A hét portréja: Maurice André

Édesapja bányász volt, aki hamar felfedezte fia tehetségét. Pénz nem volt Maurice taníttatására, ezért egy katonazenekarhoz kellett csatlakoznia, de 18 éves korában elhárultak az anyagi gondok: beiratkozhatott a párizsi Conservatoire-ba. Onnanól kezdve versenygyőzelmek és felfelé ívelő karrier jellemzi a május 21-én 75. születésnapját ünneplő művész pályáját.

Maurice André

Francia trombitaművész. 1933. május 21-én látta meg a napvilágot Alès-ban, Észak-Franciaországban. Édesapja bányász volt, és emellett amatőr zenész – trombitán játszott. Az ő biztatására kezdett el fia is zenét tanulni tíz éves korában. Maurice négy évvel később, apja nyomdokait követve bányásznak állt. Az idős André azonban, felfedezve tehetségét, Leon Barthélémyhez küldte, hogy ott vegyen további trombitaleckéket.

Maurice André pénz hiányában nem kerülhetett be a párizsi Conservatoire-ba, tanára tanácsára azonban csatlakozott egy katonazenekarhoz. 18 évesen aztán már finanszírozni tudta tanulmányit a nagy hírű intézményben, ahol Raymond Sabarich növendéke lett. Már az első két évben több zenei versenyt megnyert. 1953-tól egyszerre két professzionális együttes, a Lamoureux Concert Association Orchestra és a Radio France Philharmonic Orchestra tagjaként működött 1960-ig, illetve ’62-ig. 1955-ben Genfben elnyerte az ott megrendezett nemzetközi verseny első díját. 1963-ban az Opéra Comique-nál kapott állást. Ugyanebben az évben, 30 évesen újabb versenyt nyert, ezúttal Münchenben.

Ezt követően kezdte meg szóló-karrierjét, valamint első felvételei is ekkor készültek az Eratonál. Később az EMI-hoz szerződőtt, de a Deutsche Gramophonnál és a Philipsnél is jelentek meg lemezei. A trombitarepertoár szűk volta miatt oboa, hegedű és más hangszeres átiratokat is játszani kezdett. 2003-ra felvételeinek száma meghaladta a 300-at. 1979-ben tartották az első Maurice André Trombitaversenyt. Repertoárja főleg a barokk mesterek, Bach, Telemann, Torelli és Albinoni műveire koncentrál.