A százkettedik hangversenyszezon kezdődik el szeptemberben a Zeneakadémián. A hangokkal, titkokkal sűrűn megrakott épület történetének egyik legkülönösebb éve.
A Zeneakadémia operáció előtt áll. Fiatalítási műtéten esik át, hogy további száz és még sok száz éven át adjon méltó otthont tanároknak és diákoknak, zenekaroknak, kórusoknak, művész-vendégeknek és - természetesen - a zenéért rajongó közönségnek.
Az ősz a búcsú ideje lesz. Sokan még egyszer, a felújítás előtt utoljára szeretnének még muzsikálni, zenét hallgatni egy kicsit, hogy teleszívják tüdejüket a „régi" Zeneakadémia levegőjével. Mi, „zeneakadémisták" november harmadika és tizedike között tanáraink, barátaink, növendékeink közreműködésével megrendezzük a búcsúzás hetét. Előtte, októberben, a Nagyteremben megtartja diplomahangversenyét a két nagy ígéret, Banda Ádám és Várdai István. A jövő Zeneakadémiájának szólistái. Aztán - valamikor a szemeszter végén, december körül - felvonulnak az építők, a Zeneakadémia elalszik és kezdetét veszi a kétéves átváltozás izgalmas időszaka.
Történeti állagmegóvás - szó szerint így nevezi az angol azt a folyamatot, amelyen a Zeneakadémiának át kell esnie. Azaz: vissza kell állítani, meg kell menteni mindent, ami eredeti az épületen. Fel kell fedezni az átalakított, átfestett terek, falak mögött a Zeneakadémia egyedülálló építészeti csodáit, elfeledett díszeit, színeit, üzeneteit. Fantasztikus utazás lesz ez. Olyan dolgokat mond majd el nekünk az épület, amelyeket a nem mindig hálás és főleg kevésbé hozzáértő utókor némaságra kárhoztatott. Nemcsak az egykori építészek üzenete lesz ez, hanem azoké a nagy muzsikusoké is, akik miatt felépült a zenepalota. S miközben a múltra figyelünk, megújul a Zeneakadémia "teste": kicserélődik a meszes érrendszer, friss levegő kerül a tüdőbe, újra ruganyossá válnak az izmok. A Zeneakadémia újjá születik.
De nemcsak az épület reneszánszában reménykedünk. Világszínvonalú felsőfokú zenei képző intézményünk működésére, oktatási programjaira, hangversenyéletére is új korszak vár. Életrevaló, elhivatott tehetségeket bocsát ki, és fogad be. Nemcsak saját gyermekeit, hanem mindazokat, akik zenét tanulnak, és szeretik a zenét Magyarországon. Minden zenei zarándokút ide vezet. A Zeneakadémia ismét a világraszóló magyar zene diadalmas jelképe lesz.
Batta András
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora


Fidelio
3 Hozzászólás
Elküldöm































Azt gondolom elsősorban erkölcsileg kellene megújulni ami nem pénz kérdés.
Pont az erkölcsi tartás, a felelősség a minőségért. Ezt hiányoljuk a ZAK vezetéstől, de nagyon !!
Ehhez a lírai tónushoz nem elég szép se a lelkem, se a helyzet.
"valamikor a szemeszter végén, december körül - felvonulnak az építők, a
Zeneakadémia elalszik és kezdetét veszi a kétéves átváltozás izgalmas
időszaka." - emeltem ki az "épületes" szövegből.
Tehát nem tudni, mikor vonulnak fel az építők, mert a ... körül az a túlit jelenti, amit illene azért augusztusban már pontosan tudni. Így lesz majd az összköltség 11md körül.
A kb. legalább fogalmilag megengedi a korábbi időpontot vagy a kisebb összeget :-)
Az persze bíztató, hogy a két tehetséges fiatalt méltó körülmények között fogjuk meghallgatni, habár gyanítom, szűk lesz az érdeklődőknek a nagyterem.
.
Azt azért vitatom, hogy az előttünk álló "történeti állagmegóvás", felújítás, korszerűsítés, vagyis a "fiatalítási műtét" következtében még sok száz évig méltó otthona lesz a zenének. Ahhoz azért több pénz kellene, de egy épület általános amortizációs ideje különben is - általában - 50 év. De nyilván nem így akarta fogalmazni a Nos rector.