Ed Harris zenéről, filmről, Beethovenről

Ed Harris 120 ember előtt néha az orrát túrja – hinné a kulisszatitkokat nem ismerő, s hittem én is eleinte. Holott azt a két műanyag orrtágító hengerecskét igazgatja, ami a parókával és egyéb sminkes trükkökkel együtt arcát beethovenessé alakítja, s ami a napi 12-15 órás felvételeken folyamatosan irritálja. De szóvá sem teszi.

Ed Harris

Egyszer, amikor egy hosszabb szünet után visszahelyezi az egyik műanyaghengert, a másikat előrenyújtva barátságosan odaszól a szólistákat alakító két énekesnőnek: „Do you want some?” Egyperces óriási hahota a válasz, de köszöni, senki nem kér belőle. A nap végére Ed Harris is holtfáradt. Mi egy-két jelenet alatt pihenhetünk, ő azonban végigdolgozza mindhárom napot. De akkor is barátságosan, mosolyogva beszélget mindenkivel, aki odamegy hozzá. A Copying Beethoven című film felvételein közreműködő zenekar tagjaként volt alkalmam beszélgetni a világhírű színésszel.

– Ha jól tudom, zeneszerető családban született.

– Apám különböző kórusokban énekelt, én nagyon fiatalon zongoráztam néhány évig, de később játszottam tenorkürtön is. De ez már régen volt.

– A Copying Beethoven című film miatt viszont ismét közelebbi, gyakorlati kapcsolatba került a zenével.

– Igen, egy éve ismét elkezdtem zongoraleckéket venni, és január óta vezényelni tanulok. Egyébként Beethovenről nem sokat tudtam; ismertem egy-két nagyobb szimfóniáját, de a késői vonósnégyeseit, amik a filmben fontos szerepet kapnak, szinte egyáltalán nem. Mostanában persze hallottam élőben Beethoven-műveket – szimfóniákat, vonósnégyeseket és zongoraversenyeket is.

– A Time-ban a „Hogy érzi magát Beethovenként?” kérdésre annyit válaszolt: „-Terrified” (Meg vagyok rémülve). Azonnal elvállalta a felkérést?

Ed Harris

– Igen, gondolkodás nélkül, mert egy nagyon jó barátom kért meg rá. Ennek alig több mint egy éve. A szerep nehézségén ráértem később gondolkozni. Nagy kihívás, annyi bizonyos. Egyébként akkor még a film anyagi háttere sem volt biztos, de én már elkezdtem zongorázni, könyveket olvastam Beethovenről… A legmegdöbbentőbb számomra, hogy ennyi hangot, harmóniát és ennyire összetett zenét tudott komponálni egy szinte teljesen siket ember. Rengeteget változott a róla kialakult képem, a zenéjéhez való viszonyom.

– Amikor nem Beethovent hallgat, milyen zenét hallgat szívesen?

– Régebben mindenféle popzenét, mostanában leginkább semmit. Hallok persze sok mindent, de nem keresem kifejezetten a zenét. Legjobban a természet hangjait szeretem.

– A lánya tanul zenélni?

– Ó, Lily? Mint mindenki, ő is gitározni tanul. Zongorázni kezdett, de az egyszerűen nem működött. Nem jött ki a tanárral, sajnos. A tanár személyisége borzasztóan fontos. Kevesen veszik tudomásul, hogy kezdőknél a zenetanítás elsősorban nem a zenei tudáson, hanem a tanár személyiségén, kapcsolatteremtő képességén múlik.

– Mennyire tartja meghatározónak a zene szerepét a nevelésben?

– Nagyon. A zenei nevelés hihetetlenül fontos. Tudom, hogy Magyarországon ennek nagy hagyományai vannak, de Amerikában, legalábbis Kaliforniában, ahol én élek, a zenei képzés rendkívül alacsony színvonalú. Nem tudom, hogy ez politikai vagy másfajta kérdés. Mindenesetre, ha pénzre van szükség, a költségvetésben egyből a kulturális kiadásokat nyirbálják meg.

– A kép és a zene harmóniájának nehézségével Ön rendezőként is találkozhatott.

– A zene a mozinak nagyon fontos része. Amikor a Pollockot rendeztem…

– Amiben játszotta is Jackson Pollock amerikai festőművészt, és amiért három előző jelölés után ismét Oscar-díjra jelölték…

– Igen, és amiért Marcia Gay Harden legjobb női mellékszereplőként meg is kapta az Oscart. Szóval, a Pollocknál három zeneszerzővel volt dolgom, mire végül a harmadik olyan zenét írt, amely összhangban volt az elképzeléseimmel. Az első komponált valamit, ami szerinte ugyan jó zene volt, de semmi köze nem volt ahhoz, ahogy én a filmemet láttam. Egyébként azt gondolom, hogy a legtöbb filmzene túl van írva.

– Mi a helyzet akkor, amikor – mint a Copying Beethoven esetében –a zene megvan előre?

– Ilyen sosincs. Először mindig a filmet csináljuk meg. Persze van, aki már a felvételek alatt együttműködik a zeneszerzővel, esetleg egy-két jelenetet „zenére vágnak”, de alapvetően még Beethoven esetében sem a zenére készülnek a képek. Agnieszka (a rendezőnő, Agnieszka Holland – I.T.) pontosan tudja, mit akar, és ahhoz választott zenét Beethoven késői művei közül. Szóval, bár egy-két dolog majd az utómunkálatok során biztosan megváltozik az eredeti tervekhez képest, itt is a képi elképzelés az első.

• Ajánlom a cikket

• 
• Kinyomtatná?
  Válassza az OKI professzionális nyomtatóit!