Minden fokon zenére vágyók

Országszerte több mint százezer gyermek tanul alapfokú művészetoktatási intézményben, zenei tanszakon. Ez a szám, összevetve egyéb ágakkal – tánc-, képző- és ipar, illetve színház- és bábművészet – igen magas, hiszen e három másik alapfokú művészeti képzésbe összesen csupán negyvenezerrel jár több tanuló.

Bár az iskoláknak folyamatos nehézségei adódnak a sorozatos összevonások miatt, biztató hír, hogy a tavalyi évhez képest, a közoktatási információs iroda nyilvántartásában szereplő alapfokú művészeti iskolák száma növekedett. Hazánkban jelenleg 568 intézmény közül választhatnak az alapfokon zenét tanulni vágyók, ebből 44 a fővárosban működik.

Hangszerekre lebontva, csökkenő sorrendben a következő hat hangszert oktatják a legtöbb zeneiskolában, melyek valószínűleg a legnépszerűbb hangszerek is egyben: zongora, furulya, fuvola, trombita, klarinét és hegedű. Természetesen a legtöbben kedvtelésből, tanulni vágyásból kezdenek el hangszerrel foglalkozni, és nem a célból, hogy zenei pályára menjenek, mindenesetre érdekes lesz ezt a sorrendet összevetni a közép- ill. felsőoktatási arányokkal.

A zongoratanítás népszerűsége teljesen érthető, hiszen kiváló alapozó lehet zeneelméleti-és szolfézs tanulmányokhoz, illetve egyéb hangszerekhez is. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a kisgyermekeknek eleinte könnyebb a zongora megszólaltatása, hiszen ehhez nincs szükség nagy tüdőre, méretbeli adottságra, s a kezdő darabok a kicsi kezeken sem fognak ki.

A fúvós hangszerek esetében, általában egy szamárlétrát kell bejárniuk a növendékeknek, mely a furulyától kezdődik. E hangszer ráadásul sokak számára könnyen elérhető.

Az a tény, hogy klasszikus éneket alapfokon kb. feleannyi helyen oktatnak, magyarázható azzal, hogy bizonyos életkor alatt nem tanácsos elkezdeni a hangképzést. Abban már eltérő a szakértők véleménye, hogy mi is ez a bűvös korhatár: van, aki 16-ra, akad, aki 18-ra teszi, illetve alapul lehet venni a mutálás befejeztét is.

Középfokon, vagyis zenei gimnáziumok és szakközépiskolákban a zongora és fuvola helye töretlen, azonban a hegedű tanszak megerősödik, a gordonka, trombita is népszerűbbé válik, s a furulya lekopik. Emellett kezd előtérbe kerülni az elméleti irány is (zeneelmélet-szolfézs).

Középfokú művészeti iskolába többnyire a zenei pályára készülők jelentkeznek, ebből adódóan komolyabb felvételi vizsgával szembesülnek, mely sok esetben a kétszerestől, a többszörösig terjedő túljelentkezést is jelenthet. A létszám iskolánként és tanszakonként nagyon változó lehet, de a professzionális jellegből adódóan mindenhol jóval kevesebben tanulhatnak, mint zeneiskolákban.

Országszerte szép számmal találhatóak ilyen típusú intézmények – Budapesten több is, illetve nagyobb városokban, mint például Szeged, Pécs, Győr – mégis a budapesti iskolák jóval népesebbek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy hazánk egyéb városaiban kevésbé virágozna a zeneoktatás. Csupán arról van szó, hogy középiskolás korban a gyermekek mobilitása még kisebb, mint egyetemista korban, s így a számszerinti eloszlás a főváros sajátosságából adódik. (Látni fogjuk, hogy a felsőfokú zenei oktatásban már alig van különbség a népszerűbb tanszakok mérete között, a területi elhelyezkedés függvényében).

Az eltérő számokat érzékelteti a következő példa: a Szegedi Tudományegyetem Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolába 20 főnél kicsit több tanulóval indult az idei osztály, míg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium csak zongora tanszakra kb. 20 főt vett fel.

A zenei pályára készülők legnagyobb megmérettetése az oktatásban, az egyetemi felvételi. A klasszikus ének rendkívüli népszerűségnek örvend a felsőoktatásban. Az intézményekbe jóval nagyobb számban jelentkeznek erre a tagozatra, – a legtöbb helyen ez több mint dupla annyit jelent – mint bármely egyéb szakra. Ez persze nem befolyásolja azt a tényt, hogy hány jelöltet vesznek fel, ugyanis egyetemenként ez a szám átlagosan 5 fő (például országos szinten 250 főből, 30 énekest vettek fel).

A helyzet azonban a többi tanszakon sem egyszerű: idén a négy legnépszerűbb hangszeres szakokon – trombita, zongora, fuvola és hegedű – a túljelentkezés átlagos mértéke 4-7-szeres volt. A felsorolt tagozatokra országszerte jóval több mint 100-100 fő jelentkezett, de felvételt csupán 20-30 fő nyert hangszerenként.

Érdekes hogy a legtöbb helyen egyezik, hogy melyek a legkedveltebb hangszerek, de a sorrend már korántsem olyan egyértelmű, mint a klasszikus ének esetében.

Budapest: 1. hegedű 2. zongora 3. trombita 4. fuvola
Pécs:1. fuvola 2. trombita 3. zongora 4. hegedű
Győr: 1. trombita 2. fuvola 2. hegedű 4. zongora
Debrecen: 1. trombita 2. fuvola 3. zongora 4. ütőhangszer (5.hegedű)
Miskolc: 1. zongora 2. trombita 3. fuvola = 3. gitár
Szeged: 1. zongora 2 .fuvola 3. trombita 4. hegedű

Sokrétű párhuzamot és különbséget állíthatunk fel a fenta adatok alapján, melyek azt mutatják, hogy idén milyen arányban adták be jelentkezésüket az adott hangszerekre. (Az ének szak nincs jelölve, mely mindenhol az első helyen volt.)

Budapestet és Pécset összevetve majdnem egymás fordítottjai, Győrött és Debrecenben az első két hangszer, Miskolcon és Szegeden az első egyezik, illetve ez utóbbi párnál a második, harmadik hely között sincs nagy különbség.

Szeged volt idén az egyetlen hely, ahol a gitár a négy legnépszerűbb hangszer közé került –ráadásul holtversenyben egy olyan közkedvelt hangszerrel, mint a fuvola – figyelemre méltó továbbá azt is összevetni, hogy míg Budapesten a hegedű a legnépszerűbb hangszer, Szegeden csupán az ötödik.

Néhány számszerű adat az idei felvételikkel kapcsolatban: Debrecenben trombita tanszakra 28 főből 3, Budapesten fuvola szakra 25-ből 3, illetve még mindig Budapesten zongora szakra 38-ból 6 tehetséges tanulót vettek fel.