(vd)
Fidelio
96 HozzászólásA Kossuth Kiadó és a Metropol könyvtár megjelentette legújabb könyvsorozata, a Világhíres zeneszerzők első kötetét.
A magyar- és a világirodalom klasszikusai, a történelem és a festészet témái után 2011-ben a klasszikus zene következik a Kossuth Kiadó újságárusoknál megvásárolható ismeretterjesztő kiadványainak sorában. Február 2-tól október 19-ig kéthetente keddenként megjelenő könyvek húsz világhírű zeneszerző életútját és válogatott műveit mutatják be, kötetenként 64 oldalon és egy-egy CD-lemez segítségével.
A sorozat sajtóbemutatóján a Kossuth Kiadó igazgatója, Kocsis András Sándor elmondta, hogy elsősorban a londoni Royal Philharmonic Orchestra által jegyzett hangzóanyag miatt döntöttek a szöveges anyagait tekintve nem kiemelkedően igényes spanyol licensz mellett. Az eredetileg 17 kötetet tartalmazó szériát a magyarítás során ezért jócskán át is dolgozták, emellett Szirányi János sorozatszerkesztő három új kötetet is ír hozzá. A Bartókról és Kodályról szóló könyvek mellett egy Schubert-életrajzot jegyez a Bartók Emlékház igazgatója, aki a sorozat céljául a „nem muzsikusok, de befogadók, nyitottak, tanulni vágyók, gimnazisták, egyetemisták, felnőttek" beavatását jelölte meg. Ennek megfelelően a zenetörténeti ismeretanyag mellett a húsz zeneszerző-zseni életének emberi oldalát is kidomborítják a könyvek, s számos színes kortörténeti érdekességgel is megismertetik az olvasót.
Presser Gábor és Szirányi János a könyvbemutatón (fotó: Végh Dániel)
Szirányi János egykori iskolatársa, a sorozat népszerűsítését vállaló Presser Gábor szerint „a Világhíres zeneszerzők-sorozat nagyszerű iránytű lehet mindazoknak, akik szeretnének ugyan közelebb kerülni a zenéhez, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá: hol keressék, milyen műveket válasszanak a klasszikus zeneirodalom zavarba ejtően gazdag kínálatából. Ez a komolyzenei gyűjtemény a világ zeneirodalmának legjavát mindenki számára elérhetővé teszi, ráadásul a műveket világszerte elismert előadók tolmácsolásában hallgathatjuk."
Ami a sorozat ár-érték arányát tekinti, egészen biztosan páratlan: az alig ötszáz forintos bevezető áron kapható első kötetet leszámítva a sorozat példányai 1600 forintért lesznek megvásárolhatók, egyben előfizetve a húsz kiadványra pedig még kedvezőbb az ár.
Elküldöm
Na végre valaki, aki értékeli Muszorszkij zsenialitását! Ő is az egyike a kis hazánkban elhanyagolt nagy zseniknek. A Borisz Godunovot közel húsz éve nem adta a MÁO (számomra a Korszakov féle átdolgozás nem Muszorgszkij műve, hanem Korszakov elképzelése arról, hogyan kellet volna Muszorgszkijnak megírnia a Boriszt). Ki tujda mikor lesz Borisz a MÁO-ban a közel jövőben! Pedig ez az opera az egész XIX. századi operairodalom egyik csúcspontja. Számomra a Traviata vagy a Rigoletto a Boriszhoz képest csak operett.
Judit és jukigumi: teljesen egyetértek. Én is érdekődve fordulok minden korszak felé, de idő hiányában azért szelektálni kell. Így a régizenéből csak a leghíresebbek érdekelnek és inkább a XX.-XXI. századot preferálom (bár jobban szeretem a "modern zene" kifejezést). Mert ez szerintem is a legérdekesebb korszak és úgy érzem, mint XXI. századi zenehallgatóhoz, az áll leginkább közel hozzám, hiszen azokat a zeneszerzőket így azt a zenét már hasonló hatások érték, mint a mai embert. Emellett ez a kor az, amely a legtöbb korábbi korszak zenéjéből tud és akar(hat) meríteni.
De mégis az általam legtöbbet hallgatott korszak a klasszika-romantika hangszeres zenéje. Én nagyon igénylem az óriási, gyakran kirobbanó vagy túláradó érzelmi töltést hordozó szimfóniák, versenyművek hallgatását és főleg átélését (és a bennük lévő éles kontrasztokat). De a mise-oratórium műfaj is közel áll hozzám, bár a legkevésbé sem vallási okból. A szentimentalizmustól én valószínűleg nem kapok kiütést, de gyanítom, hogy ami Juditnak már szentimentális, az nekem még nem az.
