A hét portréja: Petrovics Emil

Amikor zenész nagyapjával a rádiót hallgatták és a kisgyerek felismerte a xilofon hangját, a nagypapa rögtön tudta, hogy a fiúból zenész lesz. Petrovics Emil azonban egészen 1949-ig kacérkodott a francia-magyar szakos tanári és az újságíró pályával is.

Petrovics Emil

Magyar zeneszerző, 1930. február 9-én született Nagybecskereken. 1951-57-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc, Szabó Ferenc és Viski János zeneszerzés-növendéke volt. Első jelentős kompozíciója Vonósnégyese (1959). Ugyanebben az évben íródott a Négy önarckép álarcban c. műve (csembalóra). 1960-64 között a Petőfi Színház zenei vezetőjeként működött.

1961-ben mutatták be a Magyar Rádióban, majd 1962-ben a Magyar Állami Operaházban C’est la guerre című egyfelvonásos operáját, amely megnyitotta az érett stílusú kompozícióinak sorát. A Hubay Miklós drámája alapján készült zenemű a második világháborúnak az emberi személyiségben véghezvitt pusztító hatását dolgozza fel. Ezzel szinte egy időben írta meg a Lysistraté című egyfelvonásos koncert-vígoperát (1962). 1967-ben keletkezett a Jónás könyve c. oratórium. 1969-ben Budapesten került színre a Dosztojevszkij műve nyomán íródott Bűn és bűnhődés.

1964-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt, ezzel párhuzamosan 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is oktatni kezdett, ahol 1979-ben a zeneszerzés tanszék vezetőjévé nevezték ki. Ebben az időben született a Pécsett bemutatott Salome c. balettje (1979, Oscar Wilde nyomán). 1986-tól a Magyar Állami Operaház főintendánsa volt. 1990-ben betegség miatt lemondott. Az 1990-es években az intézmény tanácsadójaként működött, majd 2003. áprilisában ismét főzeneigazgató lett (Szinetár Miklós intendáns-főigazgató mellett).