MOGYESZT PETROVICS MUSZORGSZKIJ (1839—1881)
Karevóban született. Bár már kilenc éves korában feltűnt zongorajátékával, apja katonai pályára szánta. Muszorgszkij életében az 1856-os esztendő jelentett döntő változást: ekkor ismerkedett meg Borodinnal, Dargomizsszkijjal, Kjuival és Sztaszovval. Elhatározta, hogy muzsikus lesz. 1859-ben lemondott katonatiszti rangjáról, 1863-ban Pétervárott hivatalt vállalt. Tagja lett az Ötök csoportjának. 1865-ben betegsége miatt kénytelen volt egy időre vidékre költözni, ekkor már több kompozíciója készült el, és a fővárostól távol sem hagyta abba a munkát. Pétervárra visszatérve, 1868-72 között írta Borisz Godunov című operáját, de csak két évvel később sikerült színre vinnie. Élete utolsó hét esztendejét barátja, Golenyiscsev-Kutuzov házában töltötte; megrongált egészséggel, és hallatlan erőfeszítéssel dolgozott tovább. Pétervárott halt meg, negyvenkét éves korában.
ÉJ A KOPÁR HEGYEN, OP. POST.
A Sztaszovnak ajánlott zenekari hangverseny-fantáziát Muszorgszkij 1861-ben írta Gogol Szent Iván-éj című drámája nyomán. A művet Rimszkij-Korszakov hangszerelte, és a kompozíció befejező munkáit is ő végezte el. Muszorgszkij őserejű látomása bizonyos értelemben Berlioz Fantasztikus szimfóniájának — Boszorkányszombat című tételének — rokona. Programja a következő: „Természetfölötti hangok földalatti zaja. — A sötétség szellemeinek, majd magának a Sátánnak feltűnése. — A Sátán dicsőítése és fekete mise. — Boszorkányszombat. — Az orgia tetőpontján megkondul a távolban egy falusi templom harangja, amely elűzi a sötétség szellemeit. — Virradat.”
HAJNAL A MOSZKVA FOLYÓ FELETT
Muszorgszkij egész életműve az orosz nép hagyományaiban gyökerezik, így befejezetlenül maradt hatalmas alkotása, a Hovanscsina című opera is. A darabot a zeneszerző halála után Rimszkij-Korszakov egészítette ki és hangszerelte. A Hovanscsina előjátéka, mint önálló zenekari darab, Hajnal a Moszkva folyó felett címmel gyakran hangzik fel. Muszorgszkij szemléltető erővel ábrázolja a természet és a város ébredését, s a látványos kép hangulatát mesterien fokozza a különféle hang-illusztrációkkal (madarak éneke, harangok zúgása). Az orosz népzenéből származó dallamosság hatja át az egész darabot, mind a kezdetén felhangzó — a derengő hajnalt festő — természet-zenében, mind a befejező, nagyszerű tablóban.
EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI
(Promenade. Allegro giusto, nel modo russico; senza allegrezza, ma poco sostenuto — I. Gnomus. Vivo — Promenade. Moderato commodo e con delicatezza. II. II vecchio castello. Andante — Promenade. Moderato non tanto, pesante. III. Tuileries. Allegretto non troppo, capriccioso. IV. Bydlo. Sempre moderato pesante — Promenade. Tranquillo. V. Ballet des Poussins dans leurs Coques. Scherzino. Vivo leggiero. VI. Samuel Goldenberg und Schmuyle. Andante. VII. Limoges — Le marché. Allegretto vivo sempre scherzando. VIII. Catacombae. Sepulchrum Romanum. Largo — Cum mortuis in lingua mortua. Andante non troppo, con lamento. IX. La cabane sur des pattes de poule. Allegro con brio, feroce — Andante mosso — Allegro molto. X. La grande porte de Kiev. Allegro alla breve. Maestoso. Con grandezza.)
Muszorgszkij 1874-ben írta azt a zongoraciklusát, amelyet elhunyt festő barátja, Viktor Hartman emlékkiállítása ihletett. A sokarcú, szellemes sorozat összekötő Séta című tételeiben a zeneszerző mintegy önmagát rajzolta meg, amint a kiállítás különböző hangulatú képei között járkál. A ragyogó zongoradarab adekvát zenekari feldolgozása Maurice Ravel nevéhez fűződik. A kiállítás egyes képei a következők: Gnóm (Groteszk-fájdalmas rajz az esetlenül mozgó törpéről); Ódon kastély (trubadúr zengi szerenádját az olasz várkastély ablaka alatt, dallamának az olaszos ritmika ellenére is keleties ízét a bővített másodhangközök kölcsönzik); Tuileriák (a téren játszadozó gyermekek); Bydlo (nehézkesen baktató ökrösszekér): Kis csibék tánca a tojáshéjban (ezt a rajzot Szerov Trylby című balettje ihlette); Samuel Goldenberg és Smüle (egy gazdag és egy szegény lengyel zsidó tragikomikus párbeszéde); A limoges-i piac (civakodó kofák vidám zsibongása); Katakombák (a katakombák kísérteties látomása, a képen Hartman önmagát is ábrázolta, lámpással kezében a sírok között); Halottakkal a halottak nyelvén (Hartman sorra szólítja a koponyákat, amelyek belsejében fény gyullad fel); Baba Jaga kunyhója (az orosz népmesék vasorrú bábájának kacsalábon forgó háza és a lármás boszorkányszombat); A kijevi nagykapu (diadalmas orosz népi hangú finálé).
