Klasszikus melódiáktól a jazzig

A Four Bones harsonakvartettet kínai koncertturnéja után és augusztusi fesztiválkalandjai előtt azért itthon is hallhatjuk. Az együttes egyedülálló repertoárjáról, egzotikus élményeiről és új terveiről beszélgettünk Gyetvai Péterrel.

Fidelio: A Four Bones honlapján azt írjátok, hogy repertoárotok „a korai reneszánsztól egészen a 21. századi kortárs zenéig, a klasszikus melódiáktól a könnyed ritmusokon át a jazz világáig" terjed. A harsonásoknak már csak a hangszer adottságai miatt is szinte kötelező a könnyű műfajokkal és a jazzel kacérkodniuk?

Gyetvai Péter: Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy a hagyományos harsonakvartett-irodalomra épüljön a Four Bones repertoárja, de mégis több lábon álljunk.  Amikor a kvartettel játszunk, tudatosan törekszünk arra, hogy ne csak klasszikus darabokból építsük fel az adott koncertműsort: a reneszánsztól egészen jazzig jutunk el, és közben érintünk szinte minden korszakot. Egy órányi műsor ugyanabból a századból túl egyformának tűnne, viszont mivel egy reneszánsz vagy barokk darab eleve nagyon másképp szólal meg hangulatában, mint egy jazz sztenderd. Ha kombináljuk ezeket, a hangzás - és a koncert - már nem lehet egysíkú. És ha a hangszernek megvannak ezek a lehetőségei, akkor érdemes is kihasználni őket.

F: Ki is használjátok, hiszen a Four Bones elnevezés nem csak a harsonakvartettet takarja, hanem a Four Bones Jazz Combót is, amely már nevében is jelzi, hogy milyen műsort játszik. Inkább klasszikus, vagy jazz-zenésznek tartanak titeket számon, vagy sikerült tökéletes crossover imidzset kialakítanotok?

GyP: Fontos, hogy a Four Bones harsonakvartett ne keveredjen össze a fejekben a Four Bones Jazz Combóval. A Jazz Combo nevében utal a műfaji és a felállásbeli különbségre is, hiszen itt kiegészülünk egy klasszikus jazzkvartettel (Gereben Zita - ének, Horváth „Tojás" Gábor - zongora, Gálfi Attila - dob, Farkas Norbert - bőgő). A harsonakvartettel csak sztenderdeket játszunk, míg a Jazz Comboval leginkább a nu jazz irányába teszünk kalandozásokat (az arranzsok Mester Dánielt dicsérik). De rendszeresen előfordul, hogy a Combo-számok közben csak kvartettel eljátszunk egy sztenderdet, amit a közönség rendszerint örömmel fogad. A kvartett tagjai egyébként nem tanultak jazzt, és nem is valljuk magunkat jazz-zenésznek. A Combo viszont abszolút profi produkcióként működik, jazzistákkal, az új generáció legjobbjaival vagyunk körülvéve. Az Impressziókban pedig a kiváló zeneszerző és jazz-zongorista Nagy Jánossal és Palya Beával dolgoztunk együtt. Az ilyen találkozásokból és a közös munkából rengeteget tanulunk. Persze valamilyen módon mind a négyen képezzük magunkat.

F: Visszakanyarodva a kvartetthez: április közepén tíz napot töltöttetek Kínában. Mesélj a turnéról! Hogyan sikerült ilyen messzire eljutni? Csak nem a tavalyi olimpia adta az ötletet?

GyP: Nem... (nevet). A kvartettel tudatosan törekszünk arra, hogy bejárjuk a környező országokat. A következő lépés logikusan az volt, hogy az Európán kívüli világot, elsősorban a Távol-Keletet „hódítsuk meg". Már visszatérő vendégnek számítunk Ausztriában és Romániában. Kora tavasszal pedig Bulgáriában jártunk, ahol a szófiai Magyar Kulturális Intézet fennállásának 60. évfordulója alkalmából léptünk fel. Tulajdonképpen ennek folytatásaként mentünk Kínába, ahol a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 60. évfordulóját ünneplő programsorozat keretében képviseltük a magyar kultúrát. Kínában összesen tíz napot töltöttünk, ezalatt hat koncertet adtunk hat városban (Tianjin, Sanghaj, Zhaoquing, Kunming, Dongguan, Zhongshan). Nagyon sokat repültünk az országon belül, de minden olajozottan működött. A koncertkörút egyébként a klasszikus, európai zenét népszerűsítette.

F: Mennyire számított egzotikusnak a kínai közönség számára a műsorotok?

GyP: Abszolút. Nem csak a zenék, amiket játszottunk, vagy maga a hangszer, hanem olykor mi magunk is. Az egyik helyszínen például a koncert után 45 percig osztogattunk autogrammot...  Egyszer fordult elő, hogy a közönség kezdetben értetlenül fogadta Scheidtet és Bachot - valószínűleg valami egész másra számítottak, és ezért nem tudták mire vélni a régi rézfúvószenét. Persze az is igaz, hogy olykor még itthon is szokatlan koncertélményt tud nyújtani egy harsonakvartett.

F: Azt mondtad, hogy Bachot és Scheidtet játszottatok - Kínába is a Four Bonesra jellemző sokszínű műsorral készültetek?

GyP: Igen, pontosabban nem egészen. A koncertek első félidejében a harsonakvartett-irodalom gyöngyszemeit mutattuk be a reneszánsztól virtuóz modern darabokig, a második félidőben pedig először egy magyaros blokkot játszottunk, olyan művekkel, mint a Monti: Csárdás vagy Brahms Magyar táncai, illetve Georg Tibor magyar népdalokat feldolgozó Introduzione - Tema e Variazioni című darabja. Ezután következett egy könnyű blokk, főleg filmzenékből. Jazzt nem nagyon játszottunk - ezt egyébként kifejezetten kérték is.

F: Várható valamilyen folytatása a kínai koncertkörútnak?

GyP: Bízunk benne. A szervezőkkel kölcsönös elégedettséggel váltunk el egymástól, szóval ha jövőre nem is, 2011-ben mindenképpen szeretnénk visszatérni.

F: Milyen terveitek vannak a következő kínai turnén kívül?

GyP: Mindenekelőtt a jelenre és a folyamatosságra koncentrálunk. Augusztusban újra megyünk Bulgáriába, a Banskói nemzetközi jazz fesztiválra, ahová a Four Bones Jazz Combót hívták meg. Visszafelé jövet útba ejtjük a nisville-i dzsesszfesztivált és a Zsombolya Blues Fesztivált. Tervben van még egy szlovák koncertkörút, és ha minden jól megy, Romániába is visszamegyünk. Az álmunk, hogy bejárjuk a világot, minél több külföldi helyszínt meghódítsunk, és egyúttal Magyarországot is képviseljük. Sőt, Japán, Dél-Korea és Ausztrália irányába tettünk is már tapogatózó lépéseket...

2009. július 1. 20:00 Summer Jam - Citadella

Patrizio Baeza Band & Four Bones Quartet latin koncert

Four Bones: Magyar Péter, Villányi László, Halász Ágoston, Gyetvai Péter