CARL MARIA VON WEBER (1786—1826)
A romantikus német opera megteremtője Eutinban született. Apja vándor színtársulatot igazgatott, és e vándorlások során a gyermeket sok érdekes benyomás érte. 1798-ban és 1801-ben Salzburgban Michael Haydnól tanult. 1803-ban Bécsben Vogler apát tanítványa lett. Ekkor már több operáját előadták, és Vogler apát közvetítésével Boroszlóban karmesteri állást kapott. Később a württembergi hercegeknél működött, majd Darmstadtba került. 1813-ban Prágában volt operakarmester, 1817-ben a drezdai udvari színháznál a német opera szervezésével bízták meg. A húszas évek elején aratta szenzációt jelentő sikerét a Bűvös vadász berlini bemutatásával, majd ezt követte az Euryanthe bécsi és az Oberon londoni bemutatója, ezt azonban a súlyos beteg Weber csak kevéssel élte túl. Londonban halt meg.
Weber nagy érdeme, hogy a közönség figyelmét a kizárólagos népszerűséget élvező olasz színpadi művekről a honi hagyományokban gyökerező, német népdalkincset feldolgozó operákra irányította. E művekhez szimfonikus igényű, nagyszabású nyitányokat írt, amelyek zenei anyagukat tekintve szorosan a színpadi történéshez tartoznak ugyan, nagy műgonddal megszerkesztett formájuk és pompás hangszerelésük révén azonban a hangversenytermekben is biztos sikert aratnak.
A BŰVÖS VADÁSZ — NYITÁNY
A bűvös vadász című operát Weber 1817 és 1820 között írta. 1821-ben, Berlinben mutatták be, hatalmas sikerrel. Nyitánya csaknem kizárólag az opera zenéjéből meríti anyagát, sőt, eszmei tartalma is a dráma gondolatmenetét fejezi ki: az opera főhőse — Max, a fiatal vadász — sötét hatalmak útvesztőjébe kerül, de Agatha tiszta szerelmében megváltást talál.
A nyitány felejthetetlen természeti képet tár elénk: a romantikus mesék erdejének világát. Ebből a világból hallatja hangját Samiel, majd — a cselekmény logikája szerint — a kétségbeesett Max jelenetének zenéje hangzik fel. A befejezés Agatha közismert áriájának dallamát idézi, a megkapó jóság hangját, amely végül is diadalmaskodik.
EURYANTHE — NYITÁNY
A hősi romantika jegyében fogant Euryanthe című operát 1823-ban Bécsben mutatták be. Szövegét, régi francia monda nyomán ugyanaz a Wilhelmine Chézy írta, aki szövegírói alkalmatlanságát Schubert Rosamundája esetében is bebizonyította. Az élethű, reális jellemzés éppenséggel nem lévén írói tulajdonsága, a darabban sematikusan ábrázolt ördögi gonoszságot állított szembe a nem kevésbé általánosan megfogalmazott angyali erénnyel és jósággal.
A nyitány ezzel szemben életteljes eszközökkel jeleníti meg a darab lovagi miliőjét, míg homályos zord világára csupán a vonóskar rövid Largója utal. Hatásos fugato vezet vissza ebből a fojtott levegőből az ünnep fényes világába, és a mű tetőpontján a hős szerelmi dalából, valamint az induló témájából pompás diadalmi himnusz csendül fel.
OBERON — NYITÁNY
Az Oberon című opera Weber hattyúdala volt: 1825—26-ban, londoni megrendelésre komponálta, és a mű bemutatóját csak két hónappal élte túl. A tündérrege közismert hőse Oberon tündérkirály, aki Titánia tündérkirálynővel az emberpárok hűségét vitatja, és bizonyítékul Hüon herceg, illetve a szépséges Rezia szerelmét teszik próbára. A szerelmespár — a varázsoperák dramaturgiájához híven — különféle próbákat áll ki, míg a hagyományos „deus ex machina” funkcióját ezúttal Oberon varázskürtje tölti be.
Ismét — utoljára — alkalom kínálkozik a zeneszerző számára, hogy a tündérvilág ábrázolásának ürügyén a német mesék erdejét zenekarában életre keltse. Oberon varázskürtjének hangja ad jelt e világ megelevenedésére, hamarosan erdei manók, törpék és tündérek népesítik be a képzelt erdőt. Majd a képzelet világából átlépünk a valóságba: a zene a nemes lovagot, Hüont ábrázolja, akinek álmában Oberon megmutatta Rezia képét. A szerelem diadalmaskodik az erdei lények zavart keltő szándékán, és végül a herceg elnyeri legszebb jutalmát: Rezia vonzalmát. A nyitány jellegzetes dallamai természetesen ezúttal is a színpadi cselekményekhez írt zene megfelelői.
