Molnár Szabolcs
Fidelio
3 HozzászólásA Chopin-, Mahler- és Dohnányi-évfordulók alkalmából kerül sor a kamarazenei fesztiválra a KLASSZ Zenei Iroda szervezésében. A koncertsorozat művészeti vezetőjével, Várjon Dénessel beszélgettünk.
- Egy zongorista a leggazdagabb szóló- és versenymű-repertoárból válogathat, mi hajtja Önt a kamaramuzsikához?
- Egyrészt a kamarazene kiapaszthatatlanul bőséges irodalma, másrészt a sok igényes zongoráznivaló. Egy kamaraest végigzongorázása mind technikai, mind intellektuális értelemben ugyanolyan kihívás, mint egy szólóesté vagy egy versenyművé. Sőt!
- Ezt értem, de Ön nem áll meg a puszta zenei kihívásoknál, hanem koncertsorozatokat szerkeszt, fesztiválok művészi irányításának nyűgét veszi a nyakába.
- Igen, mert úgy érzem, hogy a kamarazene nincs a helyén. Most nem arra gondolok, hogy kisebb a közönsége, hogy nincs nagy hírverés körülötte és nem is arra, hogy a mai világban már-már anakronisztikusnak tűnik a kamaramuzsikálás. Ez régi probléma. Sokkal aggasztóbb, hogy az utóbbi időben a kamarazene értésével kapcsolatban egészen elemi szintű problémákra figyeltem fel, mintha ennek a muzsikának, muzsikálási formának a lényege nem lenne világos.
- Mire gondol?
- Hogy csak egy példát említsek, egyre többen nem értik, hogy egy hegedűszonátában vagy egy zongorás trióban nincs hierarchia, mindenki egyaránt fontos és a figyelmet meg kell osztani a résztvevők között. Sajnos ez visszahat a muzsikusokra is; nem egy zongorista érzi úgy, hogy a közönség nem szívesen látná őt „alárendelt szerepben". Nekem nagyon fontos, hogy ez az alapjaiban téves - és meglehetősen riasztó - felfogás megváltozzon, és az sem tántorít el, hogy tudom: a rengeteg munka csekélyke sikerrel kecsegtet.
- Ezt a munkát a hivatásos koncertszervezők is elvállalhatnák.
- Szerencsére voltak és vannak is elkötelezett és lelkes impresszáriók. Külföldön mintha már nem kizárólag a nézőszám bűvöletében élnének. Egy kamarazenei koncert 400-500 fős közönsége talán nem jelent tömeges érdeklődést, de minőségit annál inkább. Erre a közönségre tekinthetünk úgy, mint a komolyzene túlélésének zálogára. Aki ezt fölismeri, az valóban hisz a zene jövőjében.
- Az előttünk álló koncertsorozatot a romantikának szenteli, de elsősorban olyan műveket válogatott, melyek már a modernitás korában keletkeztek.
- Igen, mert azt szeretném, hogy ne a művek zenetörténeti helyzete, „fontossága", úttörő jellege domináljon, hanem az e műveket létrehozó tehetség, mely - talán nem tévedek - nem korstílusfüggő. Dohnányi c-moll zongoraötöse például kirobbanóan zseniális darab.
- Az első koncert műsorára szinte kizárólag fiatalkori művek kerültek.
- De ezt csak utólag vettem észre. Chopintől, Mahlertől és Bergtől is egy-egy korai opusz szerepel a műsoron, s nagyon remélem, hogy érezhető lesz az e műveket éltető nagyon friss szellem, a szunnyadó potenciál. Mahler zongoranégyes-tételében például azt csodálom, hogy már-már vázlatszerű és rengeteg lehetőséget ad, illetve hagy nyitva.
- És Berg?
- Ízig-vérig romantikus zongoramuzsika.
- Rendben. De Lutosławski?
- Mindegyik koncert műsorán lesz Chopin-mű, és arra gondoltam, hogy érdekes volna megnézni, hogy a 20. századi lengyel zenében jelen van-e Chopin öröksége. Nem valamilyen konkrét, kimutatható hatásra gondoltam, hanem inkább valamiféle érzésre, lelkületre. Az egyik Lutosławski-darabot (Grave) például amolyan bevezetésnek szánom a Chopin-zongoraverseny kamaraváltozatához, döbbenetes, milyen jól illik a két mű egymáshoz. Szymanowski zenéjét pedig nagyon izgalmasnak találom, rendkívül eredeti és talán kissé társtalan szerző.
