Gurmai Éva
Müpa Magazin
8 HozzászólásRózsaablak, csúcsív, faragott kőcsipke, világos belső tér az építészetben – récit, dialogue, echo, plein jeu a sajátos orgonahangzásban. A francia építészet és az orgonastílus fejlődése kézen fogva járt egymással. Nagy volt a versengés az évszázadok folyamán a központi irányítás megszerzésére, melyben az állam és az egyház egyaránt dicsőséget szerezhetett magának. Katedrálisok sora viselte e titulust időről időre, s árasztotta el Európát a falai között kikristályosodott stílusokkal, tanokkal, szabályokkal és a művészi muzsikával.
A gótikus építészet a francia királyok központi tartományának, a Párizst körülvevő Île-de-France, majd a szomszédos Champagne és Pikardia városaiban született meg a 12. század közepétől meginduló nagy székesegyházak építésével. Chartres, Reims, Amiens, a párizsi Notre-Dame, a bourges-i Sainte-Étienne-székesegyház, a Loire-menti Blois várkastélya, a pápák avignoni palotája a stílus legékesebb példái. A 12. század elején Párizsnak minden városnál nagyobb politikai szerepet szántak Franciaországban. Ebben az időben az egyházzene területén is Párizs központi temploma, a Notre Dame vette át a hatalmat. A nyugati zenetörténet első legnagyobb korszaka is e falakhoz kötődik. 1200 körül létezett egy zenei kör, melynek fő mesterei Magister Leoninus és az ifjabb Magister Perotinus voltak. A gregorián ének többszólamú feldolgozásainak (orgánum) magasiskoláját teremtették meg, mely Notre Dame-i iskola néven vonult be a zenetörténetbe.
A hangszeres zene később emelkedett hasonlóan magas színvonalra, miután megépült a templom minden korszakban élenjáró, tökéletesedő orgonája. A párizsi Notre-Dame székesegyház nagyorgonájának története 1334-re nyúlik vissza, az első hangszert Jean de Bruges építette. Különlegessége, hogy már 1730-ban, XVI. Lajos parancsára ötmanuálosra bővítették, és 46 regiszteres lett. Ebben a korban az ilyen hatalmas hangszer igen ritka még. Rengeteg sípot megmentettek a 15. századból, ezek a mai napig is szólnak. A 19. században Aristide Cavaillé-Coll Barker-emeltyűk segítségével 86 regiszteresre bővítette a hangszert. A 20. század folyamán Louis Vierne és később Pierre Cochereau kérésére átintonálták, s teljes elektronikus vezérlést kapott. Az 1990-es évek tökéletes felújítási munkálatai révén a vezérlést teljesen számítógép alapúvá tették. Ma a Notre-Dame 113 regiszteres és ötmanuálos nagyorgonája a világ egyik legjobb hangszerének számít.
A Notre Dame orgonistájának lenni nagy dicsőségnek számított minden időben. Jobbnál jobb muzsikusok váltották egymást, legtöbbjük komponistaként is kimagasló volt. Ilyen volt közülük a kora barokk idején Chabanceau Pierre de La Barre (1580-1600), őt követte nem sokkal később Charles Racquet (1618-1659). A nagy orgonabővítés idején William Anthony Calviere (1730-1755) viselte a titulust, kompozícióiban határozottan nyomon követhető a hangzó tér gazdagodása. Híres zenészcsaládok képviselői sem hiányoznak, mint a Couperin, Daquin és a 18. század nagy mestere, Jean-Jacques Beauvarlet-Charpentier, ki 1783 és 1793 között volt a templom orgonistája. A nagy áttörést a francia orgonamuzsikában César Franck szimfonikus hangzású orgonamuzsikája hozta. A párizsi Conservatoire-ban tanárként számos tehetséget fedezett fel, közülük az egyik legnagyobb Louis Vierne volt, aki 1900-1937 állt a párizsi Notre Dame szolgálatában. Hasonlóan hosszú időn át vezette a katedrális zenei életét Pierre Cochereau (1955-1984), kinek kezdeményezésére tovább tökéletesítették a hangszert. 1985-től a három hivatalban lévő orgonista Olivier Latry, Philippe Lefebvre, valamint Jean-Pierre Leguay. Utóbbiak közül Olivier Latry fogja megeleveníteni Budapesten május 15-én este a Notre Dame varázslatos zenei világát.
