MIHAIL IVANOVICS GLINKA (1804—1857)
Novoszpasszkojéban, a szmolenszki kormányzóságban született. Tizenhárom éves korában Pétervárra került, itt kezdett zenét tanulni, főként autodidakta úton: rendszeres zeneelméleti tanulmányokat egész életében nem folytatott. 1824-ben minisztériumi tisztviselő lett, közben tovább foglalkozott zeneszerzéssel. Első műveit nagybátyja jobbágyzenekara számára írta. 1830-ban Olaszországban járt, ahol megismerkedett Donizettivel, Bellinivel, Berliozzal és Mendelssohnnal. Egy évig Berlinben tanult, majd visszatért Oroszországba, ahol megírta az orosz nemzeti opera klasszikus remekművét, az Iván Szuszanyint. Következő operáját, a Ruszlán és Ludmillát hat évvel később, 1842-ben mutatták be. Ez nem aratott sikert; csalódására és megrongált egészségére Glinka Franciaországban és Spanyolországban keresett gyógyulást 1844-ben. Spanyolországban két évet töltött a népzene tanulmányozásával, majd három évig Varsóban élt. Az ötvenes évek elején ismét Nyugat-Európába utazott, Párizsba és Berlinbe. Itt halt meg, alig ötvenhárom éves korában.
IVAN SZUSZANYIN — NYITÁNY
Az Iván Szuszanyin — korábban: Életünket a cárért — című négyfelvonásos operát Glinka az 1834-36-os években írta Georgij Fjodorovics Rozen szövegére. A művet 1836-ban mutatták be a pétervári Nagy Színházban. Bár az opera hazafias lendülete a közönséget magával ragadta, a hivatalos bírálat fintorogva fogadta a „kocsisok operáját”. Maga Glinka így nyilatkozott a műről: „A gondolat, hogy szembeállítsam az orosz és lengyel nemzeti zenét, egyszerre rohanta meg elmémet, valamennyi témával, sőt, a részletekkel együtt…” A szövegírónak valóban nem volt könnyű dolga, több ízben kellett már kész zenéhez illesztenie az opera szövegét.
A nyitány hatalmas zenekaron, impozáns, tömbszerű felrakással szólal meg, a nagyszabású történelmi tabló bevezetéseként.
RUSZLÁN ÉS LUDMILLA — NYITÁNY
Glinka második operája Puskin költeménye nyomán készült, a szöveg írásában valóságos kis költői munkaközösség vett részt, magával a zeneszerzővel együtt. A kompozíció 1841-ben készült el, a következő évben Pétervárott mutatták be. Míg az Ivan Szuszanyinban Glinka az orosz népzene ösztönzésére alkotott, ezúttal a szomszédos keleti népek dallamkincséből merített. Akárcsak első operájában, itt is hibátlanul érvényesül az olasz mesterektől tanult dallamos énekszólam, a németektől elsajátított gondos kidolgozás és a francia nagyopera látványos pompája. Az ifjú hős, Ruszlán, aki kedveséért, a szép Ludmilláért bátran szembeszáll minden veszéllyel, a nyitány főtémájában mutatkozik be első ízben a hallgatóságnak.
