Filip Viktória
Fidelio
7 HozzászólásVilághírű művészek, felejthetetlen koncertek, kiugró teljesítmények jellemezték a mögöttünk álló esztendőt. Döntse el Ön, melyik volt az év legklasszikusabb eseménye!
A 2009-es Haydn-év mi mással is kezdődhetett volna, mint A teremtés című oratóriummal. Újév első napján nemcsak a bécsiek kínáltak színvonalas kikapcsolódást, hanem a Művészetek Palotájában 2009-ben ezen a napon immár másodszor felcsendülő Haydn-opusz is. A Londoni Filharmonikus Zenekart és Kórust, Simona Saturová (szoprán), Bernard Richter (tenor), Nathan Berg (bariton) szólójával Fischer Ádám vezényelte.
Januárban a világhírű St. Martin in the Fields együttes adott koncertet Sir Neville Marriner vezényletével. Februárban ugyan a Philadelphia Zenekar poggyászai elkeveredtek, ezért a hangverseny csak másfél órás késéssel kezdődött, cserébe viszont nagyszerű kamarakoncertet rögtönöztek az együttes tagjai. A koncerten a görög hegedűművész, Leonidasz Kavakosz Sibelius hegedűversenyét játszotta.
Márciusban a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjai vitték a prímet, elsősorban Joshua Bell, a krimibe illő történettel rendelkező hegedűn játszó virtuóz, valamint Philippe Jaroussky és Susan Graham koncertje. Bell, Jaroussky és Graham is mikrofonvégére került. Áprilisban Baráti Kristóf egy koncerten szólaltatta meg Bach hat hegedű szólószonátáját és partitáját. A nagyvolumenű vállalkozásról is beszámoltunk. Májusban Valerij Gergijev Prokofjev, Stravinsky és Rahmanyinov műveit dirigálta a londoniak élén.
Júniusban a kilencvenhárom éves Rév Lívia adta búcsúkoncertjét a Zeneakadémián, júliusban a szombathelyi Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál, júliusban az Arcus Temporum eseményei kerültek középpontba.
Szeptemberben és októberben a 21. századi zenéé volt a főszerep: a Korunk Zenéje fesztiválon itt járt az egyik legjelentősebb kortárs zenei együttes, az Ensemble intercontemporain, az Őszi Fesztiválon pedig az Ensemble Linea is fellépett. November végén bezárt a Zeneakadémia, de előbb búcsúfesztivált rendeztek, ahol egy napon hangzott el Beethoven mind a kilenc szimfóniája. Decemberben a Mikulás elhozta hozzánk korunk egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjét Steve Reich-et is, aki az Amadinda Ütőegyüttes 25 éves jubileumi koncertjére érkezett.
Elküldöm
:( Nemrég még vezetett...
Írtam, hogy az ilyen öszehasonlítás nem lehet teljes, mert hiszen - csak az előbb megnevezetteknél maradva - akkor lehetne jól szavazni, ha közel hasonló időszakban mindhárom "versenyző" eljátszotta volna egy este a 6 Bach-szólódarabot, vagy Sibelius hegedűversenyét ugyanazzal a zenekarral és karmesterrel. Utóbbit pl. én Miskolcon hallottam Barátival és az ottaniakkal, és nagyon-nagyon jó volt, főleg a szólista miatt. Az MTA-beli előadás nekem sokkal jobban tetszett, mintsem csak nagyon jónak nevezzem, bár az is elég nagy dícséret, viszont nemrég hallgathattam és nézhettem meg a 2008. január 19-i moszkvai koncert DVD-jét, ahol Baráti ugyancsak egy estén játszotta el a 6 művet egyetlen szünettel, és ahogy írtam is ebben a témában, nekem olyannak tűnt, hogy ennél kifejezőbben szinte nem is lehet ezt a rendkívül nagyfokú tudást és alázatot követelő sorozatot előadni. Az ismert felvételek közt nem egy olyan van, amelyet nagynevű, és már idősebb világsztárok évek alatt hoztak össze stúdióban, és bármelyikkel felveszi Kristóf előadása a "versenyt", némelyik pedig egyáltalán nem tetszik.
Az lehet nálunk a probléma, hogy ha valaki rendkívüli előadó, akkor nem akarjuk elhinni a már befutott, és sokszor csak jobban menedzselt többiekkel szemben vagy mellettük, hogy az a produkció vagy az a művész egyenértékű vagy jobb is, mint az ismertebb. Ebben negatív szerepe van az eddig egyeduralkodó Bartók Rádiónak is, ahol ugyan lejátsszák pl. Baráti Kristóf játékát is, élőben vagy felvételről, de a napi műsoridő meghatározó részében slágerdarabokat nyomatnak, szinte csak egyetlen felvételről, akkor is csak részleteiben a többtételes művek esetében. /Még az egyedülállóan jó "Egy zenemű - Több/féle/ előadás" című sorozatban már többször szerepelt BWV 1004-es partita esetén sem került sor magyar előadó, akár Baráti megszólaltatására, pedig érdemes lett volna./ Javasolnám pl. az említett Sibelius-verseny 3. tételét, vagy az Erlköniget, de sorolhatnám tovább, Barátival leadni, ahogy illene, hiszen mégcsak kockázat sincs benne a nagyszerű játéka miatt. Most kezd valami elmozdulni, hiszen a most végzettek között már vannak jobban menedzselt remek muzsikusok /pl. Várdai, Banda, Fülei/, akik talán hamarabb érvényesülhetnek a tudásuknak megfelelően.
A mostani szavazáson nyilván azok szavaztak Barátira, akik jól ismerik, de az "enyhe túlzásnak" érzett összevetéshez azért ezeket is figyelembe kell venni. Kristóf 30, Bell és Kavakosz már 42, és ez sem volna érdekes, ha nem a játékuk alapján ítélnénk meg őket. Élő koncerten többször lehetett Barátit meghallgatni, mint lemezről, de ezekkel a verseny- vagy egyéb művekkel további sikeres lemezeket lehetne kiadni, ami csak pénzkérdés, miként egy honlap minősége is, hiszen előbb pl. Bellét velem együtt 70 érdeklődő nézte, Kristóf anyaga pedig még csak nem is teljes.
Én tehát nyilván a hihetetlenül nehéz és mégis extraklasszis előadású szólóestre szavaztam, fülemben a moszkvai előadással is, ami mégiscsak nagyobb teljesítmény, mint pl. a kb. 30 perces Sibelius hegedűversenyben remekelni egy jó zenekar mellett.
Na leszavaztam itt is. Úgy látom, némi baráti elfogultság uralkodik a szavazók táborában. Baráti Kristóf MTA-beli koncertje nagyon jó volt, de hogy (pillanatnyilag) jobb hegedűs lenne, mint Bell vagy Kavakosz, azt azért enyhe túlzásnak érzem. (Mindhárom koncerten ott voltam.)
Aha! Ez valamit javít a helyzeten.
De nem vezet, mert Cecilia vezet. :(
Arra itt: http://fidelio.hu/opera/magazin/az_ev_operaesemenye_2009.aspx lehet szavazni. Vezet is asszem...