GAÁL JENŐ (1906—)
Zólyomban született. A Zeneakadémián Kodály Zoltán tanítványa volt, 1931-ben fejezte be tanulmányait. 1956-ban Erkel-díjjal tüntették ki.
I. SZIMFÓNIA
(I. Largo — Allegro; II. Allegro agitato.)
A mű keletkezési éve 1954—55. Stílusa ennek a korszaknak jellegzetes vonásait mutatja dallamosságának népdalszerű fordulataival, egyszerű harmóniavilágával, a zenei formák szinte didaktikusan egyértelmű tagolásával.
A művet 1959-ben Kórodi András mutatta be.
II. SZIMFÓNIA
(I. Largo — Allegro; II. Largo; III. Allegro agitato.)
A vonószenekarra írt második szimfónia 1960-ból való. Hangja az első szimfóniáénál lényegesen modernebb, eredetibb, a zeneszerző a tonális — olykor erősen kromatizált — és a tizenkétfokú szerkesztés egyéni ötvözetét alkotta meg e művében. A megnyitó gyors szonátatétel és a záró rondó között foglal helyet a szimfónia legérdekesebb mondanivalóit közlő lassú tétel, amely háromféle zenei anyagból szövődik.
A szimfóniát 1964-ben Lukács Ervin mutatta be.
