Nem kettős kép

Megtörtek egy tradíciót, hogy egy másiknak áldozzanak. Mármint az idei szombathelyi Bartók Fesztivál programfelelősei, akik ezúttal eltekintettek attól a jól bevált modelltől, mely szerint a fesztivál nyitókoncertjén a névadó valamely zenekari műve mellett kortárs kompozíciók szólalnak meg.

Ehelyett ezúttal Liszt Ferenc művészete előtt kívántak tisztelegni, ahogy azt a magyar mester születésének kétszázadik évfordulója okán a világban oly sok helyütt teszik jelenleg - a Vas-megyeiek alighanem helyesen érezték, hogy a hazai komolyzenei fesztiválok talán legjelentősebbje nem maradhat ki a megemlékezők hosszú sorából.

Persze ahhoz, hogy Bartók és Liszt művei egy műsorban szerepeljenek, aligha van szükség bicentenáriumi ünnepségekre; azon túl, hogy a két legnagyobb magyar zeneszerző darabjai természetszerűleg gyakori vendégei a honi koncerttermeknek, egy, a mostanihoz hasonló műsor-összeállításhoz bármikor elegendő indokot szolgáltathat Liszt Bartókra gyakorolt hatása, valamint Bartók nagy elődjével szembeni - gyakran hangoztatott - tisztelete és csodálata is.

Bartók a most elhangzott mindkét Liszt-művet - az A-dúr zongoraversenyt és a Faust-szimfóniát - ismerte és kedvelte, s különösen az utóbbit tartotta a zenei romantika egyik csúcsteljesítményének. Ezzel csatlakozott ahhoz a - többek között Bruckner és Richard Strauss alkotta - nem túl hosszú sorhoz, amely e rendkívül ellentmondásos, és már a kortársakat is igencsak megosztó műben felfedezte az értékeket.  "A részletekben felvillanó újszerűségeknél fontosabb az a tökéletesen új, minden addigitól eltérő tartalmi elgondolás, amely a főbb művekben, például a zongoraszonátájában vagy a Faust-szimfónia két szélső tételében megnyilatkozik" - mondja Bartók 1936-ban, Lisztről készített, híres akadémiai székfoglaló beszédében.  Köztudomású azonban, hogy e "tartalmi újszerűségeket" nem mindenki fedezte fel és ismerte el. A nagy tekintélyű bécsi zenekritikus és zeneíró, Eduard Hanslick például már nem sokkal megjelenése után csúfnak és ízléstelennek bélyegezte e "szimfóniát", és a szemében értelmetlen fércműnek tetsző alkotás csupán egy rosszul sikerült Berlioz-kópiának hatott, egy olyan szerzőtől, aki önmagát képzeli Faustnak...

Aligha vitatható, hogy a Faust-szimfónia nem tartozik a könnyen emészthető és érthető Liszt-művek sorába, és nem csak a közönségtől, de az előadóktól is sok türelmet és nagy odafigyelést igényel. A számtalan karakter és szín elkülönítése, illetve ugyanannak a néhány témának az újabb és újabb köntösben történő bemutatása, transzformációjuk, "történetük" értő tolmácsolása olyan feladat, amely karmestert és muzsikust egyaránt próbára tesz.

Peskó Zoltán - 27. Bartók Szeminárium és Fesztivál (fotó: Garas Kálmán)
Galéria megnyitása

Galériához katt a képre!

Nem vitás: a próbát a nyitókoncerten az egész este a tőle megszokott magas színvonalon és határozottsággal vezénylő Peskó Zoltán remekül kiállta, ám néhány muzsikusának keze meg-megremegett; különösen a második, Margit alakját megformáló tételben lehetett bizonytalanságokat érezni egyes szólamokban.  Hosszadalmassága és a hatalmas apparátus ellenére egyébiránt talán szerencsésebb lett volna a szimfónia későbbi, kórussal és tenorszólóval kiegészülő változatát elővenni, amely még inkább kidomboríthatta volna e szimfonikus szerzemény különlegességét, és Bartók korával is közvetlenebb kapcsolatot teremtett volna (gondoljunk csak Mahlerre és Busonira, akikre e kórusbetét közvetlenül is hatott.)     

De talán ezek az apró hibák is leginkább amiatt ütköztek ki, mert a koncert első felvonása remekre sikeredett. Előbb Peskó mutatta meg kivételes dirigensi képességeit a liszti helyett inkább impresszionista hatásokat felmutató korai Bartók-kompozíció, a Két kép előadásában: kezei alatt nemcsak a mű hangszerelési finomságai mutatkoztak meg, de a - különösen a második tételre jellemző - energikusság is felszínre tudott törni.

