DÁVID GYULA (1913—)
Budapesten született. A Zeneművészeti Főiskolán Kodály tanítványa volt, 1938-ban fejezte be tanulmányait. 1945-ig a Székesfővárosi Zenekarban brácsázott, majd a Nemzeti Színház karmestere lett, ahol 1949-ig működött. 1950—60-ig a Zeneművészeti Főiskola, 1964-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára, jelenleg a Zeneművészeti Főiskola Ének- és Zenetanárképző Tagozatán tanít. 1952-ben és 1955-ben Erkel-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
II. SZIMFÓNIA
(I. Moderato; II. Scherzo; III. Adagio; IV. Vivace.)
A mű 1958-ban készült, bemutatóját ugyanez évben Ferencsik János vezényelte, a szimfónia ajánlása is neki szól. A műben a pentaton fordulatok mellett Stravinsky hatására valló részletek is feltűnnek (II. tétel!). Zárótételében — a rondótéma utolsó belépése előtt — az előző tételek zenei anyagát is visszaidézi a komponista.
III. SZIMFÓNIA
(l. Allegro; II. Adagio; III. Allegro moderato; IV. Molto allegro.)
A művet szerzője a Magyar Rádió megbízásából, felszabadulásunk 15. évfordulójára írta. Bemutatója a Rádióban hangzott el, hangversenyteremben 1961-ben játszották első ízben, Lehel György vezényletével. A szimfónia az ötvenes évek magyar zenei stílusát reprezentálja, erre vall dallamalkotása (amelyből nem hiányzik a jellegzetes parlando-lejtés sem), gyors tételeinek táncszerű ritmikája és a zenei szövet túlnyomórészt polifon feldolgozása. A befejezésben a zeneszerző újból felidézi az első tétel anyagát.
SINFONIETTA
(I. Andante tranquillo — Allegro; II. Andante; III. Allegro.)
A kamarazenekarra írt mű 1960-ban keletkezett. Szerkesztésében Dávid olykor tizenkétfokú elemekei is felhasznált. A háromtételes darab egyetlen témára épül, ezt azonban a tempó és ritmus változtatásával sikerült a komponistának más-más köntösben megjelentetnie. Az első tétel lassú bevezetés után következő szonáta. a második visszatéréses formájú siciliano, a harmadik tétel szonátarondó, amelynek során a téma-mottó egy ízben bolgár ritmusban hangzik fel. A Sinfoniettát 1962-ben mutatta be Tátrai Vilmos Magyar Kamarazenekara.
