A Németországban turnézó Nemzeti Filharmonikus Zenekart (NFZ) hétfő esti koncertje végén ünnepelte a Berlini Filharmónia Herbert von Karajan termének közönsége.
Mint arról Kovács Géza főigazgató telefonon az MTI-nek beszámolt, ráadásszámként Brahms I. Magyar táncát és Berlioz Rákóczi indulóját is előadták hétfő este. A negyedórás vastapsot Kocsis Zoltán főzeneigazgató szakította meg.
"Európa, de talán a világ egyik legrangosabb hangversenytermében telt ház előtt léptünk föl, mégpedig egy olyan nemzetközi bérletsorozatban, amelyben előttünk nem sokkal a Bécsi Filharmonikusok, utánunk pedig áprilisban a New York-i Filharmonikus Zenekar lép pódiumra. Ez a közönség tehát igazán el van kényeztetve, mégis hosszú ovációval ünnepelték a műsort, Liszt Les Preludes-jét, Dvorák csellóversenyét és Brahms IV. szimfóniáját, az utóbbi ilyen ihletetten még itt is ritkán hallható" - emelte ki Kovács Géza.
Hozzátette, hogy kedden még a február 12-én indult németországi turné utolsó állomására Regensburgba utazik a zenekar, ahonnan szerdán térnek vissza Budapestre. A turnén két fiatal szólistával dolgoztak, Julia Fischer hegedűművésszel, akit a budapesti közönség is többször hallhatott, és Daniel Müller-Schott csellistával.
Kovács Géza elmondta: a turnéról megjelent első méltatásokban az olvasható, hogy nemcsak a szimfonikus alkotásokat, hanem a versenyműveket is könnyedén és sallangtalanul szólaltatta meg Kocsis Zoltán vezényletével az együttes Németország legjelentősebb koncerttermeiben. A főigazgató bejelentette, hogy az egyik legnevesebb koncertrendező iroda, a Konzertdirektion Schmid már közölte: 2013-ra hasonló vendégjátékra szeretné lekötni az együttest, ezen kívül egyéb projektekben is tervezi, hogy együttműködne az NFZ-vel.


(fv)
Fidelio/MTI
17 Hozzászólás
Elküldöm































Egyetértünk, sőt! Ha lesz némi pluszpénz, nyilván hangszerbeszerzésre fordítják.
ps- nem véletlenül hagytam ki a briteket- ők külön kategória.
szerencsére az NFZ a hangszerállomány dacára bizony igenis fogható a legtöbb európai vagy amerikai együtteshez- főként a muzsikusállománynak köszönjetően.
Nem kívánok Philadelphiaval, LA-val (soroljam tovább Seattle!!!!!, Chicago, Boston) vagy Berlinnel vitatkozni, de annál inkább az erős középmezőnnyel (Luxemburg, a párizsiak sokasága, a német durchschnitt, Moszkva, Pétervár, Varsó, Milánó usw. Pedig ott mennyivel jobba hangszerállomány vagy a megélhetés.
Egyszer hallgass meg pl. egy ott kiválónak számító olasz zenekart- és ne rohanj ki az előadás közben...
Aztán hallgass MÁV-ot, CB-t, Dohnányit usw....- már bántás nélkül....
- és akkor is tartsd vissza magad.
Igazad van :)
Amikor ezt írtam:
Tény, hogy zongoraművészként magam is szívesebben hallgatom őt, mint karmesterként.....
Az én személyes véleményem, és lényegében nem is a művészi értékére gondoltam, hanem a személyes kisugárzása amit én nem kedvelek karmesterkedései alkalmával...
(konkrétan: bántott, és felháborított, a múltkoriban, amikor a közönség nem tapsolt azonnal a darab végén, és ő azt motyogta a zenekar felé, amikor végre kitört a taps, hogy "na végre". Valójában az ilyen megnyilvánulásai amik nem szimpatikusak, de ez mind csak az én egyéni érzékenységem és független a jelen esettől ;) )
A cikkbe véletlneül botlottam bele, nem ismerem ezt a sajtóorgánumot...
Ez részben az aljas médiakampány része, ugyanakkor Münchenben és Berlinben sokkal gazdagabb a kínálat, mint a gyakorlatilag a MuPá-ra korlátozódó Mo.-on. Annyit meg kell állapítani, hogy az NFZ hangszerállomány nem fogható a philadelphiaiakéhoz vagy LA-iekhez.