- Tetszik, hogy a koncertműsorok „szólnak" valamiről, de nem akarnak semmit sem direkt módon demonstrálni.
- Bízom a közönség asszociációs képességében, a véletlenszerű kapcsolódásokban, a váratlan egybecsengésekben. Utóbbiakban azért, mert ha létrejönnek, akkor talán mégsem véletlenek.
- Nagyszerű előadókat sikerült felkérni, van valamilyen „becserkészési" trükk?
- A trükk, ha van egyáltalán, nagyon egyszerű. Nem személyekben gondolkodom, és megkérdezem, hogy mit szeretne játszani, hanem a művekhez keresek muzsikuspartnereket. Szerencsémre sok olyan zenészkollégám van, akiről tudom, hogy ha kell, szívesen tanulnak új darabot, és hozzám hasonlóan kíváncsiak.
- Tudom, hogy lehetetlen kérés, de ha egyetlen embert kellene kiemelni a közreműködő közül, ki lenne az.
- Valóban nehéz kérdés. De azt hiszem, hogy Rados Ferenc visszatérése a pódiumra egészen különleges ajándéka a magyar koncertéletnek. Sok-sok év után, idén nyáron a kaposvári kamarazenei fesztiválon lépett újra közönség elé, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a budapestiek épp a mi fesztiválunkon találkozhatnak vele.
Elküldöm
A helyszín is fontos, de a neve is mutatja, hogy egy kis kamra is elég, egy családi ház nagyobb szobája, egy palota nagy terme, egy iskola aulája, egy máskor munkahely nagyobb kamrája, vagy egy fedett udvar, sokszor egy templomi "szentéj" stb. Remek kamarakoncerteket szervez évek óta pl. az Óbudai Társaskör, ahol voltunk tizenvalahányan, de 250-en is, azaz megtelt a ház. A Nádor teremben is volt 14 hallgató, köztük családtagok, de ott is összejön a telt házas 120 fős hallgatóság pl. a Czidra emlékesteken, vagy legutóbb, a Magyar Furulyás Társaság megalakulásakor. Magyarország klasszikus zenei rádiója is büszkélkedhet telt házas koncertekkel a márványteremi helyszínnel, de szégyenkezhet az őszi áremeléssel, mert utána pl. egy szép Dohnányi-Weiner jubileumi koncerten mindössze 8 hallgató élvezte az Akadémia v4-es játékát.
Múlik tehát a helyszínen, az előadókon, a betervezett műveken, a jegyek árán is. A Starlet csapat /Baráti, Várdai, Fülei, Farkas G./ MTA-s koncetjein jövőre is telt ház várható a 350 személyes gyönyörű térben, de szeintem ők megtöltenék a ZAK nagytermét is, és fogják majd a Kistermet is, ha valamikor elkezdik és be is fejezik a rekonstrukciót. A MÜPA nagyterme már túl nagy kisebb létszámú együttesekhez.
Rengeteg múlik a jó szervezésen, kezdve a zenészek, a művek, a helyszín és az időpont kiválasztásával, majd a hallgatóság toborzásával / hirdetések, folyamatosan akzualizálandó névjegyzék, személyes ajánlások, e-mailes továbbítás, a helyszínen tartalmas műsorlap vagy -füzet, lemezárusítás, kérdőívek, rejtvények, ajándékok vagy nyeremények, utána akár egy glass finom vörösbor stb./. Sok-sok munka, de megéri! Nagyon jó a bérlet is.
Illusztrációként és jutalmul, hogy végigolvastad egy glass-zene a Kronos-v4-estől. Jó zene ez is! :-)
szerintem a helyszínen múlik a helye. ha lenne egy olyan jó helyszín/koncertszervező, aki bevállalna egy állandó kamarazene-profilt, akkor oda lehetne bérleteket, célzott promóciót stb szervezni. de nem úgy, mint a nádor terem ezzel a mindenki hozzon még egy embert akciójával (clubconcert vagy mi a neve). a müpába kellett volna egy igazi intim körbeülős kamarazene-terem, ahogy pl. a berlini filharmóniában van is.
Valóban nincs a helyén, de hol a helye!? Nálam pl. a szívem csücskében :-)
Minden a koncertszervezőkön múlik, de előtte a családban, az iskolában stb.
Lutoslawskihoz pedig egy minta, és ez megvan nagybőgővel is u.azon az oldalon.