Én nem mernék kedvenc művet mondani, kedvenc szerzőket is csak halkan, hiszen az ember folyamatosan változik (nálam ma az abszolút sorrend: 1. Mozart - de csak historikus felfogásban! -; 2. Bartók; 3. Mahler; 4. Beethoven. Hogy holnap is ez? Ki tudja...) Az opera - Mozart és néhány elszórt más példa kivételével - ma még fehér folt.
Magam sem tudnám megmondani, vagy kedvencet választani... Bár a legkedvesebb kedvenc művem, ha kérdik, ez: http://www.youtube.com/watch?v=VH6JyI9DUvo
Mindenképp első a kortárs, és a huszadik századi zene, mint talán a legizgalmasabb zenei korszak, ahol iskolák, irányzatok vannak, de nincs igazából egységes zenei nyelv, mindent meg lehet csinálni, és mindennek az ellenkezőjét is. Aztán, később jött mellé a régizene, s a nagy és mély szerelem, a népzene. Mondhatnám, hogy sosem érintett meg a klasszicizmus, de hazudnék. A Don Giovanni finalét akárhányszor meg tudnám hallgatni, ha Mozart hidegen is hagy egyébként (kivéve a... és hosszú felsorolás jönne, Papagenoval az élen, aki addig sajnálja magát, míg meg nem jelenik a három kisfiú). Mondhatom, hogy sosem szerettem a romantika korát, de ha dalokról van szó, vagy leginkább zongoradarabokról, akkor a huszadik század mellett a romantika kedves, és egyik kedvencem az operák közül a Borisz Godunov.
A zenetörténet olyan hatalmas és tartalmas, hogyan lehetne kiragadni csak emezt, vagy csak amazt? Persze, hogy van alapvető kedvenc, a XX. század, verizmustól idáig főleg operairodalmát tekintve, azután jön a régizene. De hogy mit hallgatok szívesen egyébként? Hát ez bizony hangulatfüggő. Szerintem az ember személyiségétől függ, talán életkorától is, hogy mi fog közelebb állni hozzá. A szentimentalizmustól kiütést kapok, de egy érzelmesebb ember bizonyára abban találja meg magát. Ha a fejemben meghatározó zenei élmény után kutatok, az egyik első mint általános iskolai zenehallgatási anyag, az Óra-jelent volt.
Minap mikor hazaértem, felkaptam a fejem mikor a szobánkba léptem, hallva a zenét, amit a párom éppen átvett: hogy mi ez a gyönyörű zene?
Monteverdi Odüsszeusza volt.
Ha nagyon kifejező, izgalmas zenét hallok, amire felkapom a fejem, az XX. század szokott lenni. Ha arra kapom fel a fejem, hogy mennyire szép egy zene, akkor az általában kora barokk. (kétszer volt másképp: egyszer http://www.youtube.com/watch?v=mZ-QpgTmWCk ez a mű volt (na nem ebben a hamiskás előadásban) másik alkalommal pedig http://www.youtube.com/watch?v=V14PiVmgDXo (itt stimmel az előadó is:))
De ott a tündérpárom: na, neki Bach a minden. Higgadt és bölcs férfiú, nagy lélekkel, persze, hogy a régizenében találja jobban otthon magát.
Olvasgatva itt a hozzászólásokat: én soha sem értettem, hogy lehet csak barokk vagy csak romantikus zenét szeretni/hallgatni? Én a középkortól kezdve Ligetiig mindenre nyitott vagyok. Nagy felfedezés volt Wagner vagy Puccini, de nem rég hihetetlen élmény volt Jommelli vagy pár éve Hasse, Graun, sőt, a szomszédban, nem rég egy gyönyörű középkori énekeket tartalmazó lemezre hívták fel a figyelmemet. 18 évesen Bartók műveit hallgattam egymás után, előtte meg Mozart volt a mindenem. Legújabban nagy felfedezés volt Cavalli, Cesti, de imádom a Borisz Godunovot, sőt, még a sokak által lenézet Erkelt is szeretem. Részletesen foglalkoztam a Bánk bánnal éppúgy, mint nem rég Wagner Ringjéval, Monteverdi operáival, vagy Cavalli művészetével, Vivaldi operáiról vagy Rameauról nem is beszélve, de még a Mefistofele is nagy felfedezés volt. Legújabban azt tervezem, hogy kortárs operákat fogok hallgatni. Persze lehet, hogy túl felületes vagyok és az a baj. Na mindegy.
Ne ítéljük eleve kudarcra, hátha mégis sikeres lesz, ezt ne döntsük el előre.