Rondó - női karmesterek válaszolnak

Rovatunkban ezúttal három női karmestert kérdeztünk arról, véleménye szerint befolyásolja-e a zenekart, illetve az interpretációt, hogy női vagy férfi karmester áll az együttes előtt?

A végeredmény felől megközelítve az a válaszom, hogy nem szabad, hogy befolyásolja. A kérdés viszont ennél egy kicsit bonyolultabb. A legelső tény, amit fontos leszögeznem: ez alapvetően férfiszakma. Nem véletlenül. A történelmi előzményeken, társadalmi körülményeken túllépve mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy vannak inkább férfiakra és inkább nőkre jellemző tulajdonságok, képességek. Ehhez a szakmához inkább férfi adottságokra van szükség. Vannak olyan női tulajdonságok, amelyek nem férnek össze a karmesteri munkával, ugyanakkor vannak olyan női adottságok is, amelyek többletet jelenthetnek. Miután nem pusztán nők vagy férfiak vagyunk, hanem gondolkodó emberek, különböző zenei alkatok, magánemberként sem egyforma habitussal rendelkezünk, hál’ Istennek a dolog elég izgalmas. A zenekarok munkájában az évszázadok során kialakult egyfajta viselkedésforma, hierarchia, türelem-küszöb, ezt meg kell tanulni, meg kell érteni, nem kell tenni ellene semmit. Ez egyébként azoknak a karmestereknek könnyebb, akik zenekari hangszeren is játszanak. A munka nagyrészt pszichológia. A beleérző képesség, amivel inkább a nők rendelkeznek, igen sokat segíthet a próbák során. A határozottság férfias jegy, de a konkrét zenei elképzelés, illetve a megvalósításhoz vezető instrukciók sokkal fontosabbak, mint a karakán, megfellebbezhetetlen, félelmet keltő stílus. A zenekarnak arra van szüksége, hogy akitől az instrukciót kapja, jó muzsikus és egyben következetes tanár legyen, és nem utolsó sorban igazi művész. Az interpretációra térve: talán ez a legérdekesebb. A női- és férfierő borzasztóan különbözik egymástól. Ezt átérezte már minden ember, akinek van apja, anyja vagy valamilyen formában találkozott a szexualitással. Csak egy dologban azonos a kettő: ez pedig a mértékük, ami szerintem óriási. De ki állítaná, hogy férfierő csak férfiban, női-erő csak nőben lenne? Ez az, ami csodálatos a művészetben, hogy egyszerre lehetünk bármi, és ez által az alkotás pillanatában teljes lényünkkel tudunk hatni.

A kérdés nem is elsősorban az, hogy magát a produkciót befolyásolja-e a karmester neme, hanem hogy egy női karmesternek sikerül-e odáig eljutni, hogy zenekar elé kerülhessen. Magyarország a tolerancia és egyenjogúság kérdésében a többi európai országhoz képest hátrébb tart. Ez a női karmester-kérdésben is látszik. A zenészek egyénenként nem is tiltakoznának annyira, inkább attól tartanak, hogy kollegáik ítélik el őket, ha nem reagálnak elutasítóan: ergo egyéni szinten már zajlik a szemléletváltás, kollektív szinten azonban ez a folyamat lassabb. A reakció zenekaronként más. Függ a zenekar presztízstudatától, műveltségi szintjétől, tagjainak életkorától, zenei felkészültségétől. A másik oldal, ami a női karnagyon múlik, szintén sokat nyom a latban: a határozott fellépés, a magas szintű felkészültség, a tehetség elengedhetetlen. A határozatlanságot, a pontatlanságot férfi esetében könnyebben tolerálja a zenekar. Az első meglepetés elmúltával aztán minden esély megvan arra, hogy jó minőségű produkció szülessen, amennyiben mindkét oldalon helyén vannak a szakmai és emberi feltételek. Férfi karmesterek is csak addig hitetlenkednek, amíg meg nem tapasztalják meggyőződésük ellenkezőjét…

Sok éves tapasztalatom azt mutatja, hogy a karmester neme nem befolyásoló tényező. A mestereimtől, Kóródi Andrástól és Igor Markevitch-től azt tanultam, hogy teljesen mindegy a zenészek számára, nő vagy férfi áll-e a pulpituson, mert a zenekart nem külsőségekkel kell megfogni. Több esetben hallottam igen felkészült, kiváló kolleginákat külföldön, és azt kell mondanom, hogy a női érzékenység sokszor javára válik a zenének. Alapkérdés az, hogy az adott műből mennyire felkészült az illető. Tapasztalatom szerint, amikor átestek a meglepetésen, hogy női karmester áll előttük, utána már csak arra kíváncsiak, mit tud. Nagyon fontos, hogy az illető hogyan próbál: a muzsikus ennek alapján dönti el, szereti vagy nem az előtte álló dirigenst – akármilyen nemű is. Tud-e a már agyonjátszott műhöz valami újat hozzátenni, vagy csak „végignyargal” a darabon? Ismeri-e eléggé a különböző hangszerek sajátosságait, tud-e esetleg jobb vonásokat mondani a vonóskarnak? El kell mondani, hogy mindig felkészültebben kellett odaállnom a zenekar elé, mint a férfiaknak, mert több kritikus pillantást kaptam. De az interpretáció nem attól függ, hogy milyen nemű a karmester. Férfi kollégáim között is vannak különböző karakterű emberek, akik másképpen viselkednek lírai vagy heroikus zenék esetében. Nem vagyunk egyformák. A legfontosabb a maximális szakmai, technikai és zenei felkészültség, mert csak így lehet igazi a karmesteri munka.