2010. május 15. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
A Notre-Dame orgonazenéje - Olivier Latry szólóestje
Charles Racquet: Fantázia
Antoine Calvière: Pièce d'orgue
Claude-Bénigne Balbastre: Marche des Marseillois
Émile Bourdon: Elégia Louis Vierne emlékére
Augustin Barié: Intermezzo (Symphonie pour orgue - részlet)
Maurice Duruflé: Prélude, adagio és korálvariáció a Veni Creator témájára
Louis Vierne: Allegro a II. orgonaszimfóniából
Pierre Cochereau: Berceuse Louis Vierne emlékére
Bolero Charles Racquet témájára
Olivier Latry: Improvizációk
Elküldöm
Borzalmasan unalmas és középszerű, iskolás koncert volt. Egy-két orgonistanövendéken kívül a szakma nem is jött el Latry koncertjére. A terem fele vatta volt. Na, ennyit a zsenitekről.
Egyetértek azzal, hogy hogy sok volt a műsorban a beszélgetés. A darabok művész és közönség számára egyaránt nehezek voltak, de szépen felépített koncertet hallhattunk. Köszönöm az infokat a ráadásokról, amit sajnos az éjszakai tömegközlekedés (vidékre való hazajutás) esetlegessége miatt már nem tudtam meghallgatni, de mindig sajnálni fogom. Az imporvizáció igen sokat megmutatott a művész tudásából és képességéből, valóban kitűnő volt.
Viszont képet kaphattunk arról, hogy egy ilyen sokat szidott hangszer is milyen jól tud szólni, ha értő kezek nyúlnak hozzá, és hogy nem feltétlen attól lesz jó az előadás, ha bömböltetik az orgonát. Lehet merni halkan is játszani...
0. Ennek nem csak Latry az oka, szvsz nem értem, hogy a müpában miért háromnegyednyóckor kezdődik leghamarabb el egy koncert, miért van min fél órás szünet (miért engedik be 8 - negyed 9 körül a későket, hogy a sötétben botorkáljanak be a sorközepi helyükre? A koncerttermi viselkedés a béka feneke alatt van...)
1. szvsz jó darabokat játszott, azért mert volt köztük a magyar közönség (és orgonisták - FL) számára is ismeretlen, még nem kell azt mondani rá, hogy nem ütős
2. egyetértek, Latry humorossága és könnyedsége ellenére túl sok volt a duma - ezért is tartott olyan sokáig a koncert
3. az impró kiváló volt
4. errős más a véleményem. Egyrészt nem vagyok kíváncsi, hogy Latry kisuvickolta-e koncert előtt a cipőjét, és hogy milyen a mandzsetta gombja, viszont az archiv diákról meg hiányoltam az információt. A sok vetített fazon közül a közönség legalább 95 %-a nem tudta, hogy éppen melyik zeneszerzőt-orgonistát mutatják, pláne akkor, amikor egymásutánban röpködtek a nevek. Miért hiszik azt, hogy egy koncert akkor élvezhető csak, ha valami látványelemet tolnak a hallgató elé?
0. maratoni hosszúságú volt (apropó: lehetne valamikor orgona-maraton!!!), majd' éhenhaltam, mire hazaértem (mélygarázsból kiállással együtt majdnem éjfélre).
1. szvsz Latry jobb orgonista, mint amilyen darabokat játszott. nem tudom, a ND orgonazenéjének antológiaszerű bemutatása miatt volt-e ez a darabválasztás, mindenesetre nem volt annyira ütős (dacára annak, hogy a boleróban közreműködött egy ütős).
2. FL nagyon sokat beszéltette - humoros Latry, szóval szórakoztató lett volna, csak a fordítással együtt több volt az első félidőben a szöveg, mint a zene. elvileg ezért volna az előhang, azon viszont másról beszéltek.
3. az improvizáció pont olyan volt, mint Thierry Escaich-é, amikor néhány éve az operaház fantomját kísérte.
4. a multimédia viszont szuper volt: két kivetítőn lehetett jobb pillanatokban egyszerre látni hatalmasban a lábát meg a kezét vagy az arcát. a kevésbé jó pillanatokban archív diák mentek.