E bíztató krédót követően Ránki Dezső lépett a színpadra és hatalmas sikerrel adta elő az A-dúr koncertet. Az Első (Esz-dúr) zongoraversenynél talán valamivel ritkábban játszott, ám még így is a népszerű versenyművek egyikének számító darabban úgyszólván minden benne van, amivel egy romantikus zeneirodalomban járatos zongorista az erényeit csillogtathatja: változatos anyagok és tempók, virtuozitás és érzékiség, kamarazenei betétek és hatalmas zenekari tuttik, mindehhez pedig apoteózissá fokozódó befejezés. Ránki ezúttal tényleg minden tekintetben kiszolgálta a hálás közönséget: nagy érzékenységgel formálta meg még a jelentéktelenebb passzázsokat is, és remekül működött együtt a zenekarral, illetve annak alkalmi szólistáival.  

Ránki Dezső - 27. Bartók Szeminárium és Fesztivál (fotó: Garas Kálmán)
Galéria megnyitása

Galériához katt a képre!

A szűnni nem akaró taps és éljenzés jelezte: a szervezők nem nyúltak mellé, mikor az évről évre több hallgatót vonzó nyitókoncertre a korábbiaknál jóval hagyományosabb műsort állítottak össze. Ha olyasfajta élményben, mint a tavalyi Kurtág-ősbemutató alkalmával nem is lehetett részünk, de köszönhetően az elsőrangú szólistának, és a tavalyi távolmaradását követően a vezető karmesteri teendőket újból ellátó Peskó Zoltánnak, a múltkorinál jóval kiegyensúlyozottabb, s csaknem végig egységesen magas színvonalú koncert nyitotta meg az idei fesztivált.       

A 27. Bartók Szeminárium és Fesztivál minden napjáról készítünk beszámolót, az eseményeket a Fidelio.hu Fesztiválblogján követhetik! 

 

A Savaria Szimfonikus Zenekar fesztiválnyitó koncertje 

2011. július 11. 20:00

Bartók Terem

Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál

Km.: Ránki Dezső (zongora)
Vez.: Peskó Zoltán

Bartók: Két kép
Liszt: A-dúr zongoraverseny; Faust-szimfónia (eredeti változat)

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.
  1. 1 18:40 2011.08.11
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Nem ismerem a kritikust, és írásait sem olvastam még, de nagyon szép és plasztikus beszámolót írt, és így csak az írásához tudok hozzászólni, mert nem voltam ott a koncerten.

    Azzal egészítem ki, hogy aki még nem olvasta Bartók akadémiai székfoglalóját, annak a Nyugat 1936. évi 3. számában /is/ lehetősége van. Az írás a zeneszerző-nevére is bejön, sőt: úgy a folyóirat Bartók-jegyezte valamennyi cikke együtt jelenik meg. Mindegyik érdekes!

    http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm 

Tovább a témához tartozó fórum oldalra.

Kiemelt cikkeink

"Nagyon várom a felelősségteljes munkákat"

A Grencsó Kollektíva vendége Mezei Szilárd - Opus Jazz Club (fotó: Zipernovszky Kornél)

Nevet változtatott a Honvéd Táncegyüttes és turnéra indul a Székely Dózsa György című tánckrónikájával. Zsuráfszky Zoltánt kérdeztük. INTERJÚ

Megszólalt a Szabadság téri emlékmű alkotója

A szobor felállításáig nem akart nyilatkozni a német megszállási emlékművet jegyző Párkányi Raab Péter.

Gál Kristóf: "Megtaláltam a helyemet"

Philharmonie de Paris

2014 nyarán folytatódik Horvai István és Máté Gábor egykori osztályájának egymást bemutató sorozata. INTERJÚ

Ki szavatol?

Édes éjen édent remélsz, ám egy szimpla nyári estén nagyjából beéred egy kellemes szabadtéri My Fair Lady-előadással is. KRITIKA

Koós-Hutás Áron fújhatja a takarodót

Bohém légy-ott (forrás: Gilvesy Pincészet)

Július 27-én, vasárnap világszerte egy időben szólaltatják meg neves trombitások az Il Silenzio dallamait.

Händelt is párbajra hívta

Domenico Scarlatti zeneszerző,a szonáta műfajának úttörője 255 éve, 1757. július 23-án halt meg. MAGAZIN

Két belevaló altos

Bacsó Kristóf (fotó: Burger Barna)

Két kiemelkedő altszaxofonosunk, Bacsó Kristóf és Tóth Viktor eltérő karakterek, de hasonlóan magas művészi ambícióikat követnek. TAKE7

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége