Bukott királyok

2009. január 22. -
Ignácz Ádám -
Fidelio -
Hozzászólás

A Budafoki Dohnányi Zenekar valamint a Honvéd Férfikar, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság és az MR Gyermekkórusa által útjára indított, Vox Fortissima című négyrészes koncertsorozat nem titkolt célja, hogy hatalmas apparátust megmozgató, az énekegyüttesek számára komoly kihívást jelentő vokális művekkel kedveskedjen a budapesti koncertlátogató közönségnek. Nos, a kórusok felkészültségét és megszólalását a mai estén csak dicséret érheti. Csak hát, nem mindig ők voltak reflektorfényben.

A Budafoki Dohnányi Zenekar

A műsorra tűzött két mű, Muszorgszkij Borisz Godunovjának és Stravinsky Oedipus Rexének mindenkori megszólaltatásakor (mindkét esetben koncertszerű előadásról van szó) ugyanis a szólistákra és a zenekarra legalább akkora feladat és – felelősség hárul. A Stravinsky-mű esetében mindjárt ott van a címszerep. A komponista a történet előrehaladtával mesterien ábrázolja a merész díszítései révén eleinte még hivalkodónak és magabiztosnak tetsző király hanyatlásának stációit, egészen a teljes legyőzöttségig és kiszolgáltatottságig. A negatív átlényegülés e, a Szophoklész eredetijét átdolgozó Cocteau-i libretto és a Stravinsky-i zene által egyaránt sugallt drámai útját azonban az utóbbi tíz esztendő egyik legavatottabb Oidipuszaként felkonferált brit tenornak, Martyn Hillnek ezúttal kevéssé sikerült híréhez méltó módon megformálnia. Már a "Gyermekeim, megszabadítlak benneteket, megszabadítlak benneteket a pestistől, én, a nagy hírű Oedipus" kezdetű entrée némileg erélytelennek és fakónak hatott. S érdekes, ez a kezdeti bizonytalanság egy időre mintha a zenekarra és karmesterére is átterjedt volna; az első "felvonást" több ízben zavarta meg néhány pontatlanság, de a zeneszerzői kívánalmaknak megfelelően "előre tolt" réz- és fafúvóskar sem állt mindig helyzete magaslatán. Az előadás e szakaszának legüdébb színfoltját a másik külhoni előadó, a Teiresziászt alakító Evert Sooster színre lépése jelentette. Méltóságteljes basszusa hallatán a programfüzetbe pillantó nézők bizakodóan dörzsölhették tenyerüket annak tudatában, hogy éppen a "leendő" Borisz cárt láthatják.

Wiedemann Bernadett

De elébb még fültanúi lehettek annak, amint Wiedemann Bernadett, aki tavaly ősszel a Thália Színházban A róka és A katona története társaságában, Vidnyánszy Attila igencsak felemás fogadtatású rendezésében színre vitt Mavrában a Szomszédasszonyt játszotta (egyébként igen kitűnően), ezúttal Iokaszté híres áriáját énekelve (Nonne erubeskite, reges, clamare’) bizonyítja újfent: elmélyült viszonyt ápol az orosz mester vokális művészetével.

Megjelenésével Wiedemann egyértelműen felrázta az addig kissé álmatag előadást, s ez nemcsak a közelgő drámai tetőpont miatt volt "időszerű". Innentől kezdve a zenekar és maga Hill is fokozatosan magára talált, így az epilógusra valóban monumentálissá teljesedhetett a férfikar, a hangszeresek és szólisták összjátéka.

A szünet után lassanként gyűltek az előadók a színpadra, ami nem is csoda, tudván, milyen zenegépezetet igényel Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Borisz Godunov című operája, bármelyik változatában adassék is elő, s bármely részletét emeljék is ki a műnek.

Hűnek maradván a Vox Fortissima elsődleges célkitűzéséhez, a rendezők a kórusok szerepét leginkább kidomborító prológus és negyedik felvonás koncertszerű bemutatása mellett döntöttek. A koncert első felében foglalkoztatott Honvéd Férfikar, valamint a már fentebb említett Budapesti Akadémiai Kórustársaság mellé a szolnoki illetőségű Bartók Kamarakórus és a Magnificat Gyermekkar sorakozott fel, hogy összefogásuk gyümölcseként felcsendülhessen e hányattatott sorsú, két szerzői változatban, de Rimszkij-Korszakov és Sosztakovics átdolgozásában is létező mestermű néhány részlete.

Az egyrészről megsüvegelendő kezdeményezés a "közbülső" tételek kimetszésével persze ártalmasnak is bizonyult, hiszen látvány és feliratozás hiányában szinte teljesen ellehetetlenítette a mű egyébként is rendkívül szövevényes cselekményének a megismerését, megértését.

Igor Stravinsky

A műsor megálmodói előtt talán a Boriszt illetően is hasonló koncepció lebegett, mint amit az Oedipus Rex-szel kapcsolatban hangoztattak: a koncertet felvezető hölgy Stravinsky operájának kiválasztását részben azzal indokolta, hogy a hallgatók többsége – a latin nyelv értése híján – könnyebben képes a történésektől elvonatkoztatni, és "tisztán" a zenére koncentrálni…

S hogy az egy tatár herceg leszármazottjaként cárrá lett, majd "királygyilkossággal" vádolt Borisz Godunov (ur. 1598-1605) sorsa iránt érdeklődők mégse maradjanak teljeséggel kielégítetlenül, röplap formájában hozzáférhetővé tették az opera bemutatásra kerülő felvonásainak rövid összefoglalóját.

A rezümé mellett a tájékozódást nagyban segítette továbbá a szerepét szemmel láthatóan nagyra becsülő Evert Sooster játéka, aki hatalmas átéléssel jelenítette meg az előbb őrjöngő majd haldokló uralkodó alakját. Orosz származásúként Sooster alighanem tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az általa megtestesített karakter miféle hagyományokkal büszkélkedhet: Borisznak lenni a kezdetektől (1896) fogva, s bármilyen körülmények közt hatalmas megtiszteltetés; a szerepet egykoron alakító világhírű művészek, Saljapintól Boris Hrisztov-on át Jevgenyij Nyeszterenko-ig terjedő névsora ugyanakkor nemcsak tartósan magas rangot kölcsönöz Muszorgszkij operahősének, de nagy kihívás elé is állítja a mindenkori énekest. Az est basszistája, néhány, mellékszerepben feltűnő szólistatársával ellentétben, csaknem végig felnőtt a mű által támasztott igényekhez, s csak azt sajnálhatjuk, hogy a töredékes előadás okán csupán rövid ideig ismerkedhettünk hangjával.

Mire Borisz leköszönésével (halálával) tényleg a kórusok kerültek a hallgatói figyelem középpontjába, s felhangzott többek közt a darabból talán legtöbbször kiragadott, önállóan is népszerűvé vált Forradalmi kórus, talán már kevesen emlékeztek az Oedipus apróbb botlásaira, s többekben megérlelődött a gondolat, hogy jegyet váltsanak a sorozat következő, s egyben utolsó koncertjére, ahol Berlioz Reqiuem című darabjának apropóján találkozhatnak újból a most közreműködő színvonalas hazai énekkarokkal.

(2009. január 18. 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Budafoki Dohnányi Zenekar; km.: Martyn Hill (tenor), Evert Sooster (basszus), Honvéd Férfikar (karig.: Drucker Péter), Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karig.: Balassa Ildikó), MR Énekkar és Gyermekkórus; vez.: Dian Tchobanov; Stravinsky: Oedipus Rex; Muszorgszkij: Borisz Godunov - Prológ, IV. felvonás)