LUIGI BOCCHERINI (1743—1805)
Luccában született. Apjától tanult gordonkázni, és kompozícióival már tizennégy éves korában magára vonta a figyelmet. Hangversenykörútjai során többek között Párizsban is megfordult, Madridban pedig a király fivére alkalmazta. Mecénása halála után a porosz király udvari csellistája lett, majd tíz esztendei szolgálat után Spanyolországban telepedett le. Boccherini alkotói képességei a finom és kellemes kamaramuzsika műfajában nyilatkoznak meg a legvonzóbban. Műveinek hangja inkább meghitt, mint szónoki, mondanivalója közelebb áll a baráti csevegéshez, mint a kinyilatkoztatáshoz. Könnyű kézzel alkotó, termékeny zeneszerző volt; az 1969-ben megjelent tematikus jegyzék Boccherini 580 művét regisztrálja.
C-DÚR SZIMFÓNIA, OP. 16. NO. 3.
(I. Allegro con molto; II. Andante amoroso; III. Tempo di Minué; IV. Presto ma non tanto.)
Boccherini húsz szimfóniája közül az op. 12-be foglalt hat mű 1771-ben íródott, Párizsban valószínűleg 1776-ban jelent meg op. 16 jelöléssel. A sorozat harmadik helyén álló C-dúr szimfónia nem olasz operanyitány, hanem a műfaj „bécsi” értelmében vett, négytételes szimfónia, amelynek saroktételeit a szonátaforma kontraszthatásainak jegyében dolgozta ki a zeneszerző. A dalformájú, háromszakaszos lassú tétel és a Menüett ugyancsak a klasszikus szimfónia formai megoldásait mutatja, a Menüett közbeékelt trió-szakasza két szólóhegedű reprezentatív szereplésére ad alkalmat.
ÉJJELI ŐRSÉG MADRIDBAN
A XVIII. században népszerű szerenádmuzsikák műfajába tartozó kompozíciót szerzője eredetileg vonósötösre írta. A darab a Madrid utcáin végigvonuló éjszakai őrjárat képzeletbeli útját követi a vakok menhelyén járt hangulatos menüett tánctól a kolostorból kiszűrődő áhítatos éneken át az utcai énekes gitárral kísért daláig és a vándor cigány hegedűjátékáig. Az őrjárat kezdetét és végét dobpergés jelzi.
