SÁRY LÁSZLÓ (1940—)
Győrben született. Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, és a budapesti Zeneművészeti Főiskolán fejezte be 1966-ban, mint Szervánszky Endre tanítványa. Ez ideig főként vokális és kamarazeneművekkel jelentkezett.
IMMAGINARIO NO. 1.
1970-ben Győr Város Tanácsa felkérésére komponálta Sáry nagyzenekari művét, amelyet a Győri Filharmonikusok 1971-ben mutattak be, majd a győri bemutatót követően a Budapesti Zenei Heteken is előadták Sándor János vezényletével.
A képzeletbeli hangzási effektusokat — amelyekre a mű címe nyilvánvalóan utal — a zeneszerző elektromos erősítővel ellátott csembaló segítségével próbálta megvalósítani. Ez sajátos hangszínt jelent az együttesben. Az egytételes kompozíciót lendületes bevezetés előzi meg, mintegy exponálva a darab célkitűzéseit és bemutatva hangzókészletét. Ezután a „történést” a különféle hangszínek váltakozására bízza a zeneszerző, ezzel a módszerrel érve el, hogy a darab a kinyílás, fokozódás benyomását keltse a hallgatóban.
Sáry László művét a bemutató együttesnek és karmesterének ajánlotta.
