GEORG FRIEDRICH HÄNDEL (1685 — 1759)

Ellentétben a vele egy évben született pályatársával, Bachhal, akit sorsa és hivatása teljességgel Németországhoz kötött — európai karrier elhivatottja. Szülei — ugyancsak ellentétben a Bach-család évszázados zenei hagyományaival — ellenzik zenei pályáját és egyetemi tanulmányokra kényszerítik. A hallei egyetemnél azonban jobban vonzza a székesegyház orgonája, amelynek kedvéért rövidesen abba is hagyja jogi tanulmányait. Händel német tanulóéveinek legfontosabb állomása Hamburg, a szabad Hanza város, ahol 1677-ben megnyílt az első német polgári operaház, és ahol a zenei kultúra lelkes művészek és műpártolók támogatásával fejlődik.

Huszonegy éves korában Händel útra kel Itáliába. Kantáták, oratóriumok, operák és olasz stílusú vokális művek sora keletkezik 1706—10 között, a zeneszerző olasz tanulmányútján. 1710-től kisebb megszakításokkal élete végéig Angliában működik, ahol az olasz operák műfaját hamarosan felcseréli az angol nyelvű oratórium népszerű, és komoly tömegbázisra számító műformájával.

Kamarazenéjében, szvit- és koncertmuzsikájában Händel olasz és francia hagyományokat követ. Akárcsak Bach, ő is gyakorlati célú, alkalmi műveket komponált, amelyek már kortársai körében is egyértelmű sikert arattak.

VÍZI ZENE

A népszerű szvitmuzsika közismert történeti előzménye az a viszály volt, amely az 1710-es években Händel és a hannoveri választófejedelem között támadt: a zeneszerző ugyanis az angol főváros hívásának engedve cserbenhagyta korábbi gazdáját, nem sejtve, hogy az rövidesen I. György néven Anglia királya lesz. Händel ily módon abba a különös helyzetbe került, hogy új gazdája — akinek kegyét oka volt keresnie — azonos volt a régivel, akit annak idején ő hagyott cserben, és aki joggal neheztelt rá. Az uralkodó kibékítését az 1717-ben komponált Vízi zene segítségével sikerült elérnie. A Temzén rendezett látványos vízi ünnepség fényét jelentős mértékben emelte a pompás szabadtéri muzsika, amelynek több mint húsz tételéből napjainkban rendszerint hatot szólaltatnak meg: a francia stílusú, ünnepélyes nyitány után tetszőleges sorrendben és számban következnek a barokk szvit hagyományos táncdarabjai.

TŰZIJÁTÉK ZENE

(I. Ouverture; II. Bourrée; III. La Paix; IV. Menüett.)

Ugyancsak szabadtéri megszólaltatásra szánt, monumentális hangszerelésű szvit, amelyben az együttes java részét rézfúvós hangszerek teszik ki. Az aacheni békekötést követő esztendőben nagyszabású népünnepélyt rendeztek Londonban az egyezmény örömére; az ünnepség zenéjét erre az alkalomra Händel komponálta. Tételeiből a mai hangversenyeken négyet szólaltatnak meg: a szokatlanul terjedelmes — egyébként a szokványos francia stílusú — Nyitányt, a feszes ritmusú, rövid Bourrée-t, a siciliano hagyományos ritmusát, ellágyult hangulatát felidéző La Paix (A béke) tételt és befejezésül a Menüettet. (A darab egyes kiadásai a befejező tétel előtt még két tételt tartalmaznak: a vérpezsdítő La Réjouissance [Az örömmámor] táncot és még egy menüettet.)