NYIKOLAJ ANDREJEVICS RIMSZKIJ-KORSZAKOV (1844—1908)
A Novgorod kormányzóságbeli Tyihvinben született. Rövid zongoratanulmányok után kilenc éves korában már zenét írt, családja kívánságára azonban a tengerésztiszti pályára készült. A pétervári tengerészeti főiskola elvégzése után három évet tengerentúli szolgálatban töltött. Életének döntő eseménye: 1861-ben megismerkedett Balakirevvel és muzsikus környezetével. Balakirev ösztönzésére megírta I. szimfóniáját. A bemutató nagy sikere nyomán Rimszkij-Korszakov Pétervárott telepedett le, és a zenét választotta hivatásául. Balakirev, Muszorgszkij, Kjui és Borodin társaságában megalakították az Ötök csoportját. A hetvenes évek elején a pétervári konzervatórium tanára lett, és végleg visszavonult a tengerészettől. Tanítványai között találjuk az orosz zene legnagyobb mestereit, többek között Ljadovot, Glazunovot és Stravinskyt is. Az 1905-ös forradalom idején Rimszkij-Korszakov nyílt levélben tiltakozott a cári rendőrség önkénye ellen, ezért egy időre elbocsátották tanári állásából. Pétervárott halt meg 64 éves korában.
SPANYOL CAPRICCIO, OP. 34
(I. Alborada. Vivo e strepitoso; II. Variazioni. Andante con moto; III. Alborada. Vivo e strepitoso; IV. Scena e canto gitano. Allegretto; V. Fandango asturiano.)
A Spanyol capricciót a zeneszerző eredetileg szólóhegedűre és zenekarra tervezte Fantázia spanyol témákra címmel. Nagyzenekari formájában 1887-ben írta meg a darabot, amely éppoly bravúros remeke a hangszerelésnek, mint Rimszkij-Korszakov többi műve. Első és harmadik tétele az Alborada címet viseli: hajnali ének, amit a búcsúzó szerelmesek vagy a virrasztó trubadúr dalol. A két tétel voltaképpen egyazon zenei anyagnak hangszerelésbeli variánsa. A Variációk című rövid lassú tétel néhány hangszerszólónak is helyet ad. A két utolsó tétel cigánydalt és „jelenetet”, illetve asturiai fandango táncot mutat be.
SEHEREZADE, OP. 35
(I. Largo e maestoso — Allegro non troppo; II. Lento — Andantino; III. Andantino quasi allegretto; IV. Allegro molto.)
Rimszkij-Korszakov az 1887-ben írt Spanyol capricciót, az 1888-ból való Seherezade című szimfonikus szvitet és az ugyanez évben írt Orosz húsvét-nyitányt úgy tekintette, mint érett alkotói korszakának igényes termését, amelyben hangszerelési virtuozitása a tetőpontjára érkezett, de ugyanakkor ellenpontozó technikája is magas fokon mutatkozott meg. Az Ezeregyéjszaka meséi nyomán írt Seherezade-szvitet Sztaszovnak ajánlotta. A dús Kelet minden kifejezésbeli pompáját, színeinek gazdagságát híven visszaadó alkotás koncertáló hegedűszólót állít a hangszerek pompás együttesének élére. A partitúra elején Rimszkij-Korszakov közli a keretes elbeszélés ismert programját. Ezt rövid bevezetés jelzi a zenében, majd felcsendül a első tétel, amelyben Seherezade a tengerész Szindbádról mesél Sahriár szultánnak. A második tétel Kalender herceg vidám csínytevéseiről szól, oly szellemesen, hogy Seherezádénak sikerül nevetésre bírnia a szultánt. Következő meséje az ifjú hercegről és az ifjú hercegnőről gyermeki álmok tarka mesevilágába visz. Az utolsó éjszakán egy bagdadi ünnepről mesél, a tengerről és a mágneses hegynek ütköző, elpusztuló hajóról. A tragikus történet hallgatása együttérzésre és belátásra bírja a szultánt, aki eláll attól a szándékától, hogy megöleti Seherezadét. Harmonikus utójáték fejezi be a szvitet.
NAGY OROSZ HÚSVÉT — NYITÁNY, OP. 36
A művet — amely az 1887—88-as esztendők diadalmas termésének harmadik darabja, maga Rimszkij-Korszakov vezényelte 1888 telén, a pétervári bemutatón. A nyitány zenei anyagát az Obichod orthodox népének-gyűjteményből vette. Önéletrajzi írásában a zeneszerző így jellemzi e darabját: „...átmenet Nagyszombat borongós, sejtelmes estjéből Húsvétvasárnap reggelének féktelen ujjongásába.”
ARANYKAKAS — SZVIT
(I. Allegro; II. Moderato; III. Andantino; IV. Allegro assai.)
Az Aranykakas című opera Rimszkij-Korszakov utolsó drámai műve, amelynek komponálását 1907-ben fejezte be. Groteszk hangú, fantasztikus tárgyú szövegkönyve Puskin meséje nyomán készült. Története az orosz mondavilág sokszínű kincsestárából merít, de éppen a monda bonyolult jelképei, szövevényes fordulatai oly mértékben túlterhelték a darabot, hogy nem válhatott igazán népszerűvé. Sokkal jobban sikerült a belőle készült szvit, amely rövid kivonata az opera tartalmának és zenei anyagának. A háromfelvonásos opera tárgyát négy tételben dolgozza fel a zeneszerző (ehhez eredetileg egy bevezető prológus és egy záró epilógus is tartozott). Az opera története a mondabeli Dodon királyról szól, akit egy öreg csillagász csodálatos aranykakassal ajándékoz meg. A kakas kukorékolása közelgő veszélyre figyelmezteti az uralkodót. Dodon hálából azt ígéri a csillagásznak, hogy minden kívánságát teljesíti. Mikor azonban a csillagász a királyné kezét kéri tőle, Dodon megöli. Ekkor az aranykakas csőrével agyonüti a szószegő királyt.
A szvit első tételében az opera előjátékának és a prológusnak zenéje hangzik fel, majd Dodon király első felvonásbeli álomjelenete következik, amelybe beleszól az aranykakas vészt jelző kukorékolása. A második tétel tovább folytatja az első felvonás eseményeinek ábrázolását, a harmadik tétel pedig Dodon király tánca. A finálé az opera harmadik felvonásának előjátékát, a bevonulási indulót, Dodon halálát, majd az epilógust követő zenekari zárójelenetet foglalja magában. A szvit főként az opera fantasztikus momentumait vette át, a lírai mozzanatokat — amelyek énekhangot kívánnak — elhagyta. A hatalmas zenekari tablók azonban ebben a feldolgozásban is kiválóan érvényesülnek.
































