Fidelio
11 HozzászólásA falusi tanítóból lett orgonistára a legnagyobb hatást talán Wagner zenéje tette. Zeneszerzőként előszeretettel használta a beethoveni szerkesztésmódot és schuberti formanyelvet is. Számos egyházi művet komponált, és világi műveit is - amelyek közül legjelentősebbek a szimfóniái - áthatja a mély vallásosság.
 | Anton Bruckner |
1860-ban a linzi fiúkórus vezetésével is megbízták. A hatvanas években nagy lendülettel bontakozott ki alkotótehetsége, egymás után írta nagyszabású szimfonikus műveit. Rajongott Wagner művészetéért, vele személyes kapcsolatot is sikerült teremtenie. 1868-ban Bécsbe költözött, ahol először a konzervatóriumban, majd a bécsi egyetemen tanított. Közben orgonaművészként nagy sikereket aratott Franciaországban, Angliában és Svájcban. Utolsó éveiben visszavonult, minden energiáját megkezdett IX. szimfóniájának befejezésére fordította, azonban 1896. október 11-én bekövetkezett halála miatt a mű befejezetlen maradt.
A mai zenehallgatónak úgy tűnik, Bruckner zenéje inkább az osztrák barokk egyházi műveknek, mint Wagner stílusának nyomát viseli. Osztrák népzenei elemeket feldolgozó, romantikus hévtől átfűtött, nagylélegzetű zenekari műveinek igazi vonásait az 1932 óta folyamatban levő összkiadás hiteles partitúrái fedik fel igazán.
Elküldöm
Én nagyon élvezem, ha egy darabon hallom, hogy a szerzője mennyit lamentál, miközben alkot, hogy jó-e? Nem jó-e? Inkább így, vagy úgy? Brucknernél (és Beethovennél) hallatszik a küzdelem az anyaggal...
És mégis milyen gyönyörűeket alkottak. A végeredmény óriási.
Bruckner mentségére szolgáljon, hogy ő se tudta leellenőrizni, mert nem adták elő a műveit...
(Mahlernak könnyű volt, ő próbálkozhatott, mint karmester)
Beethoven mentségére szolgáljon, hogy nem tudta leellenőrizni, hogyan is szól, amit elképzelt.
Ha elkezdenénk felsoroloni, hány "hangszerszerűtlen" darab van, ami mégis nagyszerű, nem nagyon férne el a fórumon.
Hát igen. Van néhány apróság - főleg egészen fiatalkori művek - amiket orgonára írt.
Érett korszakában csupán egy orgonadarabot írt, egy rövid preludiumot (egy Perger nevű orgonistának).
Úgy tűnik, számára az orgona az improvizálás területe volt.
1Gigi!
Nem vetjük meg a véleményedet!
Ami a "nem hangszerszerű" hangszerelést illeti, szeretném azért hozzáfűzni, hogy ezt nemcsak "ügyetlenségként", hanem "modern vonásként" is fel lehet fogni.
Mivel kitűnő hegedűjátékos is volt, tisztában volt vele, mit lehet lejátszani egy hegedűn.
Más - jóval koraibb - szerzők műveiben is megtalálható egyébként ez a "hangszerelési ugyetlenség", amit te Bruckneron versz el (rajta könnyű, mert mindenki autodidakaként állítja be, figyelmen kívül hagyva számtalan vizsgáját, azt hogy Sechter a kor legjelentősebb tanára volt és hogy több évig tanult hangszerelést is - ellentétben Brahmsszal).
Példaként említeném Beethovent, akti folyton újrahangszerelnek, megerősítve egyes szólamokat.