CÉSAR FRANCK (1822—1890)

Liége-ben született, a párizsi Conservatorie-on tanult, ugyanott orgonatanár lett 1872-ben. Emellett a St. Clotilde templom orgonistája is volt. Párizsban halt meg; hátrahagyott művei zömmel orgonakompozíciók, néhány oratórium, kamarazene és zenekari darab.

D-MOLL SZIMFÓNIA

(I. Lento — Allegro; II. Allegretto; III. Allegro non troppo.)

A zeneszerző élete utolsó éveiben (1886—88-ban) írta egyetlen szimfóniáját. Ez a mű — bár szerzője egész életén át a hagyományok őrzőjének bizonyult — nem a klasszikus négytételes formát, hanem Liszt szimfonikus költeményeit tekintette mintaképének. Három, meglehetősen lazán formált tételét tematikus rokonság kapcsolja össze. Az első tétel — ugyancsak Liszt nyomain haladva — igen érdekesen mutatja be ugyanannak a zenei gondolatnak többféle megjelenési formáját. A második tétel a szimfóniák hagyományos scherzóját és lassú tételét egyesíti magában. A hangulatos darabot szép hangszerszólók jellemzik. A finálé az előző két tétel zenei anyagát dolgozza fel mozgalmasan, színesen és hatásosan.