottam, hogy az operák vagy passiók minden szerepét a zeneszerzők énekelték volna...
Ebben tényleg sok az igazság, bár én nem ennyire filozófikusan fogom fel a zenét. De azért egyetértek veled. Kösz a szép megfogalmazást. Üdv mindenkinek.