VISKI JÁNOS (1906—1961)

Kolozsvárott született. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán 1927­—32 között Kodály Zoltán tanítványa volt. 1940-ben a Nemzeti Zenede tanára, 1941-ben a kolozsvári konzervatórium igazgatója lett. 1942-től haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára volt. 1955-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet, 1956-ban Kossuth-dí­jat kapott. Budapesten hunyt el, ötvenöt éves korában.

SZIMFONIKUS SZVIT

(I. Andante. appassionato; II. Allegro vivace; III. Lento; IV. Allegro; V. Presto.)

A kompozíció keletkezésének éve 1934. Első tételében a mély vonó­sokon magyaros jellegű, elbeszélő hangú téma csendül fel, amely ezután a klarinéton, majd oboán, végül fagotton szólal meg. A téma bemuta­tását a vonóskar zárja le. A tétel a klasszikus szonátaforma szabályai szerint épül fel a továbbiak során. A második tétel változatos köz­játékokkal megszakított rondó. Jellegzetesen ritmizált, pregnáns téma, kamarazenei, finoman áttört hangszerelés és franciásan szellemes ötletek jellemzik. Gondolatait a tétel befejezése erőteljes tuttiban foglalja össze. A harmadik tétel háromrészes dalforma, amely széles parlando dalla­mosságot mutat. A hanghatást a tétel befejező szakaszában a zongora halk arpeggiói színezik. A negyedik tétel pattogó ritmikájú. tüzes tánc­darab, hangzásban a második tétel rokona. A finálé az egész mű nagy­szabású tetőpontja. Ostinato ritmusú dallamképletének közjátékaiban fel-felbukkannak a zongora impresszionisztikus akkordjai. A kódában ismét felhangzik az első tétel főtémája.

A művet első ízben a Magyar Rádióban adták elő 1937-ben. Hang­versenytermi bemutatóját 1939-ben Mengelberg vezényelte Budapesten.

ENIGMA

Balassi Bálint hasonló című költeménye nyomán írta e szimfonikus költeményét Viski János 1939—40-ben. A költemény allegorikus mon­danivalója szerelmi bánatról szól. A zenemű menete híven követi a vers fordulatait, formáját az elején és végén felhangzó „enigma-motívum” kérdőjele foglalja keretbe. A szonátaformájú darab expozíciójában poé­tikus természeti képeket elevenít meg a zeneszerző, romantikus erdei tisztást, a tavon úszó hattyúpárt, a boldog szerelem és a természet idilli találkozását. A feldolgozás azonban már a konfliktusnak is helyet ad: a tóra keselyű csap le és magával ragadja az egyik hattyút. A vis­szatérésben a párját vesztett hattyú bánata kesereg, amelyből csak a halál válthatja meg.