Egy rendhagyó apa

Tudjuk, a zenetörténetben a gyermektelen Haydnt szokás „Papa" gyanánt emlegetni, míg a háromgyermekes és hozzá többszörös nagyapa Liszt Ferencet nemigen találta meg ez a kedélyes elnevezés.

Ez persze nem véletlen, hiszen Liszt páratlanul sokirányú tevékenységei közepette leginkább csak a távolból felügyelte gyermekei fölcseperedését és neveltetését. A Marie d'Agoult grófnéval folytatott viharos élettársi viszony három gyümölcse, Blandine, Cosima és Daniel ráadásul a szülők között elmérgesedett kapcsolatot is megsínylette, s ez a háborúskodás olykor bizony meglehetősen zordnak mutatta az amúgy szinte mindenkor nagylelkű és emelkedett Lisztet. Jóllehet, a komponista mélyen és őszintén szerette gyermekeit, s lelkiismeretesen gondoskodott arról, hogy a lehető legjobb oktatáshoz jussanak. Mégis, a találkozások ritkák voltak Liszt és törvényesített leszármazottai között, s egy baráti feljegyzés így örökítette meg a Liszt család ritka összejöveteleinek egyikét 1853-ból (amúgy kilencévnyi kihagyást követően): „Meglehetős újdonság volt számomra Lisztet ezekkel a fiatal lányokkal látni, megfigyelni a kapcsolatát serdülő fiával. Maga Liszt furcsán érezte magát apai helyzetében, amely éveken át csak gondokkal járt, a hozzá tartozó örömök nélkül."

Az idézett mondatok éppenséggel Richard Wagnertől származnak, aki ekkor találkozott első ízben a bakfis Cosimával, életének majdani társával. Kettejük szerelme, amely - hasonlóan Liszt és Marie hajdani viszonyához - egy házasság felrúgásával járt, jócskán megviselte Lisztet az 1860-as évek második felében. Kapcsolata évekre megszakadt Cosima lányával, aki ekkor már egyetlen élő gyermeke volt. 1859-ben ugyanis elhunyt az oly ígéretes tehetségű Daniel, 1862-ben pedig, kevéssel szülését követően, Blandine. Lisztet mindkét haláleset nagyon megviselte, s mindkét gyászmunkájában komoly szerep jutott a zenei kifejezésnek: Danielt a Három gyászóda első darabjában (Les Morts - A holtak) siratta el, míg Blandine halálának vesztesége a Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen variációiban nyert kifejezést.   

Mint az kevésbé zseniális emberekkel is előfordul, Liszt a nagyapai szerepet oldottabban töltötte be, mint az apait. Wagner és Cosima fiát, Siegfriedet különösen erős szálak fűzték Liszt nagyapához, aki Sigiusnak becézte kedvenc unokáját. A Wagneréknél, Velencében vendégeskedő Liszt szabad bejárást engedélyezett a lakosztályába a kiskamasz Siegfriednek, engedte, hogy a fiú ritka bélyegek után kutatva felforgassa a szemétkosarát, s még nagymisére is magával vitte a protestáns Sigiust. Másik unokájának, a Cosima első házasságából született Daniela von Bülownak pedig, aki utolsó éveiben gyakran kísérte (s próbálta az egészségügyi séta gyakorlására is rávenni nagyapját), 1881 karácsonyán páratlan és egyszersmind roppant stílszerű ajándékot adott. Daniela római szállodai szobájában ugyanis eljátszotta időskori zongorasorozatát, a Karácsonyfa ciklust, mely művét a szerencsések a december 10-i koncerten négykezes változatban hallhatnak majd: Klukon Edit és Ránki Dezső tolmácsolásában.

Ránki Dezső, Klukon Edit, Ránki Fülöp (zongora) és a Magyar Rádió Gyermekkórusának karácsonyi koncertje

2011. december 10. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: MR Gyermekkórus (karig.: Thész Gabriella), Novák Anikó (zongora)

Ave Maria - gregorián ének
Liszt: Hymne de l'enfant á son réveil/Az ébredő gyermek himnusza (Lamartine); B-A-C-H fantázia és fúga; Weihnachtsbaum (Karácsonyfa) - a szerző négykezes változata; Ave Maria, S. 681
Debussy: Noël des enfants qui n'ont plus de maison/Otthontalan gyermekek karácsonya
Kodály: A 150. genfi zsoltár; Ave Maria; angyoalko és pásztorok
Liszt-Dukay: Salve Regina - antifóna hat énekszólamra és zongorára