A hét portréja: Arcangelo Corelli

A kiváló hegedűsként és jeles komponistaként ismert Corelli nemcsak e két területen jeleskedett: tanárként is eredményesen működött. Amszterdamból, Párizsból, Londonból keresték fel a tanítványok, az ő iskolájából került ki többek között Geminiani, Locatelli és Somis is.

Arcangelo Corelli

1653. február 17-én született Fusignanóban. Zenei tanulmányait Faenzában kezdte, tizenhárom éves korában került Bolognába, ahol négyévi tanulás után, 1670-ben a Filharmonikus Akadémia tagja lett (száz esztendővel később a gyermek Mozart is részesült ebben a kitüntetésben). A hetvenes években állítólag megfordult Párizsban, Rómában és Münchenben, a nyolcvanas években pedig Hannoverben. Annyi biztos, hogy 1685-ben (mikor első kompozícióit kinyomtatták), már Rómában élt. A Rómában letelepedett Krisztina svéd királynő 150 tagú udvari zenekarának vezetését bízta Corellire, a nápolyi király is több ízben próbálta – eredménytelenül – rábírni, hogy költözzék Nápolyba.

A kilencvenes évek táján Modenában működött, 1708-ban pedig ellátogatott Nápolyba, ahol Alessandro Scarlatti remek operai zenekara az ő concerto grossóit is kitűnően adta elő. Ennek ellenére a nápolyi út nem járt sikerrel: a király elégedetlen volt Corelli lassú zenéivel, és Scarlatti is ellene fordult. Visszatért Rómába, itt töltötte élete utolsó éveit. Halála után (1713. január 8.) Ottoboni kardinális a Panteonban állíttatott a mesternek művészi síremléket.