A gyertyák csonkig égnek

Márai Sándor regényét Boldoczki Gábor trombitaművész ajánlja.

„Az ember csinálja is azt, ami történik vele. Tartják egymást, az ember és sorsa, idézik és alkotják egymást. Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet." Maga a regény a Monarchia utolsó éveiben játszódik, alapja egy legendás barátság története, mely egy napon majdnem végzetes fordulatot vesz. Megoldás nincs, a két főhős negyvenegy évi hallgatás és várakozás után, életük alkonyán néz szembe önmagával és a múlttal.

Márai mély emberismerete, az emberi jellem állandó megfigyelése, az emberi lélek és az emberi kapcsolatok végtelen összetettsége az, ami igazán izgalmassá teszi a könyvet. Fáradhatatlanul kutat, kérdéseket tesz fel, melyekre nem is igazán a válasz a fontos. „Most már nincs értelme kérdezni semmit. Tudni kell, miért történt mindez? S hol a határ ember és ember között? Az árulás határa? Ezt kellene tudni. S még azt is, mi az én bűnöm mindebben?..."

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (Helikon Kiadó, 2008)