Angyali üdvözletek

Fiatal zeneszerzők Liszt-reflexiói töltötték be az Assisi Szent Ferenc plébániatemplom romantikusan historizáló terét. A megkapóan őszinte hangú és a kései Liszt-zenét árnyaltan értelmező zenedarabok intenzív koncertélményt nyújtottak.

Az új művek egy-egy Liszt-kompozíció társaságában hangoztak el. Elsőként a Zarándokévek III. füzetét indító Angelus! Prière aux anges gardiens (Ima az őrangyalokhoz) című darab és két kommentárja csendült fel. Emszt András Late Moments című tétele első hallásra mintha a Liszt és Satie közötti "missing link" volna: időtlenséget sugalló harmóniákat hallhattunk persziflázsszerű közegben. Balogh Máté Gergely anagrammája (Ealg!snu) afféle magánytréningnek, zongorahangzásba feledkezett meditációnak tetszett - de tetszett. Mindkét mű félreérthetetlenül tudósított a tehetségről. Kiss Péter előadása a Liszt-művet és az új kompozíciókat is elhivatottan szolgálta és nem hagyott kétséget afelől sem, hogy a Liszt-darabot különösen mélyen érti.

A koncert az Angelus vonósnégyes változatával folytatódott. A névválasztás tekintetében a show business-ből ismert Nyári-lányok rossz példáját követő Summer Quartett (sic!) karmesteri irányítással (Devich János) játszott. Az együttes (Nyári László, Guttman Mátyás - hegedű, Berki László - brácsa, Balázs István - gordonka) nem különösebben ihletett, de jól körvonalazott interpretációval mutatkozott be és a nehezebb feladattal (Bella Máté: Tanulmány) is megbirkózott. Bella kompozíciója nagylendületű íveivel, világos tagolásával, tágas léptékű formálásával, magabiztos építkezésével, kettős meglepetést is tartogató befejezésével (most legyen elég annyi, hogy Bella darabjában az angyalhoz helikopterrel emelkedtünk fel...) megragadta a közönséget.

Muntag Lőrinc valósággal hozzákomponálta a maga Postumus gondoláját Liszt nevezetes gyászdarabjához (La lugubre gondola). A misztikus élmény Assisi Szent Ferenc szellemében fogant. Háry Péter (cselló) és Kiss Péter (zongora) párosának összeszokottsága számomra nem volt meglepő és lelkesítő volt tőlük hallani az est következő darabját, Liszt második Elégiáját. A darabra Ott Rezső Furioso e lamentoso című műve hivatott rezonálni, ám hála figyelmetlenségemnek, nem ezzel az elvárással hallgattam. Ott Rezső a polaritások kiélezését célzó liszti dramaturgiát célozhatta meg, s ha műve némileg eltért az est alaptónusától, az elsősorban abból adódott, hogy ezt a dramaturgiát Liszt kései stílusában már nehezebb felfedezni.

A gyászénekek és lamentók sora az első Elégiával folytatódott, annak is egy különleges átiratával. A csellóra és zongora-hárfa-harmónium kíséretre átírt tételben Ölveti Mátyás csellózott intenzív és tartalmas hangon, Herman Péter zongorázott, Solti Árpád harmóniumon, hárfán pedig az angyali megjelenésű Orbán Kornélia játszott. Tornyai Péter nem túl szerencsés című (Lisztharmatos elégia) kompozíciója e hangszerösszeállítás további színlehetőségeit bontotta ki. A zenei anyag elrendezését feltehetőleg kombinatorikus megfontolások is irányíthatták, ám első hallásra a mű inkább megfoghatatlan éteriségével hatott.

Liszt egyik legszebb műve (Richard Wagner sírjánál) és Solti Árpád darabja (Liszt Ferenc sírjánál) zárta a koncertet. A legközelebbi barátok elvesztésekor az ember különösen intenzíven éli át saját halálának közelségét. Solti kompozíciója ezt az intenzitást ragadta meg, érzékivé tette mindazt, amit az ember Liszt darabjával kapcsolatban óhatatlanul átél. S hogy Liszt sírjánál művek emlékképei, hangütések vonulnak végig az ember képzeletében, tulajdonképpen természetes - Solti darabja a h-moll szonáta utolsó, koppanó hangjával fejeződött be.

Szerencsére a koncert is ezzel fejeződött be, jó döntés volt, hogy az eredetileg meghirdetett műsor végén szereplő mini-blokk a koncert élére került. Egy magyar olajipari cég által támogatott fiatal tehetségek léptek fel ekkor, Nemes Réka fuvolázott, Renczés Balázs csellózott. A kiválasztott művek (előbbi az Elfeledett románc, utóbbi a Szerelmi álmok átiratát szólaltatta meg) és a templomi környezet giccsbe hajló összhatása nem igazán tette lehetővé a tehetség megítélését, megvárjuk hát a következő alkalmat.

Liszt-reflexiók 

2011. október 7. 20:30

Bakáts téri templom (Assisi Szent Ferenc plébániatemplom)

Km.: Kiss Péter, Herman Péter (zongora), Nemes Réka (fuvola), Renczés Balázs, Háry Péter, Ölveti Mátyás (cselló), Summer Quartett (tagjai: Nyári László, Guttman Mátyás/hegedű, Berki László/brácsa, Balázs István/gordonka), Solti Árpád (harmónium), Orbán Kornélia (hárfa)
Vez.: Devich János

Liszt Ferenc: Angelus - zongoraátirat

Emszt András: Late Moments

Balogh Máté: Ealg'snu

Liszt Ferenc: Angelus - vonósnégyes átirat

Bella Máté: Tanulmány

Liszt Ferenc: Gyászgondola (La lugubre gondola)

Muntag Lőrinc: Postomus gondola

Liszt Ferenc: Elégia, No. 2

Ott Rezső: Furioso e lamentoso

Liszt Ferenc: Elégia, No.1

Tornyai Péter: Lisztharmatos elégia

Liszt Ferenc: Richard Wagner sírjánál

Solti Árpád: Liszt Ferenc sírjánál

Liszt: Romance oublieé

Liszt-Cassado: Szerelmi álmok