Idén ünnepeljük Solti György születésének 100. évfordulóját. A Londonban élő hegedűművész és tanár a karmesterrel való találkozására emlékezik.
Pauk György tanácsadója a nemzetközi Solti György Alapítványnak, mely kezdeményezés a világhírű zenész özevegye, Lady Valerie Solti és leányai jóvoltából jött létre, nem sokkal Solti halála után. A dirigens élete derekától, amikor már komoly nemzetközi tekintélynek örvendett, folyamatosan támogatta a fiatal tehetségeket. "Egy nagyvonalú mecénás, Sir Nicholas Sekers (Szekeres Miklós) szervezte meg a találkozásunkat a hatvanas évek elején - mondta el Pauk György. - Sekers 1937-ben emigrált Budapestről, Észak-Angliában selyemgyárat alapított, komoly üzleti sikereket ért el, és Nagy-Britannia talán legnagyszerűbb művészet támogatója lett. A Covent Gardentől, a királyi operaháztól a Londoni Filharmonikusokig több kulturális szervezet elnökeként vagy elnökségi tagjaként szerzett hírnevet."
A Budapestről 1956-ban előbb Hollandiába, majd 1961-ben Londonba érkező Pauk Györgynek nem volt rendes hangszere. A brit fővárosban Nicholas Sekers fedezte fel a huszonéves magyar hegedűst. "Összeszedte a gazdag barátait és vettek nekem egy jó minőségű olasz hangszert. Elhatározta azt is, hogy összeismertet engem Solti Györggyel, aki már a Covent Garden zeneigazgatója volt, de rendszeresen koncertezett is, például a Londoni Filharmonikusokkal."
A Glyndebourne-i Fesztivál mintájára Sekers létrehozta a saját nyári művészeti központját, megvett Észak-Angliában egy lóistállót, átalakíttatta és 1959-ben megnyitotta a Rosehill Theatre-t, ahol olyan híres vendégeket léptetett fel, mint Yehudi Menuhin, Clifford Curzon, a Tátrai Vonósnégyes, Peggy Ashcroft, Victoria de los Angeles, Szvjatoszlav Richter, Msztyiszlav Rosztropovics, és többször megjelentek a királyi család tagjai, például Margit hercegnő is - idézte fel Pauk György.
Ide hívta meg a mecénás Solti Györgyöt az akkor jó hírű Mozart Pleyers Kamarazenekart vezényelni, szólistának pedig Pauk Györgyöt kérte fel. A koncert egy bensőséges művészi és baráti kapcsolat kezdete volt. "Ezután magánemberként is sokat találkoztunk, meghívott a feleségemmel a királyi operába a páholyába, mert tudta, hogy szeretem az operát. Mindketten szerettük a focit, sok vasárnap estén együtt néztük a BBC futball összefoglalóit náluk, vagy nálunk."
Solti invitálta a Pauk házaspárt Bayreuthba is, amikor végre elvállalta, hogy a Ringet vezényli. "Nyáron ugyanis pihenni szeretett. A bayreuthi működése csak egy évadig tartott, mert Peter Hall rendezése igen rossz kritikákat kapott, és ezen Solti sértődött meg. Otthagyta a Zöld Dombot."
Amikor 1969-ben távozott a Covent Gardenből, és a Chicagói Szimfonikus Zenekar élére került, első dolga volt Pauk Györgyöt meghívni. "Neki köszönhettem az amerikai bemutatkozásomat."
"Mivel élete utolsó éveiben felfedezte magyarságát, és ezt a felesége, Valerie is erősítette, Solti halála (1997) után özvegye pénzt ajánlott a budapesti Zeneakadémiának, a Kisterem rendbehozatalához. Létrehozta leányaival a Nemzetközi Solti Alapítványt és a Liszt Network-öt, amelyben Nigel Thorpe volt budapesti brit nagykövetnek és Bogyay Katalinnak is jelentős szerepe volt. A Liszt Network, amelyben aktívabb vagyok, olyan magyar növendékeknek ad támogatást a megélhetéshez, akik otthon kezdték tanulmányaikat, de felvették őket valamelyik brit felsőfokú intézménybe. Tanítványom, büszkeségem Pusker Júlia, akinek két évre kilenc ezer font támogatást sikerült megítélnünk, noha a pénz fogyóban van.
Budapesten jelentették be 2011 novemberében, hogy a 2012-es esztendőt az UNESCO 36. közgyűlése határozatának értelmében az ENSZ Nevelésügyi, Kulturális és Tudományos szervezete Szentágothai János, a múlt század "egyik legelismertebb és legkreatívabb neurobiológusa", valamint Solti György, "a 20. század második felének legnagyobb karmestere" születése centenáriumának szenteli.
Solti György az alábbi felvételen a Chicagói Szimfonikusokat vezényli:

Fidelio/MTI
1
Hozzászólás
Ajánlom a cikket








Remek muzsikusokról olvasni egy remek muzsikustól. Solti egyik felvétele féltett lemezeim /DVD/ közé tartozik /Mozart halálának 200. évfordulójára tartott megemlékezés a Rekviemmel, Bécsben/.
A cikk egy része viszont értelmezhetetlen:
"Mivel élete utolsó éveiben felfedezte magyarságát, és ezt a felesége, Valerie is erősítette, Solti halála (1992) után özvegye pénzt ajánlott a budapesti Zeneakadémiának, a Kisterem rendbehozatalához."
Ha ezt Pauk György így mondta, sajnálatos, bár hihetetlen, hogy a közel 27 évig itthon élő, az akkori legnagyobbaktól zenét tanuló, majd évekig kiemelt zenei szerepben működő Solti, aki később is kapcsolatban volt magyarokkal, magyar zenéket vezényelt számtalanszor, ne tudta volna, netán elfelejtette volna, hogy ő magyar? De legalább egy világhírű magyar zenész halálának évét ne tévessze el senki, se egy kortárs, se egy korrektor.
A Farkas Ádám által készített síremlék a Farkasréti temetőben,
Solti kérésére közvetlenül a Bartók-család síremléke mellett.
A felirat jól érzékelteti, miben álhatott a magyarság újrafelfedezése, az abban való elmélyülés, a hovatartozás mélyebb átélése a halál közeledtével.
Sajnálatos, hogy egy-egy cikk kapcsán nem annak tartalmi részeiről kezdődnek beszélgetések, viták, hanem először a cikk hibái kerülnek elő, amit el kellene kerülni! Lehet persze közvetlenül a szerkesztőségnek is hibaüzenetet küldeni, ha mindig történne érdemi intézkedés. Bár lehet, hogy nem is olvassa senki ezeket a szövegeket, vagy nem tartja fontosnak a kifogásoltakat, netán nem veszi a fáradtságot ezzel foglalkozni, és igaza is lehet, nem az olvasó dolga a korrektori munka. Én viszont elvárom a társaim nevében a javításokat, nem a magam, hanem a Fidelio és a többi olvasó érdekében!