DOMENICO CIMAROSA (1749—1801)

Az olasz vígopera mestere Nápolyban tanult, és alig fejezte be konzervatóriumi tanulmányait, máris nagy sikerrel mutatták be első operáját. Életét Nápoly és Róma között osztotta meg, mindkét város számára fáradhatatlanul ontva színpadi műveit, amelyek nagy sikere a XVIII. század nyolcvanas éveiben még Paisiellóét is túlszárnyalta. 1787-ben II. Katalin cárnő meghívta udvarába, itt két operát és számos egyéb vokális művet írt. Majd II. Lipót császár udvari zeneszerzője lett: Bécsben született legnagyobb sikerű, máig is népszerű vígoperája, a Titkos házasság. Bécsből távozva visszatért Nápolyba, ahol mindaddig élvezte a király kegyét, míg a francia köztársasági csapatok iránt nyilvánított rokonszenve börtönbe nem juttatta. Kiszabadulása után ismét Oroszországba készült, de útközben, Velencében utolérte a halál. Vígoperáin kívül oratóriumokat, kantátákat és néhány hangszeres művet is írt.

TITKOS HÁZASSÁG — NYITÁNY

1792. február 7-én, a bécsi Burgtheaterben mutatták be a Titkos házasság című operát, amely a szellemes és komikus színpadi helyzetekben bővelkedő opera buffa egyik klasszikus mintapéldája. Ennek megfelelően a darab nyitánya is az évődő, kacér és gunyoros, vagy éppen szentimentális és epekedő hangulatok gyors váltakozására épülő virtuóz zenekari sinfonia, amelyet rövid lassú bevezetés után háromtagú forma foglal keretbe. Az opera bemutatója előtt két hónappal elhunyt Mozart buffo-nyitányainak sistergő mozgalmassága, fintoros vidámsága valószínűleg részben Cimarosa hatásának is köszönhető.