KÁROLYI PÁL (1934—)

Budapesten született. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Szelényi Istvánnál tanult zeneszerzést, a Zeneművészeti Főiskolán Viski János, majd Farkas Ferenc növendéke volt 1962-ig. 1965-ben a bergeni Harmonien-zenekar kétszáz éves fennállása ünnepére rendezett zenei versenyen harmadik díjat nyert Introduzione e Allegro című zenekari művével.

MEDITÁCIÓ KLARINÉTRA ÉS ZONGORÁRA

Az 1967-ben írt művet 1968-ban mutatták be. Egyetlen tételen belül feszíti ki a zeneszerző a dinamika emelkedő, majd ismét hanyatló ívét. A „meditáló” szólam a klarinété, a zongora elsősorban hangfestő effektusokra törekszik (a kezdés glisszandói és a befejezés pengetései erre vallanak). De nem csak a dinamika íve szimmetrikus, hanem a ritmikáé is, amennyiben a két szélső rész szabadon ritmizált, míg a mozgalmas középrész kötött metrumban hangzik fel. A tempó ugyancsak boltozatosan gyorsul fel a kezdeti Tranquillo-ból a középrész Agitato-jóig, majd ismét Adagio-ra lassul le.

SERENATA NOTTURNA

A hárfástrióra (hegedűre, brácsára és hárfára) irt „éji zene” 1970-ben készült. Formája háromtagú, visszatéréses, amelyben a két szélső rész Bartók éjszaka-zenéi nyomán próbálja felidézni a sötétedés utáni természet irracionálisba vesző hangulatvilágát. A középrész reálisabb, hétköznapibb eszközökkel dolgozik: erőteljes dinamikával, kötött ritmikával, világos, sőt, helyenként éles hangzással. A visszatérés a mű kezdetét idézi fel újból.