ALEKSZANDER PORFIRJEVICS BORODIN (1833—1887)

Pétervárott született. Mielőtt zeneszerző lett, orvosi pályán működött. Bár már ifjúkorában Glinka lelkes híve volt és tizenöt éves korától kezdve zenét is írt, hivatásszerűen csak Balakirev ösztönzésére kezdett muzsikával foglalkozni. 1859—62 között nyugat-európai tanulmányútján megismerkedett az új európai zenével. Majd az Ötök csoportjának tagja lett. I. szimfóniája az 1869-es bemutatón nagy sikert aratott. Ettől az időtől kezdve foglalkozott Igor herceg című operájával. A munka egész életén végigkísérte. 1877-ben személyes kapcsolatba került Liszttel, s ez a találkozás mindkettőjükre igen gyümölcsözően hatott. Élete utolsó éveit depresszió árnyékolta be.

II. SZIMFÓNIA, H-MOLL

(I. Allegro; II. Scherzo. Prestissimo; III. Andante; IV. Finale. Allegro.)

Borodin három szimfóniája közül a második a viszonylag legismertebb. Szerzője hét évig (1869—1876) dolgozott rajta, később a bemutató után átdolgozta a mű hangszerelését. A zeneszerző halála után Rimszkij-Korszakov módosított a hangszerelésen, mielőtt a szimfóniát kiadásra bocsátotta volna: elsősorban a scherzo hangzását tette levegősebbé, s szabadította meg súlyos ballasztjaitól. A művet egyébként Muszorgszkij hősi szimfóniának nevezte, feltehetően az első tétel alapján, amelynek a vonóskar pregnáns unisonóján felhangzó főtémája valóban heroikus jellegű. Borodin állítólag úgy nyilatkozott (Sztaszovnak), hogy a szimfónia első tételében orosz daliák összejövetelét kívánta lefesteni, míg a harmadik, lassú tételben az ősi orosz énekmondók, a bajan-ok figuráját ábrázolta. A finálé, a zeneszerző kommentárja szerint nagyszabású tabló harcosok lakomájáról és mulatságáról. Ez a keret kitűnő alkalmat nyújtott az orosz népzene hatásos interpretációjára.

KÖZÉP-ÁZSIA PUSZTÁIN

Az 1880-ból való szimfonikus költeményt szerzője Liszt Ferencnek ajánlotta. Feltehetően az ő programatikus alkotásainak hatása alatt keletkezett ez a mű, amely állítólag egy szimfónia lassú tételének készült. A zeneszerző a következő programot adta a darabhoz: „Közép-Ázsia végtelen sztyeppéin szép orosz dal békés hangjai csendülnek fel. Távolból lovak és tevék patáinak dobogása hallatszik, valamint egy keleti dal érdekes dallama. Ázsiai karaván közeledik. Orosz fegyverek védelme alatt gond nélkül, biztonságban indul neki a puszta végtelenségének. Lassan ismét eltávolodik. Az orosz és az ázsiai dal szép harmóniába olvadnak, amelynek visszhangja fokozatosan elvész a sztyeppe fölött.”

POLOVECI TÁNCOK

Az Igor herceg Borodin posztumusz operája. A művet, saját szövegére, 1869-ben kezdte el komponálni, befejezése azonban Rimszkij-Korszakovra és Glazunovra maradt. A bemutató 1890-ben, Pétervárott zajlott le. Az opera harmadik felvonása a látványos Poloveci táncokkal fejeződik be: a rabul ejtett Igor herceg felvidítására Koncsak kán bemutatja rabszolgáinak és rabnőinek táncát. Mint önálló táncszám és mint hatásos zenekari darab egyaránt közismert és népszerű kompozíció.