Lassan növekvő digitális IQ

Kezdetben vala a hanghordozó, s ennek forgalmazásából a lemeztársaságok szép bevételre tettek szert. Aztán eljött az analóg világ vége, az összetétel tagjai elváltak egymástól, mert a hang ahelyett, hogy kizárólag CD-n terjedt volna, felfedezte magának az internetet. A kiadók, ellentétben az információtechnológiában kicsit is járatosakkal, értetlenül álltak a jelenség előtt. És csak lassan eszmélnek.

Az EMI megválik alkalmazottainak egyharmadától, csökkenti a zenészeknek átutalt milliókat és lefarag a marketingköltségekből. A lemezkiadót megvásárló kockázatitőke-társaság vezetője az előző menedzsmenttel ellentétben nem kíván szolgálati gyümölcsökre, virágcsokrokra, illatos gyertyákra, kéthetente használt luxusvillákra és nagy összegű végkielégítésekre költeni. Viszont részesedést kér a zenészek turnéinak és az egyéb eladott ajándéktárgyainak profitjából. A felszólításra a kiadó nagyágyúi, Robbie Williams és a Coldplay új lemezeik mesterszalagjának időre le nem adásával reagáltak.

Doug Morris és a múlt

A Universal első embere, Doug Morris az amerikai Blender magazin szerint negyedik online zenei világra alakulására a legnagyobb hatással levők listáján. Annak ellenére ez a magas helyezés, hogy Morris bevallottan semmit nem ért a technológiához, az új médiával, az internettel, a technológia villámgyors fejlődésével nem tudott mit kezdeni (lásd még Ted Stevens szenátor „az internet csövek sorozata” definícióját). Következésképp nem beszél kihagyott vagy elvesztegetett lehetőségekről – egyszerűen fel sem ismerte azokat, szakértői útmutatást pedig nem tudott kérni, mert a „szakértőt nehéz felismerni”. Egy ilyen nyilatkozat után egyáltalán nem meglepő, hogy a Sony BMG pedig azt is beperli, aki a saját, legálisan vásárolt CD-jének tartalmát felmásolja számítógépére, vagy azt másnak szívességből átírja. Az Amerikai Lemezkiadók Egyesülete (RIIA) megfogalmazása szerint ezek ugyanis lopásnak minősülnek.

A kiadóvezetők régi és új média esetében eddig inkább a „vagy-vagy”, nem pedig az „és” típusú üzleti modellre építettek, kizárólag rövid távú megtérülésben gondolkodtak, a kényszer (és néhány kívülről érkező új munkatárs) hatására azonban lassan elkezdik betáplálni a GPS-be az előre menekülési útvonalakat. A tehetség felfedezése és a sztárcsinálás, azaz a termék helyett a szolgáltatásra kell nekik koncentrálni.

Mindehhez sajátos stratégiát választottak: nem közvetlenül a fogyasztókkal állnak kapcsolatban, és a letöltésből származó jövedelem nagyobb része nem közvetlenül a lemeztársaságok számláját gyarapítja. Bár a mobilszolgáltatók egyre jelentősebb bevételeket generálnak a kiadóknak, közben ők is szép nyereséget könyvelnek el a csengőhangokból. A Universalnál a legtöbbet fizető partnerek listájának élén az iTunes áll még akkor is, ha a felhasználók nem böngészhetnek a teljes katalógusban, és a cég az Apple után, sőt helyett, a Microsoft felé kacsintgat. (Igaz, a lejátszók árából mindössze egy dollár kerül a kiadóhoz.) A Morris vezette cég az előfizetéses szolgáltatásokban látja a megoldást: fix havidíj ellenében korlátlan hozzáférés jár, bónuszként premier előtt meghallgatható felvételekkel. Az EMI-nál egyelőre sajátos barterben gondolkodnak: egy közvélemény-kutató cég kérdőívének kitöltése után a kapott kóddal beléphet a kiadó zenei, audio- ás videofájlokat is tartalmazó adatbázisába.

Kalóz, CD

A négy nagy kiadóvállalat, a Universal, az EMI, a Sony BMG és a Warner nagy webáruházakban (Amazon, Wal-Mart, Best Buy) megvásárolható mp3 formátumú zenéi körülbelül fél éve digitális jogkezelés nélküliek, azaz nem másolásvédettek, és bármilyen eszközön lejátszhatók. Egyfajta vevőazonosító, az úgynevezett vízjel azonban megmaradt. Ennek alapján lenyomozható a letöltés helye, de a vízjel – a személyiségi jogok védelmében – csak a vásárlás helyéről ad információt. Tehát ha a fájlt véletlenül mégis megosztaná valakivel az óvatlan vevő, nem tör rá a hatóság.

A lemeztársaságok bezáratták a Napstert, éberen figyeltetik az egyetemi számítógépes hálózatokat, a fájlmegosztó oldalakat. A Radiohead és Barbara Hendricks úgy határoztak, hogy új dalaik letöltéséért mindenki annyit fizet, amennyit jónak lát. Tasmin Little hegedűművésznő albuma akár ingyen is meghallgatható. Mert szerintük kalózkodni csak tiltott vizeken lehet.