Szenvedély nélkül

Oratórium vagy opera? Ez a kérdés vetődik fel elsősorban Händel Semele című művével kapcsolatban, amelyet a Tavaszi Fesztivál keretében A Budapesti Kamaraopera mutatott be március 26-án, a Művészetek Palotájának Fesztivál Színháztermében.

Oratórium voltára utal az a körülmény, hogy a szövegkönyve angol nyelvű, és nem olasz, mint a Händel operáké általában, és az is, hogy a kórus nagy szerepet kapott benne. Színpadi előadása mellett szól viszont a témája, amely nem bibliai, hanem görög mitológiai eredetű, és hogy vannak kifejezetten drámai és játékos részletei is. Semele thébai királylány Jupiter kedvese. A főisten féltékeny felesége, Juno ravasz csellel ráveszi szerelmi riválisát, hogy kérje meg Jupitert, ne csak emberi alakot öltve látogassa őt, hanem mutatkozzék meg előtte legalább egyszer igazi isteni fenségében is. Jupiter - vonakodva bár - de teljesíti szerelmese kérését, ám ezzel el is pusztítja, mert az emberi halandókat e lenyűgöző látványnak a vakító fénye nyomban elégeti. Sajnos épp ez a sokkszerű hatás hiányzik a librettóból, következésképp a zenéből és a színpadi játékból is, Semele itt lassan hamvad el. Händel dallaminvenciója bőven árad ebben a művében is, a legkülönbözőbb zenei karakterek széles skáláját sorakoztatja fel az áriákban, kórusokban.

Halász Péter rendező ügyesen egyensúlyozott az oratórium és az opera között, ha a zene statikus jellegű volt, ő is igyekezett elkerülni minden felesleges mozgást, ha viszont igazi konfliktusok jelentkeztek a darabban, akkor a színpadi játékot is dinamikussá változtatta. Nem riadt vissza karikaturisztikus hatáselemektől, de sohasem a zene ellenében. Az előadáson a Budapesti Kamaraopera állandó közreműködője, a Savaria Barokk Együttes játszott. A zenekar, amely korai barokk operákban már sokszor bizonyította jó képességeit, ezúttal kicsit halványabb teljesítményt nyújtott. Talán ez a mű és a viszonylag nagy létszámú kórus több vonós-zenészt igényelt volna, de az is lehet, hogy a Magyarországon eddig nem ismert karmester, a csembaló mellől vezénylő Christian Curnyn nem eléggé szuggesztíven dirigálta Händel életerőtől duzzadó muzsikáját. Az Óbudai Kamarakórus szépen, pontosan teljesítette feladatát. A címszerepben González Mónika kitűnő alakítását élvezhette a közönség. Külsőleg is igen vonzó királylánynak bizonyult, és nehéz, koloratúrás szólamát könnyedén énekelte el. Jupiterként a régi zene jeles specialistája, Timothy Bentch, Ino szerepében pedig Bakos Katalin mutatkozott be. Nagyon tetszett Lehőcz Andrea Junója, volt drámai ereje, de a figura komikus vonásait is jól kiemelte.